A Tolnai-hegyhát java: Kisszékely

Sok jót hallottam Kisszékelyről, ideje volt egyet túrázni is itt. 

A Tolnai-hegyhát Döbrököz és Simontornya közt a Kapos jobb oldali partján húzódik.  Alacsony dombvidék, a legmagasabb pontja a 270m-t sem éri el. Ráadásul erdősültsége sem túl magas. A földrajzban nem régi fogalom, csak az 1950-60-as időktől kezdték el használni. Még írásmódjában sincs konszenzus, írják Tolnai Hegyhátnak is. Határai sem egyértelműek, nagy kérdés, hogy hova soroljuk például Lengyel-Annafürdő környékét, ami a turisztikailag legismertebb Tolna megyei területek közé tartozik. (Lengyelt én is inkább néprajzi mint földrajzi szempontnak engedve, a Völgységhez veszem.) A Tolna-hegyhát területéből eddig csak Hőgyész környékén jártam, Kisszékely már kívül esik a félórás akciórádiuszomon, de most egy órányi autózást is bevállaltam. 

Első megállóhelyem Keszőhidegkút, az evangélikus templom. Ezt a jellegzetes német emléket talán majd a másik blogomban fogom bemutatni. 

Keszőhidegkút is a hegyháti dombok alatt fekszik. 

Új látnivalója ez a nemrégiben  szépen felújított régi fachwerk-ház. 

Kisszékelyen a falu határában négy tanösvényt alakított ki az itt működő kulturális egyesület. Ezeket összefüggően Négyszögletű Kerekerdő Tanösvénynek nevezik.   A strandtól (igen, itt nyaranta strand is működik!) indultam el, és a falutól délre eső két tanösvényt jártam végig. Térképek a tanősvényekről itt.  A képen a Vadkerti-tó.

Ezek a tanösvények minden elismerést megérdemelnek. Még jó állapotban vannak, gondozottak, és rendkívül informatívak.

A Vadkerti-tó egy kis horgásztó a Gyulaji Zrt vadászháza mellett. Komoly vadászélet zajlik itt Kiszékelyen. Ottjártamkor  a falu egyik vendégházának udvarán az elejtett őzekből rakták ki  a terítéket, és a vadászatot német és magyar nyelven értékelték. 

Hagymás fogasír az itteni erdők tipikus növénye mostanában,

A réteken hegyi len.

Erdei gyöngykölesen kardoslepke az erdőszélen.

Az itteni löszgyepek tipikus növénye a pacsirtafű ilyentájt.

A Dukai-hegy alig 200m magas tetejét egy kilátó koronázza. Kilátás a Nagyszékelyi-erdő irányába.

A legszebb látványt a falu felé nyújtja.

A falu környéke.

Északnak.

Ereszkedés a falu felé. A templom valamikor a 19. század elején épült, addig a középkorit használták, amit nemrég feltártak.

A falu középkori története elég jól ismert K. Németh András kutatásaiból. Tudjuk, hogy ez a löszmélyút volt a Nagyszékely felé vezető középkori út is.

Utam egyetlen dendromán "rezdülése" a temetőnél ért, de ez is csak egy bálványfa volt. 

Meglepően nagy a falu ótemetője, amit kezd visszahódítani a természet. 

A temető legfőbb néprajzi érdekességei számomra a kőkereszteket utánzó fakeresztek 

A temető után felkapaszkodva egy újabb löszgyepre érünk a Kálvária-dombon. Itt orchideát is ígértek, a tarka kosbort. Annak még nincs itt az ideje, de agárkosbort találtam. 

Kilátás a Kálvária-dombról a Dukai-hegy felé, rajta a kilátóval. 

Visszaérés a faluba. Van egy-két elhagyott ház is, de a falu mégsem tűnik elhagyatottnak. Gondolom az egyesületnek és turisztikai fejlesztéseknek is köszönhető,  hogy a falu kezd felkapott lenni. 

Jót tesz egy falu hangulatának, ha a a főút egyik oldalán egy kellemes horgásztó van, ez a Csádés-tó. 

Közvetlenül  a falu előtt pedig egy harmadik tó, a középkori eredetű Barátok-tava. Az 1. katonai felmérésen is már rajta van. 

A falu előtti Csókás-pusztán bivalyok, szürkemarhák. 

 

Hazafelé még egy kisebb tó késztetett megállásra Keszőhidegkút után. Itt viszont a magánterület tábla hamar visszafordulásra késztetett. Ez sem vette el azonban az egész úton szerzett jó hangulatomat.