2025. augusztus 29., péntek

Néhány nap Dél-Tirolban: 6. Bolzano /Bozen és a Pustertal

Az Ötzi tudományos igénnyel készült műanyagrekonstrukciója.
Korábban a múmia másolata is itt volt mellette, de azt rövid idő után elvitték. Ezt utólag most már megértem. Az eredeti múmia klimatizált páncéltermébe egy ablakocskán keresztül  lehet betekinteni. A múmia és az eredeti leletek nem fotózhatók. Ötzi révén Bolzano leghíresebb múzeuma lett a kedvéért 1998-ban létrehozott Dél-Tiroli Régészeti Múzeum, aminek ma kétharmada a rézkori múmiáról szól. Látogatóinak száma kb. 320 ezer évente, növekvő tendenciájú, ez nagyjából a Mátyás-templom nagyságrendje. (Viszont ha a Mátyás templom tornyába is fel akarunk menni akkor már jelentősen többet kell fizetni, mint itt.)  Ötzi irodalma könyvtári, csak néhány szubjektív reflexiómról írok:
1. A múzeumba sokkal könnyebb bejutni mint előzetesen gondoltam, és nincs tömeg, ha nyitásra megy az ember, és előzetesen időpontot foglal. Ennek ellenére napirenden van, hogy  nagyobb épületbe költözik. 2. Becsületesen végignéztünk és elolvastunk csaknem mindent, az audioguide-t is meghallgattuk (sajnos magyar még nincs), így kb. két órát töltöttünk itt, nem unatkoztunk. 3. Nyilván rengeteg a videó, az installáció, az interaktív "kütyü", sok igen látványos. 4. A tudományos igényességből nem áldoznak fel semmit a népszerűség oltárán. 5. Végére szinte megsajnáltam és meghatódtam Ötzi életén, és nem mint múzeumi tárgyra gondoltam, hanem mint egy rég meghalt ismerősre. 6. A kiállítás közreműködőinek listáján a nevek kb. 90% német,  annak ellenére, hogy  a város lakosságának 75%-a olasz. 7. Ötzi felfedezése legalább 4 pert vagy vitát indukált: Ki a megtaláló? Melyik ország területén találták? Mekkora jutalmat érdemel a megtaláló? (Ez a per tartott legtovább, 26 évig, végül 175 ezer € került kifizetésre.) Melyik településen legyen a múzeuma? Ezekről a másodlagos vitákról viszont nem szól a kiállítás. 

Bolzano és környéke is tele van várakkal. Ez a Maretsch-várkastély a belvároshoz közel, egy parkoló mellett áll. Ma konferenciaközpont. 
A dóm, teljes nevén Mária Mennybemenetele társszékesegyháznak még románkori a főkapuja, olaszos oroszlánokkal. 
Háromhajós  gótikus csarnoktemplom. 82 m-es hosszával a  legnagyobb templom Dél-Tirolban, és  már közelíti a legnagyobb katedrálisok méretét is. Mint minden tisztességes katedrális ez is a románkortól a késő középkorig épült. 
Szentélykörüljáró. 
Judenburgi János mester 1410 körül készített Piétája. Judenburg osztrák kisváros ide 350 km-re. 
A mesteri szószék Hans Lutz műve,  aki az ugyancsak augsburgi építésszel Burkhard Engelberggel a torony felhúzásával 1519-ben befejezte a székesegyházat.  Bolsano a középkor során azon a nagy jelentőségű kereskedelmi útvonalon feküdt, ami Augsburgot kötötte össze az észak-olasz városokkal.
A szószék gondosan faragot részletei. 
A nagyszerű stallumai most nyilvánvalóan nem eredeti helyükön a szentélyben, hanem a nyugati fal mellett állnak. 
A templom déli falán 14. századi freskók átvészelték a II. világháborús bombatalálatokat. 

A 14. sz.-i kereszt a barokk főoltár "istenszeme" motívumával. 
A déli homlokzat.
A déli oldal mellékkapujának timpanonja 15. századi freskóval.
Az északi oldal egyik kapujának szobrai.

Egy igen érdekes freskó, stílusa alapján a 14. sz. végéről. Egy zarándokra harang zuhan(?). Nem találtom róla semmi értelmezést.
A templom egésze. Itt ár megszokott hogy rengeteg a kerékpár. 
A freskóiról híres domonkos templom szintén súlyos bombatalálatot kapott. 1943-as német megszállás után a szövetségesek több bombatámadást intéztek a fasiszta centrummá vált Bolzano ellen.
 Itt is sok kerékpár áll.
Az egykori Erzsébet Császárné Általános Iskola, ma Dante a névadója. Az épületet a Gustav Nolte híres bolzanoi építész tervezte, 1911-ben kezdte meg működését. Ma a is Jugendstil és a Gesamtkunstwerk mesterművének tartják.  1920-tól, Dél-Tirol elcsatolása után is német iskolaként működött tovább a 90%-ban német lakta városban, ami ürügyként szolgált az olasz fasisztáknak, hogy a "római menetelés" mintájára a "bolzanói meneteléssel" átvegyék a hatalmat itt is, és megkezdjék a város elolaszosítását. Mussolini idején 60-70 ezer olaszt telepítettek ide (köztük 4 laktanyába számos katonát), aminek eredményeként a  ma 110 ezres város háromnegyede olasz. A Dante Olasz Iskolában ma az alsóbb évfolyamokon 4-5 órában tanítják a német, 2 órában az angol nyelvet. Felsőbb évfolyamokban az arányok megfordulnak.  
Bolzano legvitatottabb építménye a Győzelmi emlékmű, ami a németek szemében Dél-Tirol elolaszosításának szimbóluma. Hivatalosan az olaszok győzelmének állít emlékművet Monarchia felett. A tiroli lövészezred emlékművének a helyére húzták fel.  Az épületet személyesen Mussolini rendelte meg, és tervezőjének még az elképzeléseit is felskiccelte. Az olaszok számára épített új negyed szélén áll. A kerubként ábrázolt győzelem istennője  nyilát a város német negyede felé lövi, alatt a latin mondat szabad magyar fordításban: "Itt, a haza határán, helyezzétek el a zászlóitokat. Innen neveljük a többieket a nyelv, törvények és művészetek segítségével." Mindig is komoly feszültségforrás volt, ami állandó rendőrségi felügyeletet igényelt. A dél-tiroliak életében Hitler és Mussolini paktuma további szenvedést hozott. Az 1939-es megállapodás szerint Hitler átengedte Dél-Tirolt Mussolininek, a helyi németek pedig választhattak, hogy vagy a III. Birodalom polgáraiként áttelepítésre kerülnek (Elzász, Lengyelország, vagy a Krím volt kinézve új hazának), vagy vállalják a teljes elolaszosodást. A dél-tiroliak zöme az 1. verziót választotta. Végül csak 70 ezer dél-tiroli került kitelepítésre, de ők is csak az osztrák gyűjtőtáborokig, vagy a frontig jutottak el.  Java részük a háború után visszatelepült.
2014-ben egy olasz-német vegyesbizottság az emlékmű alatti  új kiállítással igyekezett elősegíteni a megbékélési folyamatot. Egy állandó kiállítást („BZ '18–'45: egy emlékmű, egy város, két diktatúra” ) nyitottak, amely az emlékmű történetére összpontosít az olasz és német fasizmus kontextusában. Az osztrák és olasz kormányfő jelenlétében nyitották meg, és elnyerte az év európai múzeuma címet is (vagy valami hasonlót).
Most  az emlékmű vaskerítése zárva van. A kerítésen belül méretes a gaz, ami önamagában különleges látnivaló Dél-Tirolban, és az egyik oszlopon körbefutó „BZ '18–'45 felirat sem világit. Minden sarkán térfigyelő kamera. 
Végezetül, hogy teljes legyen a kép,  azzal érdemes zárni, hogy egy közelmúltbeli olasz felmérés szerint Bolognaval holtversenyben Bolzanot választották a legélhetőbb olasz nagyvárosnak, tehát a város élete egyáltalán nem az olasz fasiszták és dél-tiroli szeparatisták összecsapásaitól hangos, sőt! 
Az új városrész a kor  kedvelt,  "racionalizmusnak" nevezett építészeti stílusát követte. A Győzelem terén szombatonként piac van, az árusok éppen összepakolnak már. Hétköznapokon a terület parkoló. 
Régen Gries különálló falu volt, ma a város része. Egy vára is volt, amiből a 15. században ágostonos kolostor lett. 
Itt is sikerült egy magyar vonalat találnom. Az a trentoi Sartori tervezte a Szent Ágoston templomot, aki élet végén Pozsonyban is, de főként a pécsi székesegyházon is dolgozott, amit a másik blogomban már érintettem. 
A 19. század elején a kolostor Svájcból ideköltöző bencések kapták meg, akik ma is használják. 
Bolzano körüli dombok almásokkal, szőlőkkel Rafeinstein várával és a sandi Szt. Jakab templommal.
Jellegtelen helyen jelentős méretű akácra akadok. Kis zöld tábla jelzi, hogy számon tartják. 
Bolzano belvárosa is hangulatos, de sok a háborús foghíj, amit modern épületekkel töltöttek ki. 
A Saslonch.-csoport 3181m-es tömbje egy városi parkolóból. 
A sonnenburgi apátság egykori épülete. Ma szálloda.
Utolsó napi osztrák szálláshelyünk felé tartva a Pustertalon haladunk keresztül, aminek nyugati fele a Rienz-folyó (ez van a képen) völgye, a keleti fele már a Dráváé. Itt véletlenszerűen megálltunk a pár házból álló kis település, Sonnenburg szélén hogy  egy kicsit átmozgassuk magunkat. Már nem csodálkozunk, hogy a kis sétáknál mennyi történelmi emlékkel találkozunk.
Idelátszanak a St. Lorenz  tornyai. 
A falu fölé Bärentaler Spitz-csoport  2450 m-es hegyei magasodnak.
Minden háza középkori eredetűnek tűnik.
Itthon olvasom már, hogy ez a furcsa kis templom egybeépült a középkorban az ispotállyal.
Ennek a háznak meg románkori ikerablakai vannak.
Szerintem ha nincs extrém nagy köd, akkor bárhol nappal Dél-Tirolban körbepillantva legalább egy, szinte teljesen ép középkori várat látunk.  Ez Michelsburg. Magántulajdonban van. 

Híd a Rienz-felett. Nem lepődnék meg, ha középkori eredetű lenne. 

A falucska végén pedig a Glurnhörök középkori udvarháza, amit itt várnak sem neveznek.  
Utolsó dél-tiroli megállónk Innichen.  Az egykori apátság előtt gótikus képoszlop fogad. 
1989-ben egyszer már jártam itt. Akkor szinte sokkhatást gyakorolt rám ez az épület, mert a hazai románkori emlékeken szocializálódott a középkorimádatom.  Azóta sok minden megváltozott, például: 1. Megöregedtem 2. Akkor alig voltak itt turisták, a templom elött is meg lehetett állni, nem csak a falu szélén. 3. Sok  románkori templomot láttam közben világszerte. 4. Akkor azt sem tudtam, hogy van Dél-Tirol. stb.
Olaszos oroszlánok, ismét. 
Altemplom. 
A rendkívüli hatást gyakorolt rám akkoriban ez 800 éve eredeti helyén függő kereszt. Most is.  
A kupolában a freskók a Teremtéstörténetet ábrázolják. 
Belső.
Gótikus oldalkápolna.

Főbejárat. 
A déli kapu Szt. Korbinian, Ottó császár, és Szt. Kandidus képével. Michael Pacher neves tiroli festő falképei 1520-ból.  
Történelmi folytonosság, a középkori sírboltba az 19.sz. végén az elnémetesedett Marchetti család tagjai kezdtek temetkezni. 
Nyugati homlokzat.
A templomkert ma is temető.
A bencés apátságot már a 13. században társaskáptalanná alakították át, a kolostort felszámolták, iiletve ezt a káptalantermet alakították ki. 
A Dolomitok. A Dreischusterspitze csoport (3125m) hegyei. 
A Birkenkopfen-csoport (2920m)
Búcsú a Dolomitoktól és Dél-Tiroltól