A Zsidó-pokolban

A Zsidó-pokol az egyik legérdekesebb földrajzi név a Mecsekben. Ez egy szurdokvölgy neve Vékény határában. Ennek bejáratát látjuk a fenti képen. Kisebb, de lényegében eredménytelen nyomozást végeztem a név eredetét illetően. Az 1865-ös kataszteri térképen ezt a vidéket Csöpögőnek nevezik, de a név a Zsidó pokollal párhuzamos völgyre is vonatkozik, amit  a térképek Csepegő-ároknak neveznek ma is. Ennek a völgynek a nevéről  hallgatnak a térképek. Baranya megye földrajzi nevei (BMFN) 1982-es kötete sem ismeri, akárcsak a túlnyomó részt erre épülő Magyar Digitális Helynévtár.   Vékény határában két szurdokra vonatkoztatható nevet  említ csak a BMFN, a Csöpögő-árkot, és a Mocsila-gödröt. A mellékelt -nem túl informatív- térkép alapján azonban úgy tűnik, hogy a Mocsila-gödör a Csöpögő-árok felső vége, nem a vele párhuzamos völgy. A Zsidó-pokol elnevezés azonban előfordul néhány természettudományos közleményben, például itt egy rovarásznál. (Valószínűleg innen veszi át egy Szél Győző nevével is jegyzett másik tanulmány, ahol UTM kódját is közlik (BS92)). Az ilyen jellegű közlemények közül  legkorábbi amit találtam egy 1987-es botanikai közlemény. Az elnevezés megismertetése érdekében a legtöbbet maguk a vékényiek tettek. Szerepeltetik a falu honlapján, mint a lovastúra útvonal 31-es számú állomáshelyét, és főként a kitáblázással népszerűsítették.  Nyilvánvalóan az elnevezésnél számolnunk kell egyfajta antiszemitizmus-érzékenységgel is. Ezért például a Geocaching Egyesület letiltotta a név használatát, ami azért földrajzi neveknél szokatlan.(Bár magam sem értem, miért kellett a rövidített nevet GOJ-nak választani. Update: Később az elnökség -nagyon helyesen- a GOJ nevet is letiltotta. )A pokol a földrajzi nevek elő- vagy utótagjában sem fordul elő gyakran. Természetesen kézenfekvő, hogy barlangok is ilyen nevet kapnak, mint pl. a Kapolcs közeli Pokol-lik bazaltbarlangja.  Itt is talán a mély szurdokvölgy adta névbe a poklot. De mitől lett Zsidó-pokol?  A Zsidó-pokol azonban nem áll egymagában a furcsa vékényi nevek sorában. A Németdöglés nevű völgyről már 1857-ből vannak adatok, ma is minden térkép feltünteti, nemrég én is jártam benne. Nevének eredetéről két elképzelést is olvastam. Egy régi Mecsek útikönyv szerint itt a kurucok tőrbe csaltak egy labanc csapatot. Egy másik forrás így ír: "Elnevezése onnan ered, hogy a német telepesek rossz fu­­va­­rosok voltak és meg­­­­rakott sze­­­kereikkel gyak­­ran fel­bo­rul­­tak itt." Ennek annyi alapja van, hogy Vékény valóban egy magyar sziget volt a környékbeli sváb és vegyes lakosságú falvak tengerében. Szerintem ez az utóbbi névadás a valószínűbb.

Mielőtt még a igazából a völgybe értem volna, két szép bükk tűnt fel.

Az első 414cm-es volt, a másik 397cm-es.

A 397cm-es nem biztos, hogy odaér a listára.

Aztán irány a pokol.

Elhatároztam, hogy a pokol legalján megyek végig.

Mostanában rákaptam ezekre a szurdokvölgyekre.

A pokol partján már kétszer jártam, legutóbb 2014 nyarán népes társaságban, de már akkor elhatároztam, hogy ide még  visszatérek.

A pokolban most nem volt sok víz, ami egyszerűbbé tette a járást, de kisebbé a vízesések és csorgók élményét.

A védett gímpáfrány borítja itt is a sziklákat.

Helyenként szinte hegymászásszerűen lehetett csak haladni.

Több lépcsőben vagy 50m szintkülönbséget kell rövid távon leküzdeni.

Kár, hogy most ilyen vízszegény volt.

A pokol vége is egy kis vízesés.

Itt már szelídül a táj.

Zöld fagombák.

A Zsidó pokol felső végének ez a löszkút a félelmetes látnivalója.

A zubogók felülről.

Az már szinte természetes, hogy novemberben nyílik a hunyor a Mecsekben.