Fák, erdők, parkok. Elbi blogja: Néhány nap Dél-Tirolban: 3. Vinschgauban

A Partschinsi-vízesés.
Nyilvánvaló volt, hogy abban a Dél-Tirolban, ahol kb. 200 vár van és legalább 400 középkori templom, (és ebben a nagyságrendben a 3000-es csúcsok száma is), a látnivalóknak csak csekély töredékét tudjuk megnézni. Úgyhogy szükségszerűen csak egy rapszodikus válogatás következik. A terület a völgyek mentén járható be, mi a Vitschgaunak nevezett völgyet jártuk végig. Merantól Svájcig.

Partschinsi-vízesés a maga 97m-es magasságával az egyik legnagyobb Dél-Tirolban.

A sziklás medrű Zielbach nevű patakban zubog tovább.

A területet a Hohe Weisse-csoport hegyei uralják.

A vízesés közepéig felvezető turistaút mellől csodálkoztunk rá először, hogy itt még a hegyi réteket is rendszeresen öntözik. A kép jobb szélén felfedezhető ez. Erről még lesz szó.

A Zielbach mentén vezető hangulatos turistaúton közelíthető meg a vízesés.

Egy hatalmas lucfenyőt is lefényképezek.

Tartscheni-domb (Tartscher Bichl, Collina di Tarces) egy szinte nevetsége kis kopasz halom a Vinschgau vége felé.

Van egy kis románkori kápolna is az oldalában.

Önmagában ezért a 12. századi kápolnáért azért nem jöttünk volna ide fel.

Feljövetelünkre a magyarázat az, hogy innen egy jellemző képet kapunk a Vinschgau egészéről. A völgy bejárata felé nézve a képen bal oldalon, kis fehér foltként tudjuk azonosítani Churburg várát, ha balra nézünk. Erről még lesz szó.

Havas csúcsok középkori városkával, ha előre nézünk.

Alattunk Glurns, ahol ugyan még 1000 ember sem lakik, mégis ez Vinschgau egyetlen városa, de nem a legnépesebb települése. Ezt a rangját már a 13. században kivívta.

Teljes egészében megmaradtak középkori falai, amik mai formájukban 1580-ban készültek el.

Amikor a 14. században először körbekerítették, Dél-Tirol negyedik legjelentősebb városa volt még. A fejlődésben lévő településen a falak közt már nem is maradt hely az új plébániatemplomra, ezért azt később a falakon túl építették meg.

Ha kicsit jobbra nézünk akkor látjuk, hogy a Vinschgau-völgy végéből több völgy is nyílik. Balra a Müstair-völgy, ahol majd utunk folytatódik, jobbra pedig a Schlinig-völgy.

Marienberg hatalmas kolostora is látszik a dombról, ha megfordulunk. A Karoling kortól napjainkig jelentős bencés apátság ez.

A bencés apátság alatt, a középkorban nagy jelentőségű churi püspökherceg kastélya áll, a Fürstenburg. Ma egy mezőgazdasági főiskola otthona. Előtte öntözik a földeket, de nem csak a főiskola miatt. Dél-Tirolban mindent öntöznek. A hegyi réteket és legelőket is, és főként a völgyek kertjeit. A dél-tiroli völgyek ugyanis meglepően szárazak. Itt Vinschgauban a völgy alján az évi csapadékátlag épphogy meghaladja a 400mm-t, ami még a szegedinél is 100 mm-rel kevesebb. Vinschgau ugyanis Alpok közepén fekszik, és csaknem 4000 m-es csúcsok fogják közre, így a csapadék a hegyekben kihull, a völgy aljára már csak a száraz főn jut el. Ezért már a középkorban öntözőcsatornák tucatja, úgynevezett Waal-ok épültek ki, amik a hegyekből lefolyó vizeket vezették tározókba és a földekre. Az öntözési kultúra tehát itt évezredes hagyományra nyúlik vissza. A Waal-ok helyett pedig ma ár csővezetékek futnak mindenhol.

Az Ortler is idelátszik. Ez volt Ausztria-Magyarország legmagasabb hegycsúcsa (3905 m.)

A fények játéka a Müstair-völgyben, utunk következő helyszínén.

A Müstair-völgy névadó települése a Keresztelő Szent János-kolostorról híres, és már a svájci oldalra esik. A kolostor olyan nagy jelentőségű, hogy 1983-óta világörökségi helyszín is. A kolostort ugyanis Nagy Károly, vagy közvetlen bizalmasa a churi püspök alapította 775 körül. A későbbi átépítések ellenére a Karoling-kor egyedülálló emléke. A képen a kolostor temploma mellett a nagy lakótornyot látjuk, ami szintén Karoling eredetű.

A kolostor művelődéstörténeti jelentősége ellenére nem mondható túlzottan látogatottnak. Ma is aktív, a 12. század óta apácák lakják. Ma még kilencen (vagy talán már csak nyolc) nővér éli itt életét, átlagos életkoruk a becslésem szerint 75 év körül van.

A kis kápolna a Szentlélek-templom nevét viseli. Dendrokronológiai vizsgálatok bizonyították, hogy az emeletes templomocska fafödémjei is eredetiek.

Nem sok ilyen tökéletes épségben megmaradt Karoling-kori templom van. Eredeti funkciója nem tisztázott, csak jóval később lett temetőkápolna. A temetőt ma is használják.
Hogy miért szerettem volna Müstairt látni, arra indokom a következő: A Karoling-kor civilizációs jelentősége már pár évtizede a hazai vezető történészek számára is nyilvánvaló. Szűcs Jenő ma is sokat idézett tanulmányában tette meg az európai kultúra alakulását befolyásoló döntő tényezővé. A minap meg éppen újraolvastam Engel Pál gondolatait arról, hogy a Szent István-i államszervezet mennyire Karoling mintákra vezethető vissza. Csak kár, hogy Nagy Károly és István közt eltelt kétszáz év. Igaz, ebből jó pár évet sikerült behozni napjainkra, persze epésen megjegyezhetjük, hogy a legtöbbet talán az árak területén. Még egy jellemző adatot leírok nehogy elfelejtsem: Sankt Gallen volt a másik híres Karoling kolostor a korban, de ma már teljesen barokk. Ennek levéltárában 227 Karoling-kori oklevél maradt fenn, annak ellenére, hogy a "kalandozó" magyarok feldúlták és kifosztották. Ez kb. annyi, mint nálunk a teljes 11-12. századi anyag, és sokkal több, mint amennyi az egész Balkán középkori anyagából fennmaradt. (Az arányokban a nem a pusztulás mértéke a mérvadó, hanem az adott kor írásbeli kultúrája.)

A Keresztelő Szent János templomnak a három csaknem egyforma apszisa a Karoling-korból származik. A háromból a középsőben éppen restaurálási munkák zajlanak, ezért csak a két szélsőről készítettem felvételt. Az alsó sávban nagyon jó állapotban fennmaradt Karoling-kori freskók találhatók. A bal oldali képen Szt. István vértanú legendája a jobb oldalon Szt. Péter és Szt. Pál mártíromsága.

A templom északi falán "csak" románkori falképegyüttes van, a boltozat pedig későgótikus.

A kolostor múzeuma nem nagy, de rendkívül értékes. Karoling kori faragványok.

14. század Piéta és 12. századi Madonna.

Jézus megkeresztelése. 12.sz-i faragvány a templomból.

Szt. István megkövezése és temetése. A szentély Karoling-kori falképeinek részlete.

Karoling-kori retabló geometrikus és növény díszítéssel.

Nagy Károly egykorú szobra a szentélyből. Más vélemények szerint a szobor "csak" 12. századi.

A Szt. Péter-ciklus egyik jelenetének részlete szintén a Karoling-korból.

Relief-töredék is Karoling-kori....

...akárcsak ez a freskótöredék.

A kolostor udvara.

A lakótorony belseje főként a 17-18. századi állapotnak felel meg.

Egy nővér szobája. A kolostori cellákban nem volt fűtés, a faburkolat tette kissé melegebbé ezeket.

A kolostor konyhája kissé füstös lett az elmúlt néhány száz év alatt.

Nem gondoltam volna, hogy újra apáca-ládikákat látok. Ezek nagyobbak min a máltaik.

A kolostorban történt szent vér csoda egy 16. századi ábrázolása.

A kolostor nyilvános kertje.

A temetőkert fala.

A kolostor köritőfala és egyik kaputornya.

A kolostor melletti sétára csábító rét, távolban a Mitterregspitze tömbje. (2902 m) a rét közepén itt is az öntözési csőrendszer csonkja.

A kostor közelében álló középkori gazdasági épület.

A kolostor körül a középkorban egy kisvároska alakult ki...

...sok szép régi épülettel.

Müstair a település rétoromán neve, a német Münster. A településen mai is a rétoromán anyanyelvűek vannak döntő többségben. Mint ilyen, szinte egyedülálló Svájcban. A rétoromán nyelv a Karoling-korban alakult ki, mint a latin egyik változata, és az akkoriban még hatalmas kiterjedésű Churi-püspökség nyelve volt. Ma már csak a Graubüden kantonban beszélik nagyobb arányban. Veszélyeztetett nyelv a kihalás szélén, akárcsak a Dolomitokban beszélt hasonló neolatin nyelv, a ladin.

Müstairtől néhány kilométerre - de már Olaszországhoz és Dél-Tirolhoz tartozva - van Taufers falu. A falu szélén pedig egy kis jellegzetes kétszintes, Karoling eredetű kápolna áll. Ebben a faluban már 1800 körül felhagytak a rétoromán nyelvvel a német javára.

A kápolnát a román korban megtoldották. Ebből a korból származik a kapuja.

A templom románkori freskói.

" Amelyik napon látod Szent Kristófot, azon a napon ne halsz meg!" - így szólt a középkori hiedelem aminek eredményeként a templomok külső falára jó nagyban felfestetették a szentet. A taufersi ebben a sorban az egyik legkorábbi, a 13. század óta van a a templom falán és mivel Vintschgauban száraz az idő, jó állapotban maradt fenn.

Taufersnek mindjárt két várroma is van. Mindkettőt az akkoriban az egész Vinschgaut birtokló churi püspök építette 2 évszázadnyi különbséggel (9. és 11. század), majd a püspökség hanyatlásával különböző helyi és távolabbi nemesek szerezték meg.

Így néz ki egy középkori várkapu belülről.

Mindez Churburg várában van, amit most tekintünk meg részletesen. A vár arról híresült el, lényegében történelme a 16.-17. században véget ért, itt azóta alig változott valami.

Kút és torony. Mint nevéből kikövetkeztethető, ezt is a churi püspök építette majd a Matsch és a Trapp grófok szerezték meg.

Reneszánsz udvara.

Az árkádok alatt.

A falakon családi vonatkozású falképek és meseillusztrációk.

Ezópus hatását is felismerni véltük.

A billiárdszalon.

A könyvtár. A túzok nem véletlenül áll itt, mert az szerepel a Trappok címerében is. A túzok német neve egyébként Trappe. A modern könyvek sem véletlenül vannak itt, mert ezt a ma is itt élő Trappok ég használják.

Több túzok is fellelhető ezen a díszes szemöldökpárkányon, középen Trappok címerében is van kettő. A bejárat felett a Trappok jelmondata: Ne félj senkitől, ha helyesen cselekszel!

A díszterem mitológiai falképei.

A szobában az egyik Trapp élethű szobra. Még érdekesebb a mögötte álló 1559-ből származó baldachinos orogona, ami mai is tökéletesen szól.

A fegyvertára a legnagyobb ma is magánkézben lévő ilyen jellegű gyűjtemény. Érdemes észrevenni Ulrich von Matsch 1450-ben Milánóban készült páncélját. Ulrich 210 cm magas volt. Előtérben a legkorábbi darab 1365-ből származik.

Amikor Napóleon csapatai megszállták a vidéket, az összes régi lőfegyvert szétosztották a tiroliak közt hogy legyen mivel védekezni, és ezek már nem kerültek vissza a fegyvertárba.