Az idén várhatóan mintegy 180 bejegyzésig jutok, ami a tavalyinál kicsit nagyobb szám. Szerintem igen szorgalmas bejegyző vagyok, de összességében jóval jelentéktelenebb mint pl Lukács Róbert, vagy Szél Győző, nem is beszélve Pósfai Györgyről, mert míg az ő bejegyzéseik mindegyike "ütős", addig az enyémek szinte jelentéktelen bagatellek. Sajnos már tartósnak mondható az a tendencia, hogy dendromán szempontból a blog egyre kevesebb tartalmat hordoz. Az idén mindössze öt jelentősnek mondható dendromán kirándulásom volt, ezek mind társas túrák voltak.(Krizák István fái, Tóth Gábor fái, Gemenci Dendromán Találkozó) A hajnali magányos felfedező túráim is megszűntek, helyettük a "13 perc itt és itt..." stílusú bejegyzések és a családi séták száma nőtt meg. Jó példa, hogy míg számomra a november eleji Pósfai Györggyel tett közös túrám az év egyik legjelentősebb dendromán eseménye volt, addig ez Pósfai György számára valószínűleg elfelejtődött, nincs nyoma listáiban, beszámolóiban. Ez nem csoda, hiszen Pósfai György több száz jelentős fát vett fel az idén is a listáira, ez mellett a két dunaerdei (alig méretes) fa élménye elhanyagolható.
Az idei látogatóim száma 44 ezer körül lesz, ez több mint tavaly, de alább látjuk, hogy ez mennyire nem mutat semmit.
Az idei évben előrelépést talán kosborozás terén tudok felmutatni. (Szekszárdi-dombság, pókbangó a Gemencben, szarvasbangó a Mecsekben stb.) Szép élményeim a családi nyaralások és túrák, osztálykirándulások is, sok természeti látnivalóval.(Béda, Balaton, Rab, Bakony, Pilis, Mecsek, Aggteleki-karszt) Összességében tehát sok szép helyre eljutottam.
Az, hogy a látogatottság mennyire nem mutat semmit, jó példa az alábbi grafikon:
Ez a grafikon a decemberi látogatottságomat mutatja. A 80-150 közti napi látogatottsági átlagból egy hatalmas kiugrást látunk. Történt az, hogy december 5-én felraktam a blogomba a "A tíz legjobb hely a Szekszárdi-dombságban" bejegyzésemet, majd az ezt követő napon ezt megosztottam az általam évek óta nem használt Facebookon. Nincs is sok ismerősöm, de a Facebook néhány nap alatt iszonyatos látogatottságot okozott, persze csak egy hétig. A továbbiakban sem kívánom blogomat a Facebookon népszerűsíteni, talán egy-két "közérdekű" bejegyzést fogok megosztani ott.
Közben Szávoszt-Vass Dániel, a "Dunai szigetek" és a "Pangea" blog készítője jelezte, hogy ő is megosztotta a bejegyzést, a Facebook-szárnyaláshoz ez döntően hozzájárulhatott.
A leglátogatottabb oldalak
Nem meglepő módon a "A tíz legjobb hely a Szekszárdi-dombságban" lett egy hét alatt minden idők leglátogatottabb oldala a blogomban. Az idei bejegyzések közül ezt "A Gemenc kistájainak rövid története" követi. Harmadik helyen ezt egy teljesen jelentéktelen, mindössze három képből álló kora tavaszi virágokat bemutató oldal követi. Ki érti ezt?Az örökranglista második helyén a tavalyi év nagy szenzációja, a pörbölyi óriás nyár megtalálása áll, míg a harmadikon a Gerecsében tett túrám, még 2011-ből. Ezt se értem egészen, a Gemencben több, mint 200 utam volt, a Gerecsében egy, mégis a Gerecsét keresik az emberek az én blogomban?
Egy újabb Gemenc-könyv
Megjelent a Gemenc Zrt. gondozásában a Balázs Kovács Sándor a "Gemenc kincsei" című 180 oldalas könyve. Mivel ebben a 137 képből 110 az enyém, további 22 az én gyűjtésem (azaz ez a könyv több gemenci képemet tartalmazza, mint a tavalyi "saját" könyvem), és rengeteget dolgoztam rajta konkrétan és átvitt értelemben is, abban reménykedtem, hogy ez egy kicsit az én könyvem is lesz. Nem így lett. (Tavaly a könyvem ügyeit a Gemenc Zrt. részéről Csontos Péter úr intézte, maximális odafigyeléssel, jóakarattal, segítőkészséggel. Ezzel a könyvvel nem ő foglalkozott.)
A jövő
Kevesebb blogbejegyzés, kevesebb kép.Rövid séták, semmitmondó bagatellek, pl. mohák.
Boldog karácsonyt és újévet mindenkinek!
