2022. július 16., szombat

Innsbruck, a legalpesibb nagyváros

Innsbruck. Tirol tartomány fővárosa.

A belváros szívében megbecsült, hatalmas vérbükk.

Ahogy egy tiroli tartományi fővároshoz illik, mindenütt jóval 2000m feletti hegyek határolják. Balra a Hofburg.  

Nevét és középkori jelentőségét is az alapozta meg, hogy itt már a 12. században hidja volt a sebes Innek. Érdemes az Inn színéről is megemlékezni, mert az tipikusan gleccsertejes. A gleccsertejről pedig Szávost-Vass Dánielt idézem: " Az eljegesedett hegységekben található jégárak által szállított óriási mennyiségű glaciális hordalék (moréna) olvadás hatására kimosódik és az olvadékvizet zavaros tejeskávé színűre színezi. Ez a kőzetliszt adja az Inn (és más alpesi folyók) jellegzetes világos színét, "

A Spitzmandl 2000m fölé nyúló csúcsai a Rudi Wach -kereszttel.  Az Inn hidjának mindig is volt keresztje, de az a híddal együtt  sokszor elpusztult, főként áradásokban. Legutóbb 1986-ban rendelt meg néhány városi szervezet új keresztet a neves, főként Milánóban élő katolikus művésztől, Rudi Wachtól. Az el is készült, ám botrány robbant ki. Rudi Wach ugyanis ágyékkötő nélkül készítette el a szobrot. Az innsbruckiak felháborodásukban aláírásgyűjtésbe kezdtek. Amikor összejött 20.000 aláírás, a püspök is kijelentette, hogy nem szenteli fel.  Évekig egy csendes múzeumi udvaron állt, mígnem se szó se beszéd, 2007-ben Hilde Zach polgármesterasszony visszatetette ide.  Ekkor már nem kavart botrányt, mint ahogy a helyszínen én sem ütköztem meg az ágyékkötő hiányán. A kép érdekessége, hogy annak "izgalmas" részét levágtam a képről. 

Inn parti házak, mögötte  Innsbruck legmagasabb hegye, a 2599m méteres Brandjochspitze.

Az Inn hidja mellett az 1809-es felkelés emlékműve. Ezzel az emlékművel ma már a kutya se törődik. A Google Maps-en  nem is jelölik a tiroliak. 1809-ben Napóleon hű szövetségeseinek, a bajoroknak adta ezt a várost. Ez ellen tört ki felkelés, de ma már annyira jóban vannak a bajorokkal, hogy okafogyott lett a szoborcsoport. 

Az Arany tetős-ház (Goldenes Dachl) a város jelképe. A Habsburgok városi rezidenciája volt a középkorban. Aztán később ezt kinőtték, akkor épült a Hofburg. Az aranyozott réz cserepek elég komoly értéket képviselnek. Mai áruk darabonként 1500 €. Nem véletlen, hogy 2007-ben elloptak egyet, de aztán az meglett. 2012-ben pedig (amikor állványzat volt az épületen) 5 darabot is elemeltek, aztán 3-at szimbolikus helyekre tettek, így megtalálhatók voltak, egyet egy postaládába dobtak, az utolsót meg postán visszaküldték a műemléki hivatalnak. A tettesek a mai napig ismeretlenek. Ebből is látható, hogy az osztrákok még lopni sem tudnak tisztességesen.

A Hofkirche és a jezsuiták temploma a városháza középkori tornyából. 

Kilátás dél felé. A főként errefelé vannak az olimpiai létesítmények. Innsbruckban kétszer, legutóbb 1976-ban volt téli olimpia. Itt nem kellett a síelőknek sem messzire menni. Baloldal éppen belóg a képbe a Bergisel síugró sánca.  A jobbra lévő hegyeken pedig az Axamer Lizum nevű síterep van, a három innsbrucki síterep közül a a legnagyobb. 

Valamelyik "Spitze" a sok közül. 

A Hofgarten 10 hektáros, 600 éves múltra visszatekintő kert, amelynek legkorábbi fennmaradt fáit még Mária Terézia idején ültették. Reneszánsz kertként kezdte, majd franciakertként folytatta, 1859-től angolkert. 

2014-ig nem volt szabad a gyepre lépni, hogy védjék a füvet. Azóta úgy látszik nem kell már védeni a füvet. 

A kert tele van a mi fogalmunk szerint "listás fával". Itt egy igen öregnek tűnő, furcsa alakú császárfa. 

A park egy szép részletével, bal oldalt egy hatalmas bükkel, búcsúzom Innsbrucktól.