 |
| 2009 óta minden karácsony és újév közti időszakban teszünk egy túrát. 2009-ben hárman (apám, unokabátyám és én) teremtettük meg a hagyományt a nádasdi bányászok emlékére tett túránkkal. 2010-ben nagybácsimmal és unokabátyámmal a Nádasd környéki kőkereszteket jártuk végig. 2011-ben már csak ketten indultunk el unokabátyámmal néhány nappal apám halála után. Ekkor fogadtuk meg, hogy hagyományt teremtünk, nyílt túrát szervezünk. Kidolgoztuk rítusait, és itt a blogomon meghirdettük. 2012-ben a Kirchenberg környékét jártuk végig felkeresve a Legénysírt. Ezen a túrán Pósfai Györgyék is elkísértek bennünket. 2013-ban Ófalú környékén túráztunk, de ekkor már ismét csak ketten voltunk unokabátyámmal. Az idei utunkat már meg se hirdettük, a rítusokat sem tartottuk meg maradéktalanul, de azért sokat beszélgettünk a régmúlt időkről, rádöbbenve, hogy az a világ, amiben a gyermekkorunkat töltöttük végleg eltűnt, és mi vagyunk az utolsók akik még egyáltalán emlékszünk rá. |
 |
| Első helyszínünk a nevével ellentétben régen javarészt németek lakta Magyaregregy (Eggrad) volt, ahol a Szentkút környékét kerestük fel. |
 |
| A 12. stáció. Valaki a Szent Családot is meg akarta idézni ehhez a drámai jelenethez. |
 |
| A Szentkút egy nádasdi kereszttel és hársfákkal. |
 |
| A hegyen is egy kereszt |
 |
| Ez is nádasdi. |
 |
| A kereszt tövénél már (vagy még) virágzik a kankalin, Márciusban lenne ideje. |
 |
| A verőköltő bodobácsok is korán jöttek elő. A hirtelen jött hidegben szinte megfagyva kapaszkodnak a fakéregbe. |
 |
| A Márévárnál folytattuk |
 |
| A vár lábainál egy szép bükk, de messze a listás méretektől. |
 |
| Kilátás a vár kapujából |
 |
| Aztán leereszkedtünk a Sin-gödörbe |
 |
| Először találkoztam jéggel ezen a télen. Szerencsére végig fagyott volt, így a térkép alapján is nehezen járható völgyben nem volt sár. |
 |
| Tipikus |
 |
| Ez is tipikus |
 |
| Meg ez is |
 |
| Gyökerek. |
 |
| Ezt a furcsa zubogót elneveztük Keréknyom-vízesésnek |
 |
| Jég |
 |
| A leglátványosabb zubogó a völgyben |
.jpg) |
| A Sin-gödör végigjárása nagy kaland volt. Itt nincs út, a patakot vagy harmincszor keresztezve kerestünk ösvényeket. gyakran a mederben ugráltunk kőről kőre. El sem tudom képzelni, hogy lehet itt haladni nagy víz esetén gumicsizma nélkül, vagy nyáron, amikor nagy a dzsuva. |
 |
| A Völgység-patakon még kalandosabb az átkelés |
 |
| A Barna-kő sziklái |
 |
| Kilátás a Baranyai-dombság felé |
 |
| Megint egy veszélyes átkelés, jól jött a bot ehhez |
 |
| A végére még egy korán jött virág, ezúttal májvirág. Összesen csak 12 km-t mentünk, de nehéz terepen. Jó út volt. Ezzel a 2014-es év utolsó túrájának is vége.Jövőre megváltozott címmel, jelleggel és jóval ritkábban jelentkezem. Unokabátyám beszámolója az útról itt található. |
