2010. január 31., vasárnap

Keresztek, hársak, szurdikok és hó

A mai napra egy nagyszerű bükkös feltérképezését szántam, de az időjárás közbeszólt. Szakadó hó, nehezen járható utak, bizonytalan közlekedés. Így a "ház körül", túlnyomó részt a szekszárdi szőlők közt tettem egy 16,5 km-es kört.

Nemrég áthelyezték a TV átjátszó adó körül álló kereszteket a Szekszárd feletti Bartina-hegyen. Talán nem túl éles a kritikám, ha azt mondom, hogy az új hely megtalálása sem sikerült optimálisra.

A szekszárdiak szurdikoknak nevezik a löszmélyutakat. A város határában a szőlők közt számos ilyen található, nem egy közülük már lebetonozott.

A Czéh-kereszt. 19.sz. végi, nádasdi kőfaragók által készített alkotás. 1947-ben a Czéh család renováltatta.

A 18.sz.-i szekszárdi kálvária keresztjei

A stációk a hársfákkal. Ma már csak két nagy hársfa áll a 19.sz. közepén ültetett fák közül a szekszárdi kálvárián. A legnagyobb 335 cm-es.

Minimalista téli csendélet a hársfára

A Remete-kápolna szépségét is hársak emelik ki. Csak újabban ültettek a lépcsősor mellé szerintem oda nem illő tujákat. A hársak mélyen szimbolikus jelentőségéről pl. itt olvashatunk.

A török időkben elpusztult Bat falu lett a névadója a Bati-keresztnek. 1887-ben állították, ez is nádasdi kőfaragók alkotása.

A Szarvas-szurdik vezet ki a szőlők közül az erdőbe. A Szarvas-szurdik után a múltheti utam nyomvonalán haladtam tovább, csak most 20 cm-es szűzhóban.

2010. január 24., vasárnap

Szálkától Szekszárdig

Nemrég lett világos számomra, hogy egy turistaúttól lakok 300m-re. A 10cm-es hóval borított téli táj arra sarkalt, hogy végre egyszer egy komolyabb út végállomása legyen házunk. Szálkáról indultam, a Szekszárdi-dombság legszebb részen végiggyalogolva, 16 km után értem haza.
A Szekszárdi-dombságban nagy fát találni körülbelül akkora valószínűséggel lehet, mint maja kincseket. Maja kincseket nem találtam, és persze nagy fákat sem. Úgy látszik ezen a vidéken se Mátyás király, se Rákóczi nem kötötte lovát egy fához, de még Patkó Bandi se, és a múlt erdészei is kegyetlen szívvel letermelték a vágásérett fákat. Vagy lehet, hogy ezen a löszön csak a szőlő terem rendesen, és nem a tölgy és a hárs?

Kilátás a grábóci kolostor felé a szálkai dombtetőről.

Szálka feletti domboldalon állt ez a száraz tölgy

-6 C fok, szemerkélő hó és csend, elképesztő csend.

Szarvasok figyeltek a távolból

Üres és elhagyatott a grábóci erdészlak. Egy nagyon régi térkép alapján ez a gimnáziumunk egykori kulcsosháza is volt.

A grábóci erdészlak mellett állt utam legnagyobb tölgye, ez a kéttörzsű. Az egyik fele már biztos nem él. Ez is alig 4 m-es volt.

Kilátás a Hármashalom 270m magas dombjáról a Sötét-völgy felé. Egész komoly, középhegységi képet mutat innen ez a szerény dombság.

A Szekszárdi-dombság tömegesen tenyésző, védett növénye a szúrós csodabogyó.

Egy kis szín a szürkeségben

Szekszárdi táj.
Végül is
Mészöly Miklós és Baka István tudott ilyen tájért lelkesedni.

Közel van már a város.

2010. január 23., szombat

A Gemenc a világűrből

Hallomások és a műholdfelvételek alapján összeállítottam egy listát, ami a Gemenc nagyfás területeiből válogat, főként a tölgyek szempontjából. Nyárfákban, füzekben az egész Gemenc bárhol kínálhat óriásokat, bár ez talán a tölgyekre is elmondható. A tölgyek műholdas képe persze nagyon becsapós lehet, hiszen pl. a Címer-fok nagy tölgyei egyáltalán nem mutatnak ill. mutattak a műholdképen. Mindenesetre ez egy lista, ami alapján érdemes elindulni, a megfelelő engedélyek és egyeztetések után. Aki ismer a Gemencben más nagyfás területet, az írja meg az elblinger.ferenc@gmail.com címre. Előre is köszönöm.
  • Bezerédi-sík. Ez egy nagy kiterjedésű rét a szűkebb értelemeben vett Gemencben. Talán egy régi fás legelő maradványa. 2009 nyarán kisvasúttal elmentem mellette.
  • A Forgó-tó déli részén lévő erdő. Novemberben, a Gemenc Zrt. nagy őszi, esősre sikeredett túráján érintettük a területet. Fokozottan védett vidék. Füzek, nyárfák, tölgyek, minden ami a Gemencet naggyá teszi.
  • A Hamis-tó környéki erdők. Az előző területnek szinte folytatása.
  • Gemenci Dunapart. Ismert, sokat látogatott vasúti megálló, két szép tölggyel. Érdemes azonban a Bezeredi-rét felé sétálni a kisvasút talpfái mentén, hogy megkeressük az alábbi képen lévő kettős törzsű tölgyet is.
  • Bárkarakodó-rét. Ez is ismert fás terület, a Gemenc tölgy-királyával. 2009 novemberében azonban sok nagy száraz ágát láttam heverni a lábánál, a közelében álló kéttörzsű óriás is halottnak tűnik.
  • Kisrezéti erdészlak. Tavaly novemberi utam során itt akadtam egy kettős törzsű, 6m-es tölgyre.
  • Csertai erdészlak. Tavaly novemberi túrámon a Gemenc Zrt. egyik vadtápot szállító kocsisa mondta, hogy itt is szép tölgyek vannak. Látszanak is a műholdképen.
  • A Keszeg-tó környéke. A Bárkarakodó-réttől nem messze a Szomfova-erdő belsejében sok szép tölgyet mutat a Google Maps és a Flash Earth.
  • A Móric-Duna torkolata. Ez a rész nincs meg nagy felbontásban a Google Maps-en, a Bing Maps linkjére pedig kiakad a blog. Pedig nagy tölgyesek mutatkoznak errefelé. Amikor a Simon-Duna melletti nyárakat mértem, akkor jött oda két halász ember, érdeklődve tevékenységem felől. Ők mondták, hogy errefelé hatalmas tölgyes van.
  • A Veránka-szigeten lévő nagy rét. A Veránka-szigetre csak Érsekcsanád felől, komppal lehet átkelni. A terület műholdképe a Bezerédi-síkra emlékeztet.

2010. január 16., szombat

A Pörbölyi-erdőben

A Pörbölyi-erdő a Gemenc déli részén található, északról az 55-ös főút, keletről és délről a Duna határolja. A keleti, felsőpörbölyinek nevezett felén egy turistaút vezet végig, ezen haladtam én is. A turistaút az 55-ös út északi oldalán a Cserta- és a Vén-Duna partján, 12 km után tér vissza kiindulási helyére, Baja-Dunafürdőre. A terület a Microsoft Bing Map fotóján alább látható:


A térképen kis kör jelöli a Simon-Duna partjának azt a részét, amely izgalmas nagy fás területnek bizonyult. Ez a területet a Pósfai György-féle listán eddig egy nyárfával szerepelt. Ködös, szürke időm volt. Szerencsére végig fagypont alatt maradt a hőmérséklet, a keményre fagyott rögök és a jeges pocsolyák kellemesebb környezetet jelentettek, mint az a hatalmas sár, ami egy-két fokkal melegebb időben fogadott volna.

A Simon-Dunában szerencsére most csak foltokban volt víz.


A Simon-Duna partján sorakozó nyárfák

A Simon-Duna partján, közel a már ismert listáshoz, hatalmas, többtörzsű nyárfák sorakoztak. El is gondolkodtam azon, hogy ezek vajon annak idején elkerülték György figyelmét, vagy többtörzsű mivoltuk miatt nem kerültek fel a listára.

A sok vastag törzs szorosan egymás mellett impozáns látványt nyújtott.

Az összenőtt, többtörzsű fák felvetették az egy fa vagy több fa dilemmát is. A kép jobb szélén álló három összenövéséből keletkező fa egybemérve csaknem 9m-nek adódott. A meder felől ugyan egységes képet mutatott, de a másik oldalról világosan látható volt, hogy egy törzs alacsonyan kiágazik, nem fogadtam el egy fának. Így végül egy egybetartozó részt mérve a fa 655 cm-esként érte el listás méretet. (46 10' 39"; 18 53' 32")

A szokásos szófordulattal élve: van bennük anyag


A méretek érzékeltetésére készítettem egy fekvőkamerás felvételt magammal együtt is.

Egy kettős törzsű, méretes példány
Az előző csoporttól néhány méterre, a fenti képen látható fa viszont egész magasan ágazott ketté, elfogadtam egy fának. Mérete 774 cm, a koordinátája természetesen alig különbözik az előzőtől. (46 10' 39"; 18 53' 31").
A Felsőpörbölyi-erdő nyárfakirálya a sűrűben

A Simon-Duna partjától kissé beljebb, az előző csoporttól nem messze áll a listás nyárfa. Ez az egyik legszebb nyárfa, amit eddig láttam. Törzse szinte sima, hosszan felfelé törő, arányai szinte a kőrisek égbetörő jellégét idézik. Lábánál nem burjánzanak a sarjak és egyéb bokrok. Végre egy könnyen mérhető nyárfa.

A nyárfakirály

Tavaly György 708 cm-nek mérte, én most 716-nak. Ennyit gyarapodhatott egy év alatt.
A Cserta-Duna

A Gemenc leglátványosabb tájképi részleteit mindig a holtágak mentén találjuk. A Pörbölyi-erdő hosszú, nyílegyenes nyiladéka után üdítő látvány volt a Cserta-Duna romantikus vízpartja. Helyenként jég volt, helyenként nyílt víztükör rengeteg kacsával, kócsaggal, vízicsibével.

A Cserta-Duna partján szép füzek álltak, a legszebbek persze mindig a másik oldalon.

Nyárfa a Vén-Duna partján

A Vén-Duna partján is belebotlottam egy listás nyárba. Ez a kettős törzsű közvetlenül a talaj felett mérve is átlépte a bűvös 6m-et (608 cm), és ezután szélesedik csak igazán (46 11' 49"; 18 54'53") Mindenesetre, ha még száz évig él, akkor sem lesz a fák Nádler-listájának éllovasa ez a kissé gnómszerű nyár.

A Vén-Duna és a nagy Duna összefolyásánál utam véget ért.

2010. január 10., vasárnap

A faddi Bartal-tölgy

Faddon jártunk. Az egykori Bartal-kastély mellett elhaladva feltűnt a park egyik hatalmas fája, ami megállásra késztetett. Mivel nem volt nálam mérőszalag, ezért egy zsinór segítségével csak becslést tudok adni a méretéről, ez kb. 540 cm. (Koordinátái Google Maps alapján: 46 27' 58"; 18 49' 42".) Több nagy oldalirányú ágát le kellett már vágni, de ettől függetlenül még életerősnek tűnik. A kastély egyébként ma nevelőotthon. Bartal Györgyről, a falu legnevesebb fiáról pedig a wikipedián olvashatunk. Az ő tiszteletére el is neveztem a fát Bartal-tölgynek, remélem a faddiak se veszik rossz néven. :)

2010. január 9., szombat

A szálkai akácosban

Az akác érdekes fa. 1640 körül hozták be Európába Észak-Amerika keleti partvidékeiről, a 18.században  már megjelent a hazai kastélyparkokban (Bábolna) és megindult a kormányzat általi központi, katonai területekre való tömeges telepítésük. (Komáromi erődrendszer, 1750 körül) Hamarosan megjelent fővárosunk terein és parkjaiban. Nagyarányú elterjedését az olyan szervezett telepítések fokozták, mint amilyen a XIX.sz elején induló alföldi fásítási program is volt. Ma már erdeink több mint 22%-át ez a fa alkotja, részaránya növekedő tendenciát mutat. Ma már vezető fafaj az Alföldön. Külön startlap összeállításban szemezgethetünk még sok érdekességet róla.
Tavaly márciusban már véletlenül a szálkai tó körüli akácosba tévedtünk. Már akkor megfogott a terület hangulata,
akác fáinak szépsége. Dendrológiailag viszont nem voltam tisztában értékeivel. Közben a Pósfai-féle falistára is felkerült három akác, legutolsó helyen a sonkádi fa 349 cm-rel. Úgy éreztem, ezt a méretet a szálkaik is elérik, úgyhogy talán érdemes visszalátogatni a helyszínre. Nem kellett csalódnom, találtam egy 365 cm-eset (46 16'05";18 37'42") és egy 367 cm-eset is. (46 15' 58"; 18 37' 34") Ezenkívül még ötöt ami 330cm-nél nagyobb volt, további kilencet 300 cm felett. A szálkai akácos fái tehát meglehetősen egységes korúaknak tűnnek. A fák a méltóságteljes öregedés jeleit mutatják, sok a földön heverő száraz ág, egy-két kidőlt fa is látható már. A terület természetesen teljesen elvadult, ami akácok esetén a rengeteg szúrós hajtást, bokrot, csenevészt jelent. Következzenek akkor az út képei:


Szombat délutáni induláskor kicsit kisütött a nap is. A hó erősen olvadt, de a Szálka környéki erdőkben még foltokban volt a hó.

A Szálkai-tóra köd ereszkedett. Sejtelmes, szép idő volt.


Nem kellett sokáig kersegélnem az első listás fára. A fenti képen 365 cm-es.

Földre tett kamerával megörökítettem magam a legnagyobb, 367 cm-es fával. A kép kicsit bepárásodott, elektronikusan sem sikerült túl jó minőségben feljavítanom.

A legnagyobb fa





2010. január 5., kedd

A Sötét-völgyi erdő

A Sötét-völgyi-erdő Tolna megye legnagyobb helyi védettség alatt álló területe a maga 503 hektárjával. Nyilván rekreációs szerepe és Szekszárd közelsége miatt kaphatott elég korán, már 1975-ben védelmet. Főleg nyáron üdítőleg hat a löszös szőlődombok után egy kis séta a hűvös erdeiben, és mi is gyakran felkeressük kutyástól-gyerekestől minden évszakban. Rekreációs szerepének megfelelően gazdag turisztikai szolgáltatásokat kínál: turistautak, tanösvény, erdei játszótér, kilátó, gyermektábor, esőbeálló, szalonnázó hely, kiépített források, mesterséges horgászvíz, pihenőház, ez mind rendelkezésre áll itt.
A természetet mélyebben kedvelők közül főként a botanikusok élvezhetik a terepet szubmediterrán jellegű flórája miatt, de a madarászok is találnak maguknak itt vagy 60 fészkelő madárfajt. A fásoknak viszont nem kínálja a rendkívüliség élményét. Cseres-tölgyes-bükkös erdeiben inkább csak átlagos fákat látni, és itt egy ilyen gyertyánt már érdemes lefényképezni:

Nagy fát tehát nem sokat találtam. Egy régi térkép a gyermektábor előtti réten egy védett fát mutatott. A környéken tényleg megtaláltam egy nagyobb méretű fának- vélhetően egy tölgynek- a maradványait:


Egy még álló tölgyre is figyelmes lettem az eldugott vadászház felé vezető úton:

A tölgyet közelebbről megvizsgálva kiderült, hogy a kb.4,5 m-es kerületű fában nem sok élet lehet már, és hamarosan a fenti társának a sorsára juthat. Mindenesetre karcsú, nyílegyenesen az égbe törő, szép fa lehetett élete teljében:

Végezetül következzen egy-két régebben és más évszakban készült kép a terület bemutatására.
A Sötét-völgyi tó feletti domboldalban lévő kilátóból szép a kilátás a 6-os út Sötét-völgyi bejáratánál létesített horgásztóra és annak környékére:


A kilátóból érdekes a szemközti domboldal látványa is:


A Sötét-völgyi erdőt változatossá kiterjedt rétjei teszik:

A gyermektábor elött is egy nyaranta dús füvű rétet találunk:

A Haramia-forrás előtti rét is minden évszakban szép látvány, most is az volt:

Végül egy kép a Sötét-völgyi erdő mélyén a Haramia-forrásról, amelynek vize mindenkor üdítően hat a megfáradt vándor számára:

Ciszterci parkok és családi mélylélektan

A zirci apátság címere a nagyvenyimi egykori uradalmi központjuk homlokzatán. Nagyvenyim és Előszállás közt terület el  a zirci ciszterci ...