Ilyen is régen volt, hajnali indulás. |
Az egyik listás nyár a keselyűsi úton |
Az ébredő Sárköz. |
Ennyi kárókatona láttán nem nagyon reménykedhetnek a pecások a Sió itteni szakaszán. |
A szürke gémek azért bizakodnak. |
Rég láttam friss hódrágást. A keselyűsi és hátfői részekről úgy tűnik, eltűntek a hódok, de itt még élnek, ebben a távoli északi szögletben. |
A kép bal szélén álló fűzhöz fűztem (hogy ilyen hülye szójátékkal éljek) a legnagyobb reményt, de ez is csak 570 cm-es. |
Egy kis fok. |
A nap a töltés fölé ér. |
Visszafelé felkeresem a vidék listás szilfáját is. |
Előző nap Taplóson próbálkoztam. Kerékpárral indultam a Sió töltésen. Mire kiértem Taplósra, a szekszárdi dombok is megszabadultak a köd fogságától. |
A zúzmara teszi izgalmassá a fákat ezen a reggelen. |
A Taplós jégben, zúzmarában. |
Zúzmarás bagatell 1. |
Zúzmarás bagatell 2. |
A minap találkoztam Tóth Gáborral. Ő említette, hogy az egykori nemzeti parkos bemutatóház mögött van egy nagy szil. Tényleg. |
Közelebbről már csalódást keltő a kettős törzse. Belefoglalták a törzset az egykori bemutatóház kerítésébe. Egyszer régen valakik számára jó ötletnek tűnt, hogy a nemzeti park egyik bemutatóközpontját a Taplós eldugott déli végénél, a töltés belső oldalán építsék ki. (Annyit sem tanulmányozták a gemenci árvizeket, mint én.) Ez lett volna Taplós-Gógai Bemutató Övezet. Néhány elavult honlap még mindig említi. A szürke marha gulya is errefelé legelt. Aztán jött 2006-ban egy áradás. Akkoriban én is éppen arrafelé jártam, amikor közelgő nagy víz elől a gulyát kamionokra terelték,és átvitték Bédára. |
A másik oldalról kicsit jobban mutat. Egy kerítésoszlopot levonva is 460 cm körül van. |