 |
| Ugye minden dendromán azt mondaná, hogy biztató ártéri erdő, menjünk csak beljebb! Na ezzel én is így voltam, különösen, hogy voltak már előzmények. |
 |
| Aztán jön a pofára esés! Fenyves, egy olyan helyen, ahol 150 éve a Dunának volt egy hatalmas U kanyarja. |
 |
| Aztán jön még nagyobb meglepetés: Balról akác, jobbról tuja (!). |
 |
| Vak Bottyán emlékkopjafáját tanulmányozza feleségem, körülötte a szokásos ültetvény, erdő helyett. |
 |
| Vak Bottyán egykori sáncai kb. annyira látványosak, mint egy neolitikus földvár, különösen így fenyves és akácos dzsuva kíséretében. Történetét lásd a régi bejegyzésemben. |
 |
| 150 év alatt ennyi maradt a Dunából itt. |
 |
| Persze arrébb még megvan. |
 |
| A kiábrándító kirándulás után Tengelicnek megyünk haza, errefelé már évek óta a lista előtt topog néhány fa a Csapó-kastély parkjában. Például ez a tölgy pont elérte az 500 cm-et. |
 |
| Furcsán hajlott párja tőle 100 m-re. |
 |
| Ez itt talán a legnagyobb. Kár, hogy már az osztrák tulaj kertrészére esik.2009-ben még tudtam mérni, akkor 475 cm volt. |
 |
| A tó közepén mocsári ciprus, hátrébb 500-as platán. |
 |
| 280-as mocsár ciprus. |
 |
| A másik nagy tölgy még mindig csak 497 cm. |
