Szarvasbőgéstúra a Gemencben

Gyülekeznek a gemenci szarvasbőgőtúra résztvevői. 

Amíg elkezdődik a bemutató, addig ezt a nemrég elkészült épületet jártam körbe. 

Ez a Habsburg Frigyes millenniumi  vadászpavilonjaként ismert épület.  

Az épületet eredetileg Teschenben készült Habsburg Albert főherceg megbízásából, hogy a Lembergi Lengyel Nemzeti Kiállítás pavilonja legyen, tudtam meg itt egy tablóról.  Innen hozatta át örököse, Frigyes,  a  városligeti   Millenniumi Kiállításra. 

Az épületet mögött az Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére emelt kereszt. A minisztérium fordult azzal a kéréssel az erdészetekhez, hogy állítsanak emlékkeresztet, és valóban, számos erdészet el is készítette ezt. 

A pavilont a kiállítás bezárása után a Szekszárdi Kaszinó megvásárolta, és felállította a szekszárdi korzón. 

Táncmulatságokat, kiállításokat tartottak benne. Aztán a Kaszinó vagyonát megkapta a Kommunista Párt. 

Majd vegyi anyag raktárként elérte története mélypontját. A korzó bontásakor ezt is lebontották, raktárba került. 1971-ben a Vadászati Világkiállítás helyi rendezvényeként felállították Keselyűsben Trófeamúzeumként.   Itt sem sokáig állt, mert a megnövekedett idegenforgalom zavarta a pártrezervátumot, ezért bezárt, lebontották és ismét raktárba került.

1986-ban a Tolnatourist tulajdonába ment át, és felállították a Bárányfoki Szabadidőközpontban. Annak privatizációja után a Duna-Dráva Nemzeti Park kapta meg, ahol az Élet az ártéren kiállításnak adott otthont. 

Miután körbejártam az épületet  elkezdődött Badari Tibor trófeabemutatója a hullott agancsokból. Az erdész (aki annak idején a Pörbölyi Titán hitelesítő túrát is vezette, no meg Csontos Péter úrral a Kádár-szigetre is bekísért minket) érdekesen beszélt a Gemenc történetéről is, és persze sok mindent megtudhattam a szarvasokról,  

Térjünk vissza az épülethez. Bárányfok hanyatlását többször érintettem már. Az utóbbi évtizedben a kiállítás már nem volt látogatható, az épület állaga meredeken hanyatlani kezdett. 

A Nemzeti Parktól a Gemenc Zrt. megvásárolta az épületet azzal, hogy 50 év után a Vadászati Világkiállításra ismét felállítják a Pörbölyi Ökocentrumban. Ezzel 125 év után az épület elhagyta Szekszárdot, amit valahol mégiscsak veszteségként kell megélnünk, nekünk szekszárdiaknak. 

Most tehát a hetedik helyen talán végleg otthonra lel. A  felújítás után gyönyörű lett. Szerencsére nem azt választották, hogy teleszórták trófeákkal. Helyette látványos, helyenként bravúros kiállítás  mutatja be a szarvas életét.Visszakapta zsindelyes tetejét, faanyagát konzerválták, a régi sérüléseket, hiányokat eredeti anyagának és formájának megfelelően pótolták. Szinte hihetetlen , de ez a hányattatott történetű épület még mindig 70%-ában az eredeti faanyagból áll.

Ezeket már Barabás Tibortól tudtam meg, aki az épületet és a kiállítását mutatta be. (No meg annak idején a nemzetközi dendromán találkozó egyik kísérője volt.) 

A Gemenc Zrt. infóanyagai mindig is erősek voltak helytörténetből. Most is nagyon precíz és kifogástalan itt minden, a bemutatót tartó erdészek pedig élményszerűen, felkészülten és szuggesztíven tudnak mindenről beszélni. 

Ha "fogást akarok keresni" , akkor három dologba tudok belekötni: 1. A forgalom.  PR és üzleti szempontból a pörbölyi helyszín jó, hiszen a nagy forgalmú 55-ös útról is hatásos az épület megjelenése. A környezetet is nagyon szépen rendezték. Mégis  számomra zavaró, hogy 20 m-re  az épülettől 15 tonnás kamionok húznak el.  2. A belső tér világítása. Számomra kicsit idegen a fehér lámpatartók belógatása a térbe, és maguk a fehér lámpák is. 3. A személytelenség. Van egy olyan marketingfilozófia, hogy a cég eszméje elkendőzi az egyéni teljesítményt, de számomra mégis csak  zavaró, hogy a több tucat remek fotó készítőjének neve semmilyen formában nem jelenik meg. Persze nem tudom, hogy ezt hogy élik meg Krizák István, Almási István, Csontos Péter meg a többiek. És hiába kerestem a kiállítás rendezőinek, kitalálóinak, szakértőinek a nevét is, pedig ők is mind megérdemelték volna, hogy nevük valahol szerepeljen a kiállításon is, ha már ilyen remek munkát végeztek. 

A bemutatók öttől nagyjából negyed hétig tartottak, és nagyon élveztem őket. Essék szó az anyagiakról is. Két fajta túrát hirdettek meg. Az egyik többfogásos vadászmenüvel 12.000 Ft. Én megelégedtem egy kevésbé "VIP-es"  alaptúrával is, ami csak 5000 Ft, de ebből is csak egy csütörtöki pótnapra tudtam helyet szerezni, mert ezekre a túrákra óriási volt az érdeklődés. (Mi csak 32-en voltunk, de az eredeti napokra száznál is többen jelentkeztek az eredetileg meghirdetett 6 napra. ) Mit kap az ember ezért az 5000 Ft-ért? A vadászpavilon belépője alapból 1500 Ft. (Ez valahol megközöli egy falusi tájház és a Szépművészeti Múzeum belépőjének árát.) Egy kisvasúti jegy menettérti ára 1800 Ft. Így a részvételi díj 2/3 része tehát eleve ezek megváltása., az 5000 Ft  így nem is sok. 

Fél hétkor indult a kisvasút a Nyárilegelő vasúti megállóhoz, ahol maga a hallgatózás zajlott. A vadmegfigyelő disznói lelkesen rohannak a kisvasút mellett. 

A szarvasokról is lőttem egy képet, többet ma úgysem látok ilyent, gondoltam. 

A rezéti listás nyárra a robogó vonatból lövök egy képet. Legalább látni, hogy jól van. 

A rezéti listás fűzre is  robogó vonatból lövök egy képet. Legalább látni, hogy ez is jól van. 

Hétre erünk ki a Rezéti-Dunához. Sok szúnyog, távoli erőteljes szarvasbőgés. 

A parton keresek valami jó helyet. 

Nehéz találni, mert az elmúlt napokban a magas víz után iszonyú sár maradt vissza. 

Erre a nagy nyárra nem is emlékszem, talán új találat az egyre sötétedő estében. 

A Kattyas-fok éjszaka. Minden képhez tessék jó adag szarvasbőgést is hozzágondolni. 

A lenyugvó nap utolsó sugarai. 

Most már sötét a túlsó part is. 

Az utolsó derengés. 

Nyolc óra körül már fenn van a Jupiter is. Először arra gondoltam, mi a fenét fogok én egy óráig csinálni a sötétben, de az egy óra úgy el szállt, hogy a végén még kevésnek is tűnt. 

Utolsó képemen megint kézből, kicsit kitámasztva, lövök egyet a Jupiterre. A holdak most eléggé besorjáztak az égitest mögé. 

Mindenesetre kedvet kaptam egy kis szarvasbőgéshez. Az erdők most csak 9-15 óra közt járhatók,de hosszú évre visszamenően vannak olyan tapasztalataim, hogy azért vannak bikák, akik ezt nem tartják. Például két éve szeptember 6-án,  három éve szeptember 23-án. Így ma reggel, hála szerencsés órarendemnek, kinéztem a Gemencbe.

Egy teljesen szabályos egyéni erdei szarvasbőgéstúrát tettem nagyjából 1 óra időtartam alatt. Nem kellett csalódnom, 9-kor két bika hangpárbaja fogadott még Keselyűsben. 

Úgyhogy leálltam egy nyiladék mentén, ami a két bika bőgése közt húzódott. Arra számítottam élesre töltött fényképezőgéppel, hogy valamelyik csak átmegy a nyiladékon. Elsőként persze egy kibic tűnt fel két perc után. 

Amíg vártam, azt fényképeztem, ami adódott.

Például kimúlt szarvasbogarat. 

Én persze pont a másik irányba néztem, és mire megfordultam, ezt láttam.

Néhány másodpercig sétált, egyet bőgőt is, majd befordult és eltűnt a sűrűben.

Aztán csend. 9:20 út után már alig hallottam szarvasbőgést és az erdőt a kilátogató busznyi gyerek hangja töltötte be a bőgés helyett. 

A keselyűsi pálya állapota jól szimbolizálja az itteni állapotokat: Pörböly virul, Keselyűs sorvad. A Gemenc "fővárosa" így végleg Baja lett, a nagy vesztes pedig  Szekszárd. 
Összegezve, a szarvasbőgéstúrák jók, ám kirajzolódik a továbblépés lehetősége is. A Pilisi Parkerdő már olyan szarvasbőgéstúrákat hirdet, ahol a bőgést 5000 Ft-ért (de ebben semmi járulékos elem nincs) nem csak hallgatni, hanem látni is lehet. Persze Budapest határában más "civilizációs nyomás" nehezedik egy erdészetre. Jellemző módon ott nincsenek is erdei lezárások sem ilyentájt. A továbblépés lehetősége viszont lehetne ez: Pörbölyből induljanak továbbra is kisvonatos szarvasbőgés hallgató túrák, Keselyűsből pedig indulhatnának szarvasbőgés láttató túrák. (Persze erre csak akkor van esély, ha éppen nem  akar valaki kétmilliós bikát lőni.)