A Szekszárdi-dombságban nagy fát találni körülbelül akkora valószínűséggel lehet, mint maja kincseket. Maja kincseket nem találtam, és persze nagy fákat sem. Úgy látszik ezen a vidéken se Mátyás király, se Rákóczi nem kötötte lovát egy fához, de még Patkó Bandi se, és a múlt erdészei is kegyetlen szívvel letermelték a vágásérett fákat. Vagy lehet, hogy ezen a löszön csak a szőlő terem rendesen, és nem a tölgy és a hárs?
Szálka feletti domboldalon állt ez a száraz tölgy
-6 C fok, szemerkélő hó és csend, elképesztő csend. 
Szarvasok figyeltek a távolból
Üres és elhagyatott a grábóci erdészlak. Egy nagyon régi térkép alapján ez a gimnáziumunk egykori kulcsosháza is volt.
A grábóci erdészlak mellett állt utam legnagyobb tölgye, ez a kéttörzsű. Az egyik fele már biztos nem él. Ez is alig 4 m-es volt.
Kilátás a Hármashalom 270m magas dombjáról a Sötét-völgy felé. Egész komoly, középhegységi képet mutat innen ez a szerény dombság.
A Szekszárdi-dombság tömegesen tenyésző, védett növénye a szúrós csodabogyó.
Egy kis szín a szürkeségben
Szekszárdi táj.Végül is Mészöly Miklós és Baka István tudott ilyen tájért lelkesedni.
Közel van már a város.
