2022. július 22., péntek

A Genfi-tó körül 2.

Folytatjuk Genfben. 
Ez Brunswick II. Károly elűzött német herceg síremléke Genfben. Károlyt az 1830-as évek környékének forradalmi hulláma zavarta el Hannoverből Genfbe. Mivel homoszexuális volt, komoly esély volt rá, hogy utódok nélkül hal meg, és ez be is következett. Így 18,5 millió frankos vagyonát a városra hagyta, de előtte gondosan leírta milyen emlékművet képzelt el magának a tó partjára, ami el is vitt vagy 2 millió a hagyatékból. Persze azt nem tudom, hogy mit tudott kezdeni a város a hagyaték részét képező 5000  egyenruhával, amit azon katonáknak szánt, akikkel hercegi trónjának visszaszerzését tervezte. A sajtóperek történetében is mérföldkő volt ő, mert nem "coming out"-olt, hanem megírták róla. A hagyatékából épült fel a színház is.
Genf fantasztikus katedrálisa. 
Indul egy rövid hajóút a tavon. Innen nézve semmi nem látszik a tó vadságából. 
 Északról már a Jura-hegység határolja a várost. 
Genf a tóról. Ottjártunkról olyan erős szél fújt végig, hogy a híres Jet d'Eau nevű 90m-es függőleges vízsugarat egyszer sem indították el. 
A tópartján elegáns villák sora. Ez ma Genfi Golfklub székháza. 
A régi és új találkozása.
A Rothschild-kastély. Ma is a bankár család lakja. 
A villák egy része még a mai napig is őrzi titkát. Például azt nem tudtam kinyomozni, hogy ez kinek a villája volt. 
Abszolút nem törvényszerű, hogy mindig látszik a Mont Blanc. Nekünk egyszerűen szerencsénk volt. 
A Bartholoni-villa. A híres firenzei bankárcsalád egyik tagja a XVII. században protestánssá vált, így kénytelen volt elmenekülni. Genfbe tette át székhelyét. A villa építője Francois Bartholoni, a svájci vasútépítések úttörője lett. Ma technikatörténeti múzeum. 
Ez a szárcsa a kikötő egy forgalmas részén épített fészket magának, abból, amit talált. 
Ez a kép azért készült, hogy bemutassa azt, hogy Genf belvárosában is egy teljes sáv a kerékpárosoké lett. Mellesleg a Brunswick-síremlék környezete is látható. 
A genfi székesegyház a reformáció óta a kálvinistáké. 
Kálvin  a középkori katedrálisból egy pár dolgot megtűrt szerencsére, például ezeket a fantasztikus kóruspadokat. Dürer szárnyasoltárával már nem volt ilyen kíméletes, azt tűzre dobadta. 
Ezeket a románkori faragványokat sem verette le, szigorú világához jól illettek. 
A városháza reneszánsz árkádjai. 
A reformáció nagyjai. Az 1917-re kész lett 5m-es kőtömbök szerint Kálvinék nem a mosoly, a humor , a nevetés és a könnyedség bajnokai voltak. Szemből nem is mertem őket fényképezni. 
Az egykori székesegyház alatt 11 kultúrréteg húzódik. A 12. században kezdődő új építkezés által eltüntetett világot mutatja be mintaszerűen egy a székesegyház alá vezető kiállítás. Legmélyebben az 1. századi római mozaikok vannak. 
Délutánra a Mont Blanc még szebben ragyog. 
A Népszövetség Palotája. Az emberiséget egy új világháborútól megmenteni igyekvő szervezet új székháza 1933-ra lett kész az Ariana-parkban, pont akorra, amikor Hitler hatalomra került. 

Az egykori parkban korábban már nagy fák álltak. Mivel azonban a székház ma is fokozottan őrzött ENSZ épület így a parkjába nem lehet bemenni, csak kintről csodálhatók meg ezek a hatalmas cédrusok.  
Yvoire vára a tópart francia részén áll.
Yvoire kikötője. 
Az yvoire-i tópart.
Yvoire a "legvirágosabb falu" címért küzd. Van is egy szép magánparkja, ami az "Öt érzék" nevű kapitalista trükkel igyekszik forgalmat generálni. Magyarán nézheti, szagolhatja, simogathatja az ember a növényeket.
A hallgatás már nagyobb talány volt, de elintézték azzal, hogy hallgassuk a madarak csivitelését. Az ízlelésnél titkon arra gondoltam, (ahogy a  a csokigyárban is) amire Kis János a Sarudy-lány lakodalmán. Lelki szemeim előtt már a mindenféle egzotikus gyümölcsök lédús képe jelent meg, erre kaptam valami fűszert, ami úgy égette a számat, hogy azt hittem, hogy megmérgeztek, és persze minden további kóstolástól elvette a kedvem. 
A középkorban Yvoire kis városka volt. A14. században falakkal is körbevették. 
Temploma. 
Főtere. 
Kikötője. 
A tóparti látványa.
Főutcája. 
Kis szabadstrandot már mutattam. Egy  Yvoire melletti tengerpartokat megidéző nagy "plázs" képével búcsúzunk az ezerarcú Genfi-tótól.