Az Aosta-völgy

Amikor már arra gondoltunk, hogy túl vagyunk utunk csúcspontján, és most már csak egy csendes csorgás következik Milánóig, akkor szembesültünk ezzel a völggyel, amiről nem tájékozódtam előzetesen. Így nem tudtam, hogy a völgy a rómaiak egyik fő kereskedő útvonala volt. Ma is helyenként jó állapotú római hidak, útszakaszok, akvaduktok sorakoznak a kis Szent Bernát-hágó felé vezető út mentén, Aosta római emlékeiről nem is beszélve.  A völgy mindenkori stratégiai jelentőségét jól mutatja, hogy kb.100 km-en  72 középkori vár, várkastély, erődített torony van itt. Csak kapkodtam a fejem a sok-sok látnivaló közt. Ez a vidék a 16-19. század közt önálló Savoyai-hercegség területén feküdt, tehát olasz-francia ütközőzóna volt. Lakói inkább a franciához közel álló sajátos helyi nyelvet beszéltek. Az olasz-francia konfliktus helyenként igen éles volt, pl.  de Gaulle még a II. világháború végén is kedvet érzett ahhoz, hogy ismét Franciaországhoz csatolja. Erről az angolok és az amerikaiak gyorsan lebeszélték. Ma Olaszországhoz tartozó autonóm terület. 

A Mont Blanc-alagút után az olasz oldalon Courmayeur az első település. 

A Mont Balanc-csoport is hamarosan feltűnik. 

A Brenva-gleccser  csaknem az ember szájába lóg. 

A gleccser és a Mont Blanc, amit itt Monte Bianconak mondanak. 

A csoport távolabbi hegyei.

A Monte Bianco más arcú innen, mint Chamonix felől a Mont Blanc, mert innét csak a 4765 m -es courmayeuri előcsúcsa látható. 

A csoport egyben.

Az utolsó pillantás a "Nagy Fehér Hegyre"

Mély hasadékvölgyek szabdalják a hegyeket. 

La Salle. 

A Kis Szent Bárnát-hágó felé tartó leágazó után kezdődnek a várak, kastélyok. A szerény Chatellers-várrommal indulnak. 

Saint Pietro vára és temploma már kifejezetten látványos.

Aymavilles várkastélya a XIII. századi és barokk elemek vegyülése. 

Sarre szintén a XIII. századi eredetű várára II. Viktor Emánuel  olasz király is szemet vetett, és középkori arculatát megőrizve átépítette vadászkastéllyá.

La Tour de Villa vára. 

Időnként persze feltárulnak oldalvölgyek is, és akkor feltűnik a Grand Combin 4309  m magas csúcsa is. 

Az 1907-ben épült a Castello_Jocteau ma is az olasz hegyivadászok  parancsnokságának központja. 

Quart vára a 12. századból származik. 

Az első szőlők. A völgy híres szőlőtermő vidék, nem egyszer még római kori teraszokon és pergolákon folyik itt a termelés. A fajták nagy része vörös. 

Nus vára. A 12.-13. százazadból származik. Ma is lakják.

Az egyik leghíresebb kastély a teljes épségben fennmaradt Fénis. Itt még a soha le sem festett középkori falképek is hatalmas felületen fennmaradtak. 

Tipikus. 

Cly vára és szélerőművei. 

A várrom kicsit közelebbről. 

Gamba báró kastélya ma képzőművészeti gyűjteményének bemutatóhelye. A XX. század elején épült mértéktartó stílusban. 

Chatillon hangulatos város lehet. 

Ussel várkastélyán sem fogott ki az idő. Ma egy irodaszert gyártó multinacionális cég vezetőjének tulajdonában van, aki évente egy hónapra időszaki kortárs képzőművészeti kiállítás idejére megnyitja a várkastélyt. 

Verrés várkastélya alapján fogalmat alkothatunk arról, milyen lehetett az ozorai vár. Nem lebecsülve azért a Siópart szépségét, ennek azért szebb a környezete, és Ozorával ellentétben teljesen épségben fennmaradt. Ez is idegenforgalmi célokat szolgál, és meglepően kevés látogatója van, mindössze évi 20 ezer. Ez nyomában sincs pl. az egri számadatokhoz, vagy a kastélyprogramban tavaly átadott tatai Esterházy-kastély 50 ezres látogatottságához. 

Arnad egyik vára egy középkorból fennmaradt rom.

A másikat a 17. században átépítettek. 

Kopasz sziklák, laposodik a táj.

Bard erődjét a 19.században építették a francia betörések ellen. Nemrég helyreállították, és Alpok Múzeumot csináltak belőle.  

Pont Saint Martin várromja. Mint neve is mutatja, rómaiak által épített hidja az igazán híres ennek a falunak. 

Carema. Mögötte a híres pergolás szőlők. Hasonló nevű boráról híres a falu.

Montalto Dora várkastélyában is több filmet forgattak már, annyira érintetlen középkori hangulata van.  Magántulajdonban van.

Pavone Canavese váránál ér véget az Aosta-völgy. A hegyek itt már ellaposodnak, és kiérünk a Pó síkságára. A nagyméretű vár ma egy orvosi műszereket gyártó világcég tulajdona. 

A kicsiny Balocco középkori tornyát nézve még egyszer visszatekintünk az Alpokra. Utunk jellege innét megváltozik, én meg véget vetek alpesi sorozatomnak.