2024. március 24., vasárnap

Egy óra a vácrátóti arborétumban

A Kámon és a  portugál királyi kertek után Vácrátót következett az arborétumok sorában.  Meg kellett hogy állapítsam ezek után, hogy nálunk is vannak szép gyűjtemények. 
Itt van mindjárt egy híres faj (pontosabban fajta), a mátrai ősjuhar, aminek karrierje még önálló fajként indult, de ma már csak a mezei juhar egy változataként ismert. Nincs sok belőle, volt hogy ez  volt az egyetlen ismert példány, miután a mátrai ősegyed kipusztult, és a magjaiból nevelt egyedként ez itt tovább élt. Azóta a Mátrában találtak még néhány másik egyedet. 
A rendszertani gyűjtemény még szezon eleji formában van a múlt hétvégén készült felvételeken. Pálmák és fenyők bizarr kettőse. 
Lehet azért már virágokat találni. Ez valami hangaféle. 
A Sződrákosi-patak. 
Szintúgy csak a másik irányba. 
A patak vízéből jó pár tavat duzzasztottak fel. 
Cseresznyevirágzásra ugrottunk be. (Csengettyűs cseresznye.)
Valami közönségesebb fajta. 
Téli mogyoró.
Hófényes (ez a kis virág neve) rét. 
Törpe mandula.
Kankalinok.
Szép sétautak. 
A közeli Naszályról rengeteg kőtömböt hozatott át a Vigyázó gróf. 
Ez valami szép csorgó lenne,  de nincs elég víz. 
Szépen rendezett terep.
Mocsárciprus. 
Jól áll a sok kő. 
Kőalagút. 
Vannak romantikus elemek, mint ez a  tornyos vízimalom és akkor még műromról nem is beszéltünk. 
Két hatalmas üvegház is van. 
Az orchideák elvesztették különleges varázsukat amióta párezer forintért mindenki kedvére vásárolhat mindenfélét.  
Tóparti romantika. 
Mocsárciprus légzőgyökerek. 
A kúria előtti rét nagy -de nem listás- platánokkal. 
Sáfrány 
Somogyi Győző tóparton álló szobra, "A cselló lány."
A kertalapító Vigyázó gróf szobra és az egy vérbükk.