2021. július 31., szombat

Ipolytarnóc

Ipolytarnócról korábban csak annyit hallottam, hogy itt valami " őslényizék" vannak, és hirtelen ötlettől vezetve, mindent a meglepetés erejének átadva érkeztünk ide. És valóban, hatalmas meglepetések értek minket.
Az első meglepetés a parkoló nagysága és telítettsége volt. Hamar nyilvánvaló lett számunkra, hogy itt egy turisztikai komplexum vár minket, de képeimmel kevésbé a komplexumot, mint inkább a természeti látnivalókat fogom bemutatni. A vezetésre várakozva ilyen bagatelleket fényképeztem.
Úgy voltunk vele, hogy ha már itt vagyunk, mindent megnézünk. Ezek után a következő meglepetés a belépőjegy ára volt, ami a Szépművészeti Múzeum jegyével azonos árú, igaz nagyon sok látnivaló is járt hozzá: 1. 4D-s mozifilm (ez inkább a "gamer" lelkületű fiataloknak lehet nagy élmény, kb. 15 perc)  2: Vezetés az Ősmaradványok Természetvédelmi Területen (1 óra, három védőépületben, és egy-két szabadtéri bemutató helyen lehet megnézni a maradványokat) 3. A bükkábrányi ősfák csarnoka  4. Lombkorona tanösvény 5. Két tanösvény. Mi csak a "Miocén erdőt" jártuk végig, ahol némileg gondozott, némileg elvadult, mocsárciprusokkal és más egzotikus fákkal "miocénosított" arborétumban hatalmas műanyag  ősállatok  közt sétálhatunk. A Sziklaösvény tanösvény természetes látnivalókat kínál, és hosszan kanyarog a terület körül, több alternatívát kínálva. Szandálban és tikkasztó hőségben nem vállaltuk be. Pedig  még egy Szlovák oldalon lévő barlang is  érinthető vele. Szóval aki úgy gondolja, egy egész napot simán eltölthet itt. 
A vezetéssel járható tanösvény részlete. Egy teljes busznyi Erzsébet-táborozó kisgyerek és vagy 20 felnőtt  volt a csoportunkban, akiket természetesen levágok a képekről. 
A vezetés a Borókás-árok nevű, önmagában közepesen látványos szurdokon keresztül történik 800 m hosszan, amit az őslényleletek tesznek nemzetközi jelentőségűvé.
Az első védőépület alatt egy megkövesedett folyópart őrzött meg lábnyomokat a miocén korból . Itt ősi párosujjú patások és nagymacskás ragadozók  nyomai vannak. 
Itt meg többek között több száz vízimadár lábnyoma. 
A hűvös völgyben sok a páfrány.
Itt egy védőtetős rész alatt lehet valamiket látni, de már elfelejtettem miket. 
A völgy változatos geológiájáról is sok minden elhangzott. 

Itt például egy megkövesedett fa hever a patakmederben.
A területről régóta ismert volt a megövesedett ősfa, ami vagy 50 m hosszú volt, és vagy 10 méter kerületű volt. Mire a tudományos élet is felfedezte a fa nagy részét a falusiak elhordták. A könnyű de masszív "kő" építőanyagnak sem volt rossz.  
Három darabra hullva nem sok maradt belőle.
A területen rengetek őscápafog is előkerült, amit a falusiak már a 18. században osztogattak, mint megövesedett csőröket. 
Az a szép faopál a legnagyobb épületben lévő kiállításon van, akárcsak a cápafogak. 
Megkövesedett levelek. 
Az ősállat lábnyomok digitalizálása éppen szemünk láttára zajlott, itt különleges kamerával az ősorrszarvúk lábnyomait veszik fel.  
Jó nagy területet fedtek be, ami járdákon szépen bejárható. 
Az ősfa legfelső vége már ebbe az épületbe került. 
A bükkábrányi lignitbányában 2007-ben talált 7-8 millió éves mocsárciprusok hatalmas tudományos jelentőségűek. Egy hirtelen iszapfolyás 4-5 m magasságig konzerválta a fák alját, de azok nem  kövesedtek meg, nem szenesedtek el, hanem szinte "élő" maradt az anyaguk. 

Így viszont a szabad levegőre kerülve rögtön porladásnak is indultak. A 16 tagból többet nem is sikerült megmenteni. Az ide került 6 db-ot tömény cukoroldattal és vegyszerekkel tartósították. 
A lomborona tanösvény elég öncélúnak tűnt számomra, de legalább hosszú volt.

 

2021. július 30., péntek

A Heves-Borsodi-dombság peremén

 

Kis hazánk egyik legelesettebb, és turisztikailag alig ismert vidéke a Heves-Borsodi-dombság. Nem is dombság ez igazából, hiszen több 500 m feletti csúcsa is van. Remélem, sikerül majd még a vidék mélyére is eljutnom. 
Talán még Zabar a leghíresebb települése, legalábbis azok számára, akik figyelik a meteorológiai jelentéseket. 
Hidegrekordjairól elhíresült mikroklímájú település ez. A hazai napi minimum hőmérsékleti rekordokat leggyakrabban Zabaron mérték, összesen  51 alkalommal. 
Néhány érdekesebb rekordja, természetesen Celsius fokban: 2003.01.12: -31, 9 ; 2003.03.23: -11,7 ; 2020.04.01: -11,9 2007.05.02: -6,4; 2006.06.01: +0,1;   2019.07.12: +3,8; 2013.08.16: +3,3; 2013.10.04: -9,6;  2002.12.26: -29.6
A falu egy szélvédett, de nem túl mély völgyben fekszik, szétszórtan, nagy területen. Egyetlen látványossága a középkori eredetű temploma. 
Következő megállónk a Zabartól nem messze lévő Istenmezeje volt,  ami arról nevezetes, hogy a falu egyik oldalán homokkősziklák vannak. 

A falu a sziklákról. A sziklák neve "Noé szőlője". 

A szikla közelről. 
A régi tűzoltószerkocsi is kiállításra került. 
A legmagasabb pontra zászlók kerültek. 
Krisztus-szobor a kápolna szikláján.  
A sziklakápolna. Ez volt a falu első templomának szentélye, de aztán a faluban új templom épült. 
Következő állomásunk a Nemti melletti Morgó-gödör. 
Nem is tudom pontosan eldönteni, mihez tartozik Nemti. Már nem Medves, még nem Mátra. 
A Morgó-gödör egy puha homokkőbe vájódott szurdok. 
Nemtiből elindultunk a turistaúton, de aztán a GPS megmutatta, hogy a jelezett út nem is ide vezet. 
Mindenféle dzsuvás csapáson kellett próbálkozni, hogy le tudjunk kerülni a szurdokba. 
Hosszabbnak gondoltam. 
Eléggé művészi lett ez a magasan lévő Krisztus-fej. 
Csigák a falakon. 
Akadnak a puha kőbe vájva másfajta faragványok is. 
Ez biztos nem régi faragvány. 
Szemben a Mátra. 

A középbányai tónál

A Salgóbányai Dendromán Találkozó egyik érdekes látnivalója volt ez a tó annak idején. A legszebb bányatavaink egyike.

Ez a kis lény, az édesvízi  medúza,  a tó legjellegzetesebb lakója. 2012-ben már élt benne. A tó partján összeakadtam a hely egyik jó ismerőjével, ő azt mondta, az utóbbi években nem látta őket. 
 
Meglehetősen érdekes kis erdei telep van Eresztvényben. Nehezen megközelíthető hétvégi házak közt egy-két mívesebb darab, gondolom még a bányászati idők emléke. 
Az eresztvényi nagy bánya.
A 20.század elején akkora kereslet volt az itt bányászott bazalt iránt, hogy tíz kőbánya is működött a környéken. Nem csak Bécs, de még Párizs utcáira is jutott az itt termelt macskakőből. 
Ellenfényben.
Így pillantjuk meg a tavat. 
Tiszta vize a hőségben csobbanásra csábít. 
Mondjuk nem pont a szélek felé. 

Tipikus. 
Kb. 8-10 meduzát tudtam összeszámolni a "beszállóhely" közelében
Ilyen halak is élnek a tóban. 
Meg persze molnárkák.
Számomra mégiscsak a medúzák a legkülönlegesebbek.
A tó közelében a listás kecskefűz jó formában gyarapszik. 


Zárásként el kell mondani, hogy itt Salgótarján környékén milyen nagyszabású turisztikai fejlesztések voltak  mindenfelé a Novohrad-Nógrád Geopark keretében, vagy attól függetlenül.  Madárpark, jól kitáblázott tanösvények,  túraútvonalak, Geocsodák háza, turistaközpont stb. Néztem ezt olyan szemmel is, hogy két megye van nagyon leszakadva idegforgalmilag az országban: utolsó előtti helyen  Tolna, tök utolsó: Nógrád.  Csakhogy Szekszárd környékén  a megálmodott turisztikai fejlesztésekből alig valami valósult meg, legalábbis ami természeti értékek bemutatására vonatkozna. Nógrádnak csodálatos természeti látnivalói vannak, de ez úgy látszik kevés, sajnos.  Abból a szempontból is érdekes a történet, hogy az itteni fejlesztések motorja, Drexler Szilárd (aki annak idején kalauzolt is minket a Medvesen)    öt év után távozott a Geopark éléről.