2016. december 3., szombat

Mostanában mifelénk: A vadmacskakaland és egyéb bagatellek

Hamar sötétedik mostanában. Mire kiértem Keselyűsbe munka után, már alkonyodott. A biciklit előkapva az autóból egy kicsit hajtottam a töltésen. 

Keselyűstől kb. 2-3 km-re a töltésoldalban valami gyanúsra leszek figyelmes. Sokáig nem cserkelhettem...

...mert annak ellenére, hogy csodásan terepszínű City Hunter típusú kabátomban (Made in China)  voltam, észrevett és eliszkolt. Most ez vagy vadmacska volt, vagy cirmos cica, vagy a kettő tetszőleges arányú keveréke. Könnyű összekeverni őket, és az idézett cikk szerint a hazai erdőkben a hibridek aránya 25-31% körül lehet. Mindenesetre felidéztem korábbi macskakalandjaimat. Az első találkozás csak erős idegzetűeknek ajánlható, a keselyűsi úton volt, mindenesetre itt könnyen lehetett volna génmintát venni. Kép itt. A második találkozásom is a töltésen volt (ez remek pockos hely lehet). Itt a  képen már csak bozontos farka látszik.  Eszembe jutottak Szombathelyi Gergely gemenci macskás fotói, ezeket is beidézem. Itt az első,  itt a második, emitt meg a harmadik, végül a negyedik. Ezeket a csodás fotókat látva szomorkodhat is az ember, hogy mostanában nem  frissül ez a blog.
Jöjjenek akkor igaz bagatellek a Szekszárdi-dombságból.

Hogy legyen valami értelme is rövid sétámnak elhatároztam, hogy december legeleji tavaszhírnököket fotózom. Nem is kellett csalódnom, a hunyorok szokás szerint már dugdossák fejeiket, leveleiket az avar alól.

A kutyatejek szépen virulnak már.

A szerény kis, de legalább színes virágokat az árvacsalán képviseli.

Abszolút bagatell 1.

Ugyanaz kissé másként.