2020. február 16., vasárnap

Három mecseki bányató, avagy a német nyelv szépségéről

Somogy ma Pécs része, de gyakorlatilag egy teljesen különálló falu. Régen híres bányásztelepülés volt. A határában lévő három bányatavat kerestem fel, pécsi dolgom végeztével.

A dombok alatt húzódó egykori bányászkolónián mentem végig. Meglepett az itteni  bányászházak építészeti igényessége, ami még ma is, így megkopva is nyilvánvaló. Több képet, talán jobbat is csináltam volna ezekről a fachwerkes házakról, de kezdetben csak idegenkedő tekintetek fogadtak, aztán szóltak is, hogy ne fényképezgessek itt. Szót fogadtam. Az egykori bányászkolóniák társadalmának átalakulása  ismert máshonnan is, Somogynak ez a része sem kivétel. Lejjebb a faluban megjelent a Pécsről falura költözők rétege is. 
Somogy felett az erdőben nyílik a téltemető. Én eddig nem tudtam mecseki előfordulásukról.A mecseki flóra jeles szakértője, Seres Milán is csak a pécsi botanikuskertet ismerte. Persze lehet, hogy ez a kolónia is kertből kivadult, de hát melyik nem az nálunk?

Illatos hunyorok mérsékelt számban, koszlottan.

Erős kaptató után felérek az egykori Rücker-akna helyére. Kilátás a Hármas-hegyre és a Zengőre.

Szenes, fekete kőzeteken megyek. Talán egy egykori meddőhányó?

Az első tó neve 25-ös tó. Állítólag a nevét a mélységéről kapta.

Talán ez a legkevésbé látványos.

A második tónak nincs neve. A mellette álló füzek jelzik, hogy igen változékony a vízszintje.

Nem kívánok hosszan szólni arról, hogy milyen lehangoló a környék szemetessége. Ez egy szolid szeméthalomnak számít még. Közvetlenül az utak mellett ipari mennyiségű a szemét.

Türkizkék színével ez talán a legszebb tó.

A környék eléggé bolygatott, mély árkok, kisebb tavacskák maradtak itt a bányabezárások után.

Az a fusi stílusú kis épület képviseli az infrastruktúrát a Rücker-tó partján.

Az azonban látszik, hogy  Rücker-tónak van gazdája. a horgászegyesület jóvoltából rend és tisztaság van a tóparton.

Réteges szénfalak

Visszatérve Somogyba megnézem ezt a rendkívül egyedi kis épületet. Ez a pofás kis házacska a Duna-Gőzhajózási Társaság (DGT) füstölője volt. A bécsi székhelyű DGT, nagyszerű német nevén a Donaudampfschiffahrtsgesellschaft, az 1870-es években emelte új szintre a mecseki szénbányászatot.( Ebből a környezetből származik a legendás  Donau­dampf­schiffahrts­elektrizitäten­haupt­betriebs­werk­bau­unter­beamten­gesellschaft szó is.) A somogyi bányászkolónia is egy jól szervezett, "külön világ" volt, saját infrastruktúrával. Ennek része volt egy vágóhíd is, és a hozzá kötődő, mai napig fennmaradt füstölő. A társaság építette meg a Pécs-Mohács vasutat, és a mohácsi kikötőt is, ahonnét a szenet messzire lehetett szállítani.

Ezen az emlékkövön minden lényegeset megtudunk a somogyi bányászat múltjáról.
A végére még egy listás fa is kívánkozik. A somogyi óvoda előtt áll ez a 325 cm-es bálványfa, ami ugyan nem fog dendromán lázat okozni, de mégiscsak egy szép nagy fa a maga fajtájában.