2025. augusztus 26., kedd

Néhány nap Dél-Tirolban: 5. Túrák Prissianban

Mint a Prológusban már említettem, hogy véletlenszerűen  alakult úgy, hogy egy Prissian nevű  faluban volt négy napig a szálláshelyünk. Prissian panorámaképén néhány jellegzetességet felfedezhetünk: 1. Almaültetvények sokasága. (Dél-Tirol völgyei adják Európa almatermelésének 10%-át)  2. A Gantkofel 1866m-es csúcsa, ami kb. 1250-rel magasodik közvetlenül a falu fölé.  3. Fahlburg 17. sz.-i  várkastélya, ami most egy bolzanoi nyomdaipari cég tulajdona és rendezvényhelyszíne. 4. Sok-sok ház, amikben mintegy 800 lakos él (akiből kb. 776 németnek vallja magát) és kb. 300 főnek szálláshely is jut.  Ezzel a háttérrel sem önálló falu, a közeli Tissenhez tartozik. 

A vár közelebből.
Bal oldalon, a kimagasló ház legfelső emeletén volt apartmanunk, a sárga napernyős balkon tartozott hozzánk. Egy napot annak szenteltünk, hogy autóba se ülve - ami itt nagyon preferáltnak számít - szálláshelyünk körül teszünk kisebb túrákat. Nagyon megérte. 

Még egy nézet, most a Laugen 2434m-es csúcsa látszik jobban a várral és a faluval. 

A falu ősi magjában középkori házak, üresen.  

A  fedett hidját 1308-ban már említik. 

Tipikus lakóház a 17. századból. 

A Lidl-kúria. Mint az itteni várak többsége, ez is 13. századi eredetű. Most 17. sz.-i képet mutat, ma apartmanok vannak benne. 

A falu Szt. Mártonnak szentelt temploma középkori, de mai alakját 1630 körül nyerte el. 

Oltárképét az a Stephan Kessler (1622-1700) festette, aki korának legtöbbet foglalkoztatott tiroli festője volt, és még Bécsbe és Grazba is dolgozott. 

A templom egy vár hidjáról. 

A templom és a vár a környező hegyekkel. 

A faluközpont másik vára a Katzenzungen.  A 12. századi eredetű vár neve magyar nyelven macskanyelveket jelent,  ez a furcsa neve volt  középkori tulajdonosának. Mai formáját a 15. században kapta, és amolyan "ozorás" várkastély.

Masszív vasalt ajtaját csak nagyobb rendezvényeknek (esküvők, konferenciák) nyitják meg tulajdonosai. 

Tövében a híres Versoaln szőlőtőke. Tudományos vizsgálatokból a következők tudhatók: 1. Korát 350 évesnek határozta meg 2004-ben a göttingeni egyetem dendrokronológusa, Martin Worbes professzor.   Ezzel  a világ legöregebb szőlőtőkéi közé tartozik, a maribori tőke méltó vetélytársa. 2. A DNS-e semmilyen ma ismert szőlőfajtával nem azonos, tehát fajtájának egyetlen képviselője.  A Bolzanoi Egyetem és a Dél-Tiroli Szőlészeti Főiskola munkatársai mindent meg is tesznek, hogy ne hagyják kiveszni ezt az ősi fajtát. Kb. 100 palacknyi fehérbort készítenek az itteni szőlőből, de forgalomba ritkán kerül. 

A öreg tőke 300 négyzetméteres lugast hozott létre. A támasztékok hagyományosan gesztenyekarók.  

Már nyílik az őszi kikerics a lugas alatt.

Fantasztikus hangulata van ennek a lugasnak. Hosszú percekig élveztük hűs árnyát. Meglepő, de senkivel nem találkoztunk ez idő alatt. 

A lugas másik kapuja az egykori gesztenyésbe visz. Alig egy-két példány vészelte át itt is a kéregrákot. Régen a falu egyik ünnepe pont az újboros gesztenyesütéshez kapcsolódott. Ma már szőlő sincs annyi, mint régen, az itteni gazdák is átálltak inkább az almára. 

Az egykori gesztenyés alatt a falu patakjának mély szurdoka.

A falu harmadik vára a Zwingenburg ami egy 13. sz-i toronyból és egy kis épületből áll. Ma lakóházként használják, nem látogatható.  Háttérben a Laugen 2434m-es csúcsa. 

Néhány hegy a falu környékén. A Gantkofel 1866m-es meredek sziklafala délről erős zoommal.

A faluból feltáruló panoráma legmagasabb csúcsai északról. A kép bal oldalán a Tschigat (2999m) , jobb oldalán a Schwarzkopf (2805m) csoport tagjai.

A naraui Szt. Hippolit-templom egy 780m-es dombon áll. 

A falu negyedik vára a Wehrburg. Kisebbik érdekessége, hogy a 13. sz.-i vár a két lakótornyos típusba tartozik. 

Nagyobb érdekessége, hogy komoly magyar vonatkozása is van. A már évszázadok óta hanyatló várat 1898-ban az erdélyi nemesi családból származó Eperjesy Albert vásárolta meg, aki osztrák-magyar diplomáciai karrierjének végeztével ide vonult vissza. Eperjessy Albert (1848–1916) köznemesi családból származott, pályája lezárásaként kapott bárói címet. Közismert műértő és műgyűjtő volt, különösen perzsa gyűjteménye volt jelentős.  A Monarchia portugál, svéd és perzsa nagykövetségét vezette karrierje csúcsán.  A háború kitörésekor Prissian az olasz front közelébe került, ezért Eperjessy Berlinbe vonult vissza, értékes gyűjteményét a várban hátrahagyva. 1916-ban elhunyt, a háború alatt gyűjteménye szétszóródott. Még szerencse, hogy a perzsa anyag egy jelentős részét az Iparművészeti Múzeumunkra hagyta korábban.   

Eperjessy halála után a vár sorsa ismét hányatott lett, míg 1953-ban  egy helyi vendéglátós meg nem vette, és kastélyszállóvá alakította át.  Ma is így üzemeltetik örökösei.  

A várkápolnán is érződik, hogy Eperjessy idején jelentős neogótikus restaurálások is  zajlottak. Honlapja alapján igen elegáns, főúri szobái vannak. Minket is beengedtek az udvarra körbenézni, láthattuk is az elegáns környezetben reggeliző vendégeket a napfényes teraszon. A honlapon szereplő árakon is elcsodálkoztam, már 100€-ért is kapni itt szobát. 

A falu patakja mentén is tettünk egy kis sétát. A nagy melegben a patak völgye a hegyek hűvösségét is lehozza a völgybe. 

Tipikus.

Szép bükkös. 

Jól kiépített turistaút. 

Ennél a bükknél már szétválik a patak és a Waal, a középkori eredetű öntőzőcsatorna, amelyről már a Vinschgaunál szóltam. 

A Waal-felett vezető sétaút.

A Waal vizét itt nagyon kulturáltan kialakított Kneipp-taposóba vezetik, amit a falusiak rendszeresen használnak. 

Wehrburg, Katzenzungenburg és a templom. 

Négy vár után egy várromot, Casatsch omladékait is felkerestünk, aminek érdekessége, hogy a trentói püspök jobbágyai építették. Nálunk az elképzelhetetlen volt, hogy jobbágyok várat építsenek maguknak. A vár a 17. sz. óta rom.

A vár széles Etsch/Adige-völgyére néz, aminek végén Bolzano városa.

A  völgy tele almás- és más gyümölcsültetvényekkel. 

A völgy bejáratánál a távolban szenvedő zoommal Sigmundskron várkomplexuma látszik amelyik nvét Gazdag Zsigmond tiroli hercegről kapta a 15. sz. végén, de már a 10.sz. végén vár védte ezt a stratégiailag fontos helyet.  Ma Reinhold Messnernek, a legendás hegymászónak az alapítványának tulajdona, 7 dél-tiroli múzeumának egyike. 

Terlan híres román és gót tornyú temploma is látszik a várromtól. Ez a templom attól híres, hogy a 14. század végén a  templomot teljesen kifestették és ez a festés a mai napig fennmaradt. 



Az Etsch/Adige- völgye fölé csaknem függőleges 700-800 m magas falak merednek. Jégkorszaki gleccser nyoma lehet ez is.  

Nals falu utolsó házai a hegyek és a völgy peremén. 

Végezetül egy kép egy "Teich"-ről, egy vizenyős területen lévő kis tóról. Ennyit nyújtott nekünk ez a kis falu. Ilyen falu van még Dél-Tirolban vagy kétszáz, nagyjából sejthető tehát, hogy menni látnivaló van itt.