2010. január 31., vasárnap

Keresztek, hársak, szurdikok és hó

A mai napra egy nagyszerű bükkös feltérképezését szántam, de az időjárás közbeszólt. Szakadó hó, nehezen járható utak, bizonytalan közlekedés. Így a "ház körül", túlnyomó részt a szekszárdi szőlők közt tettem egy 16,5 km-es kört.

Nemrég áthelyezték a TV átjátszó adó körül álló kereszteket a Szekszárd feletti Bartina-hegyen. Talán nem túl éles a kritikám, ha azt mondom, hogy az új hely megtalálása sem sikerült optimálisra.

A szekszárdiak szurdikoknak nevezik a löszmélyutakat. A város határában a szőlők közt számos ilyen található, nem egy közülük már lebetonozott.

A Czéh-kereszt. 19.sz. végi, nádasdi kőfaragók által készített alkotás. 1947-ben a Czéh család renováltatta.

A 18.sz.-i szekszárdi kálvária keresztjei

A stációk a hársfákkal. Ma már csak két nagy hársfa áll a 19.sz. közepén ültetett fák közül a szekszárdi kálvárián. A legnagyobb 335 cm-es.

Minimalista téli csendélet a hársfára

A Remete-kápolna szépségét is hársak emelik ki. Csak újabban ültettek a lépcsősor mellé szerintem oda nem illő tujákat. A hársak mélyen szimbolikus jelentőségéről pl. itt olvashatunk.

A török időkben elpusztult Bat falu lett a névadója a Bati-keresztnek. 1887-ben állították, ez is nádasdi kőfaragók alkotása.

A Szarvas-szurdik vezet ki a szőlők közül az erdőbe. A Szarvas-szurdik után a múltheti utam nyomvonalán haladtam tovább, csak most 20 cm-es szűzhóban.