Gemenc még mindig elég zárt világ, amit a fokozottan védett területek nagy részaránya és az intenzív vadászati tevékenység, valamint az agancstolvajoktól való félelem még inkább elmélyít. Így csak a tanösvényeket, a kevéske turistaútat és a töltéseket (illetve az ezek közelében lévő területeket) ajánlhatom, azokat is csak akkor amkor nincs tiltás. Totális tiltás szokott lenni februártól március közepéig az agancstolvajlás miatt, augusztus végétől szeptember végéig a szarvasbőgés időszakában, valamint esetenként novembertől februárig egyes napokon, hétvégéken, egyes területeken, a hajtások miatt. Ha ezek után a turista úgy érzi, hogy csak másodlagos állampolgár a vadászok után, akkor alapvetően helyesen látja a helyzetet. Gyenge vigasz, hogy gazdasági alapon akár egész évben totális tiltás is lehetne, mert míg a vadászat nullszaldó közelébe hozza magát, addig az idegenforgalom totáls veszteség a Gemenc Zrt. számára. Az aktuális tiltások a Gemenc Zrt. honlapján érhetők el. Szerencsére a tíz látnivaló így is villámgyorsan összejött Szekszárd határában.
Soha ne felejtsük el, hogy ez egy ártéri erdő. Az ártéri erdő jellegzetességei pedig a dús vegetáció, a sár, mocsár, szúnyog, a kullancs. Külön kell szólni a szúnyogokról. A szúnyogok számának alakulása egy kész rejtély. Alapértelmezésben májustól októberig számíthatunk rájuk, de vannak évek, amikor szinte egyáltalán nincs szúnyog. Ilyen volt pl. a 2011-es és a 2018-as év. 2012-ben sem volt sok, 2013-ban pedig júniusban rejtélyes módon összeomlott a populáció. Vannak évek, amikor viszont már áprilistól gyötrik az embert. Külön emlékezetes a 2010-es év, amikor elképesztő mennyiségű volt. A fő szabály az, hogy csapadékos években számítani kell mindenképpen rájuk. Vigasztaló az, hogy létezik az a töménység és mennyiség a szúnyogriasztó szerekből, amit már a szúnyogok sem bírnak tolerálni.
Soha ne felejtsük el, hogy ez egy ártéri erdő. Az ártéri erdő jellegzetességei pedig a dús vegetáció, a sár, mocsár, szúnyog, a kullancs. Külön kell szólni a szúnyogokról. A szúnyogok számának alakulása egy kész rejtély. Alapértelmezésben májustól októberig számíthatunk rájuk, de vannak évek, amikor szinte egyáltalán nincs szúnyog. Ilyen volt pl. a 2011-es és a 2018-as év. 2012-ben sem volt sok, 2013-ban pedig júniusban rejtélyes módon összeomlott a populáció. Vannak évek, amikor viszont már áprilistól gyötrik az embert. Külön emlékezetes a 2010-es év, amikor elképesztő mennyiségű volt. A fő szabály az, hogy csapadékos években számítani kell mindenképpen rájuk. Vigasztaló az, hogy létezik az a töménység és mennyiség a szúnyogriasztó szerekből, amit már a szúnyogok sem bírnak tolerálni.
1. A sárosi kilátótorony (2024. februárja óta rossz állapot miatt lezárva)
2014 őszén készült el a Gemenc Zrt. jóvoltából Keselyűs új attrakciója, a
sárosi kilátótorony. A keselyűsi nagy parkolóban érdemes leállni, a
szintén ősszel elkészült fogadóépület mellett. Innen alig 1,5 km-t kell
gyalogolni a toronyig a kéktúra mentén, keleti irányba.( Ha sáros az
erdei út, kimehetünk a töltésre is, az garantáltan mindig jól járható.
Innen tábla fogja mutatni, mikor kell letérni a Sáros felé.) Útközben
elhaladunk a hatalmas és lenyűgöző keselyűsi tölgy mellett. A
toronyból nagyszerű kilátás nyílik a Sárosra, erre az egykori
Duna-mederből lefűződött tóra, ami mai kiterjedését a Sió-zsilip
duzzasztó hatásának is köszönheti. A tó időszakonként roppant gazadag
madárkínálatát a toronyban kis ismertető táblákon is
tanulmányozhatjuk. Varászlatos hely, itt szinte mindig láthatunk valami
érdekeset, ha türelmesek vagyunk. Egy átlagos nyár végi nap félórájának történését itt látjuk. Árvizes időszakban viszont nem látogatható.
2. Keselyűs látnivalói: a Holt-Sió, a Hátfői-kobolya, a tanösvény és a nyárfasor.
A Holt-Sió elsősorban a pecások kedvenc helye, akik a legzordabb téli időket leszámítva mindig ott ülnek a holtág partján. Ez a madárvilágot nem nagyon zavarja, sőt a nyár derekára megfigyelhetjük, hogy a madarak egy része - különösen a szürke gémek- szinte hozzászoknak az emberi jelenléthez. A keselyűsi nagy parkolóban érdemes leállni az idén ősszel elkészült fogadóépület mellett. Ettől csak pár méterre található a Holt-Sió. A parton keleti irányba pár száz métert tudunk haladni a Sáros ingoványai felé, nyugati irányban a töltésig majdnem egy kilométert. Itt lekanyarodhatunk (ha nincs nagy sár vagy magas víz) a vele egy rendszert alkotó Hátfői-kobolya partjára is. (A kobolya eredetileg árvíz vájta tavat jelentett, de a kisebb tavat is így nevezik ezen a vidéken.) Itt nem lehet már pecázni, még gazdagabb a vízi világ. A Hátfői-kobolya környékén évek óta él egy hódcsalád is, megrágott fatörzsből viszonylag sokat láthatunk. A hódot nekem egy téli hajnalon sikerült lefényképeznem. Mivel a hód rejtőzködő életet él, ezért ne nagyon reménykedjünk abban, hogy megláthatjuk őket. (2018: A hódcsaládnak az idei éveben már nem láttam nyomát. 2019: Újra látványos hódnyomok vannak a vidéken. 2020:megint kevesebb a hódnyom. 2022: a hód mindenhol előfordulhat, közönséges állat lett, de azért ritkán látni.)
Szintén 2017 őszének fejleménye volt egy új tanösvény kialakítása, ami a Gemenc Zrt. egykori fogadóépülete mellől indul, és másfél kilométert kanyarog az egyébként szerény méretű, töltések által lehatárolt Keselyűsi-erdőben. Ez amolyan nagypapás-unokás sétának való helyszín, sok paddal, esőbeállóval, de aki szeretne jellegzetes keményfás ligeterdőt látni, ne hagyja ki. Itt van néhány kép róla.
2024: A fogadóépület vasúti megállóként az elmúlt tíz évben egy-két napot üzemelt csak, majd a Gemenc Zrt. feladta a kisvasutazást a Gemenc északi részén. Ezt követően próbálkozások voltak arra, hogy büféként üzemeljen, ezek vagy bejönnek, vagy nem. Érdemes mindenképpen arra gondolni, hogy Keselyüsben nem jutunk ivóvízhez a büfé kiszámolhatatlanasága matt. )
Ha már Keselyűs felé tartunk, vagy onnan jövünk, szenteljünk némi figyelmet a hosszú nyílegyenes út mentén álló nyárfasor maradványaira. Valószínűleg ez az hazánk leghosszabb, legidősebb fekete nyárfákból álló fasora, Legnagyobb tagjának több mint 9 m a törzskerülete, ezzel az egyik legnagyobb hazai példány. A bárányfoki lehajtótól kb. 1 km-re találjuk Keselyűs felé. A fekete nyár hazánkban végveszélyben lévő fafajta, az újabban telepített nemesnyarak teljesen kiszorítják- főként a hibridizáció miatt- ezt a csodálatos fafajt. A fasor pusztulófélben van, elérte természetes életkorának végét. A történetéről itt olvashatunk. Belső oldalról eperfák kísérik.
2023: A kerékpárút építése miatt az északi oldalt lényegileg letarolták.
3. A Keselyűsi-(Ásás)-Duna és a kosboros töltések
A keselyűsi csárda ( már bezárt épülete) mellől indul ez a kis séta, és végig az aszfaltozott töltésen haladva kerül meg egy kis erdőrészletet a keselyűsi vadászház és az erdészeti központ körül. Főleg május elején ajánlhatjuk a kosborok kedvelőinek. Bal kéz felől az erdő lesz, jobb kéz felől a Sárköz árvízmentesített területének háttérben a Szekszárdi-dombság, és a tiszta időben fel-fel bukkanó Mecsek. Kb. 1km után, ahol becsatlakozik észak felől a töltés, érdemes letérnünk az erdőbe az Ásás-Duna partjához, . Itt egy rövid történeti leírás is olvasható erről a Duna-ágról. Utunkat észak felé folytatva azon a töltésrészen haladunk, ahol márciusban az erdőszélen hóvirágpompa, május elején pedig a csodálatos és védett kosborokat is találjuk. Vigyázzunk rájuk, még véletlenül se tapossunk el egyet se! Március és augusztus vége közt érdemes a légteret is pásztázni, a legnagyobb valószínűséggel ezen a tájékon tudunk fekete gólyát megpillantani. (2024: Már nem, a környéken nem fészkel már fekete gólya) Újabb 1 km után az utunk a Keselyűs-Sió-zsilip közti úthoz ér, ezen újabb kilométer megtételével érhetünk vissza.
A keselyűsi csárda ( már bezárt épülete) mellől indul ez a kis séta, és végig az aszfaltozott töltésen haladva kerül meg egy kis erdőrészletet a keselyűsi vadászház és az erdészeti központ körül. Főleg május elején ajánlhatjuk a kosborok kedvelőinek. Bal kéz felől az erdő lesz, jobb kéz felől a Sárköz árvízmentesített területének háttérben a Szekszárdi-dombság, és a tiszta időben fel-fel bukkanó Mecsek. Kb. 1km után, ahol becsatlakozik észak felől a töltés, érdemes letérnünk az erdőbe az Ásás-Duna partjához, . Itt egy rövid történeti leírás is olvasható erről a Duna-ágról. Utunkat észak felé folytatva azon a töltésrészen haladunk, ahol márciusban az erdőszélen hóvirágpompa, május elején pedig a csodálatos és védett kosborokat is találjuk. Vigyázzunk rájuk, még véletlenül se tapossunk el egyet se! Március és augusztus vége közt érdemes a légteret is pásztázni, a legnagyobb valószínűséggel ezen a tájékon tudunk fekete gólyát megpillantani. (2024: Már nem, a környéken nem fészkel már fekete gólya) Újabb 1 km után az utunk a Keselyűs-Sió-zsilip közti úthoz ér, ezen újabb kilométer megtételével érhetünk vissza.
4. A Dunapart és a Forgó-tó
A kisvasút Duna parti megállója egy egykori fás legelő helyén van, ahol négy nagy tölgy áll. Itt kis turistaközpontot találunk esőbeállókkal, játszótérrel, asztalokkal, egyebekkel. Lemehetünk a Duna partjára is, ahol a hajókikötő található. (Képek itt.) Korábban rendszeres vonatjáratokkal is elérhető volt Pörböly és Keselyűs felől is, de ezek a vonatok már jó pár éve nem járnak. Ma már csak a Duna felől, vagy féli-meddig (vagy teljesen) illegális úton Keselyűs felől a Vonal-úton, vagy egyéb nyiladékúton.
Északnak haladva néhány perces sétával érhetjük el a Gemenc leghíresebb vadászházát az 1920-as években épült érseki vadászkastélyt. Ma már mi is megszállhatunk itt, a vadászati idényen kívül. Visszatérve a rétre megkereshetjük a tanösvény indító tábláját, és lemehetünk a Forgó-tói madármegfigyelőhöz. A Forgó-tó a Gemenc egyik leghíresebb, fokozottan védett tava.
Az utóbbi években a klímaváltozásra és a Gemenc általános kiszáradására visszavezethető okok miatt a nyár derekára a tó nagy részéből sajnos eltűnhet a víz, és a madármegfigyelőből már semmit érdekeset nem látunk. 2020-ban azonban a csapadékosabb nyár ismét regenerálta kissé a vidéket. 2021-ben tovább romlott viszont a helyzet, ami 2023-ban némileg ismét javult.
5. Kerékpárral Lassiba és Pörbölybe
Ha valaki a Gemencbe készül, jól teszi, ha hoz kerékpárt. 2023 novemberére kész lett a Szekszárd-Keselyűs kerékpárút is, így 45 perc alatt kiérhetünk ide jó minőségű aszfalton. A már többször említett keselyűsi parkolóból indulva a sorompóval
lezárt, dél felé tartó aszfaltozott töltésúton induljunk el. Végig sima,
emelkedő nélküli, igen kis gépjárműforgalmú úton kerékpározhatunk egész
Pörbölyig, sőt akár Bátáig is. Ennek a kerékpárútnak nem nagyon van
párja e kis hazában, talán csak Bédán
találunk ilyen jókat, vagy a Fertő-tó, Tisza-tó, Balaton körül. Nyári rekkenő hőségben
viszont nem ajánlható. Annál inkább hajnalban, amikor jó valószínűséggel
találkozhatunk disznóval, szarvassal.
Első megállóhelynek a 6. útnál említett Keselyűsi (Ásás)-Dunát érdemes
választani. Aztán az indulástól kb. 5 km-re lévő szomfovai pihenőhelynél
érdemes megállni, és megnézni a nemrégiben a Gemenc Zrt. jóvoltából
felszentelt emlékkápolnát.
Tovább haladva a töltésen újabb 5 km után érjük el a lankóci
gátőrhazát, ahol a műemléki védettség alatt álló szivattyúházat,
valamint a vízügyi múzeumot találjuk. Mindkettő előzetes bejelentkezés és egyeztetés után látogatható. Legkülönlegesebb látnivalói a múlt század húszas éveiből származó dízelmotoros szivattyúk.
Újabb 2 km után kell letérnünk Lassi felé, amit a töltéstől fél
kilométeres földes úton érünk el. Lassi régen révátkelő hely volt a
Dunán, csárdája fontos találkozási pont. A csárda egykori épületében
nemrégiben megújult halászati múzeumot rendezett be a Gemenc Zrt.
Körülötte játszótérrel, padokkal, esőházakkal szabadidőközpontot
találunk. Itt érdemes letenni a kerékpárokat, és a 2,2 km hosszú
Molnárka tanösvényt végigjárva Malomtelelőbe gyalogolni. Ez a tanösvény
lett 2014-ben az "Év tanösvénye". Az egykori Malomtelelő-tó közelében
pedig egy nagy kilátótoronyba is felmászhatunk. Visszatérve a töltés
útjára 6 km múlva a Pörbölyi Ökoturisztikai Központot
érjük el, sok-sok látnivalóval, kiállítással, vadmegfigyelővel. Mindent
végignézve akár egész napos túrává is fejleszthetjük utunkat, különösen
úgy, hogy az 55-ös út másik oldalán a romjaiban látható Nyéki-Holt-Duna Tanösvényt is felfűzzük, vagy lehajtunk a Bátai-Holt-Duna partjára, (5,5 km)vagy - szinte már sportbabérokra törve-, Bátát is elérjük.(10,5km). Báta önmagában
is megér egy napot, hét múzeuma és kiállítóhelye van, és akkor még nem
is beszéltünk műemléktemplomairól. Bátáról visszafordulva Szekszárd felé
az idefelé vezető úton 29 km-t tekerhetünk Keselyűsig, 42 km-t
Szekszárdig.
6. Kerékpárral Érsekcsanádra és Bajára
7. Kerékpárral (vagy gyalog)Taplósra
A már sokszor emlegetett keselyűsi parkolóból induljunk most is. A Sió-zsilip hídján keresztül 4,5 km múlva találjuk Bóni-fokra a
letérőt. Bóni-fok egy kis dunai üdülőtelep. Ide lehajtani elsősorban
azért érdemes, mert kicsit időzhetünk a Duna-parton. Visszatérve a
töltésre, 1,5 km után érjük el a csaknem kilométeres Szent László
hidat.. Érdemes kis víz esetén a Bács-Kiskun megyei oldalon
lehajtani a Dunához is. Kellemes fövenyes part fogad minket, persze csak kis víz idején. A hídtól 4,5 km-re lévő Vajas-foknál is
érdemes megállnunk, ahol a gátőrház mellett néhány padot is találunk.
Innen a Vajas-fok melletti alig jelzett tanösvényen tudunk
végiggyalogolni a Duna partig. (2019: Az ösvény már alig járható.) Visszatérve a töltésre 7,4 km múlva érjük
el az érsekcsanádi Duna-partot.Itt fő látnivalónk az érsekcsanádi
szivattyúház és védelmi
központ, és persze a révnél lévő csárda, ahol egyesek szerint az ország
legjobb halászlevét főzik. Ha időnk engedi, Bajáig is eljuthatunk.
Beszámoló az útról itt és itt.
Taplóst a palánki Sió-hídtól induló töltésen célszerű megközelíteni. Itt
a töltés ugyan nem aszfaltozott, de azért kerékpárral jól járható,
legfeljebb az M6-os környékén lehet esetenként sáros. Gyalog sem reménytelen az út, bár a Sió töltésénél vannak szebb túraútvonalak. A holtágat 4,6
km-re találjuk Palánktól. A 6,4 km-re lévő Suvatást sem szabad kihagyni.
Ez a Tolnai-Holt-Duna Gemencbe benyúló része. A holtágak körüli gyep is
igen értékes, amit a nemzeti park nyája tart karban. Sokszor voltam már itt, szinte mindig rabul ejtett ez a vidék. A töltésen egyébként egész Keselyűsig eljuthatunk, ha letekerünk 19 kilométert.
Taplóst könnyen elérhetjük Bogyiszló felől is, az M9-es bogyiszlói lehajtójától indulva. Ekkor a gátőrház mellett parkolhatunk, és Szekszárdi-dombság felé haladjunk a töltésen. Előbb a Suvavadás, majd a Taplósi-rétek következnek.
8. A Bárányfoki-tanösvény a Szilágyi-fok mentén
A Gemenc egykori ékköve 2020-ra lényegében elveszett Szekszárd számára. 2019-ben a Trófeamúzeum is bontásra került, azt Pörbölyre telepítették át. Sőt a tulaj a bekötőutat is lezáratta, behajtani tilos tábla, gyakran zárt sorompó került ki az elejére. Így 800 m aszfaltgyaloglással indíthatjuk a túránkat. A DDNP által létrehozott tanösvényen azért szép kört tehetünk a Szilágyi-fok és Borrév-fok partján, Még egy órácska sem kell ehhez az úthoz, és szinte esszenciális Gemencet kapunk. Növényi értékei is jelentősek. Mint régi térképek alapján sikerült kimutatnom, itt egy sajátos névátvétel figyelhető meg, az igazi Bárány-fok északabbra feküdt. A tanösvény innen indul. A fokok egykori meghatározó szerepéről pedig itt olvashatunk.
9. A Borrév-tó
Az alföldi kéktúra mentén, a Bárányfoki-tanösvénytől kb. 2 km-re, Keselyűstől kb. 4 km-re érhetjük el ezt a tavat, ami az egykor itt kanyargó Duna maradványa. Itt található. Ha szerencsénk van, vízimadarak tömkelegét láthatjuk itt. Mindenképpen legyen nálunk gumicsizma, mert a tó partja ingoványos, ha el akarunk jutni a tó partján fedezékül szolgáló fűzfákig, akkor erre szükségünk lesz. Nyár derekán, kora reggel lehet a legtöbb madarat, tavasszal pedig a legszebb tőzikés virágpompáját látni. Könnyen összekapcsolható az előző úttal. 2019-ben egy tarvágással átrendezték a környéket, a hangulata már nem a régi.
Az igazi Bárány-fok ma is megvan a Duna-erdő mélyén, az egykori szabadidőközponttól nem messze. Észak felé indulva a töltésen néhány száz méter után egy egykori lépcsősor maradványait vehetjük észre a töltés erdő felőli oldalán. Itt besétálva az erdőbe, egy kis tavacskához jutunk. Ez a tó a Szőke-kobolya, a Szilágyi-fok rendszeréhez tartozik. Évekkel ezelőtt az egész fokot körbe lehetett járni innen indulva. Ma már ez nincs így, az út elvadult, egykori hídja az enyészetté lett.
Visszatérve a töltésre egy-két kilométer múlva az út egy hirtelen kiszögeléséhez ér. Ez a kiszögelés a fokrendszerhez kapcsolódó kobolyát kerüli meg. Itt találjuk az erdő mélyén az egykori Bárány-fok ma is hosszan felfedezhető maradványait. Itt út nem vezet, minden természetes ősállapotában van. A vad és érintetetlen vidékek, valamint a magány kedvelőinek ajánlható ez a rövid kitérő. Dzsuvára, sárra, kullancsra, szúnyogra számítsunk, és ne kalandozzunk mélyre az erdőben!
