Egy kis vöcsöktől egy új nagy nyárfáig a környéken

Sok helyen látni kis dombságunkban a szépséges őszi kikericset.

A Keselyűsi-Holt-Sió az idén szerencsére csak mérsékelten "spenótosodott" el. 

A nagy tölgy talán már a 600-os klubjának a tagja lehet.

Amióta nincs torony, nem lövök tisztességes madárfotókat a Sároson.

Most csak az itatónál látni a Sárosra. 

Gemenc Zrt. és a alapítványa jóvoltából szépen megújult a Beöthy-kereszt, mint arról már én is beszámoltam. Mögötte a felújított, igényes apartmanházzá átalakított Keselyűsi-csárda. A közelben az egykori kisvasúti fogadóépületben nyílt "Haloda a fűz alatt" is egyre jobb hírű halsütő étterem lett. Úgy látszik a  kerékpárút némi pezsdülést hozott Keselyűsnek.

Kár hogy pont mostanra rohadtak el a Sárosi-kilátó lábai.  Nemrég egy fa is majdnem rádőlt. 

Alkonyi fények a Széptölgyesi-tavaknál. 

Barázdabillegető. 

Vidáman lubickoló kisvöcsök.

Ritkán látom a környékünkön ezt a madárfajt.

A halgazdálkodóknak sincs könnyű évük.

Búbos vöcsök nagyobb csapata a távolban.

Szüretre készülő hangulat a dombok közt. 

Jön az eső városomra.

Ez a vidék szerénységre nevel. 

Szépnek nem nevezhető szil a Hátfői-erdőben.

Szarvasbőgés szezonban, a nem tilalmas rövid időablakokban korábban is kinéztem a Gemencbe, néha nem is eredménytelenül. Még a Drei Zinnennel a lábamban is élveztem ezt az erdei sétát, sőt némi  dendromán pezsdülés is elkapott. 

Sokszor jártam régebben errefelé, új fában nem reménykedtem, centit sem hoztam. Viszont az elkapott hév arra sarkalt, hogy megkeressem a nagy 920-as nyárfát, ami 2019-ben már igen odvas volt. Betértem a sűrűbe arrafelé, ahol emlékeim szerint lehet, de csak egy kb.700-as nyárfára akadtam.

Arra gondoltam, hogy ez a már régebbről ismert 700-as, bár a közelben álló növendékek nem voltak ismerősök. Itthon a mobil adatok elemzésével sikerült  igazolnom, hogy egy új fára akadtam. Le is írom koordinátáját, nehogy elfelejtsem: 46.339498, 18.850334

Apróságok a nagy fa testén. 

Nagyon távoli szarvasbőgés hangok közt kiérek Holt-Sió partjára. Ezúttal bikát, háremet nem látok. 

Tisztes szilek a parton.

A nem túl csábító nevű Dög-tó partján ismét rám tör a nosztalgikus Gemenc-élmény.

A Dög-tó foka. 

 Valaha valaki valakiket itt tájékoztatott /figyelmeztetett valamiről/valamire. 

Az élet senkinek sem könnyű. 

A Dög -tó. Vannak vízimadarak is, de a szúnyogok rábírnak, hogy ne üljek percekig leselkedve. 

Régen itt vízgazdálkodás folyt, ma már az is öröm, hogy még van víz.

A Sáros hosszú foka a Sió irányába.

A fok a Sáros felé. 

Laci bácsi hajója megvan még. 

Az oda vezető ösvény is a megszokott ápoltságot mutatja. 

 

Morzsák a gemenci szarvasbőgésből: A Hátfői-erdőben

A szeptemberi nagy erdőlezárások időszakában csak morzsák jutnak az egyszerű természetjáróknak. Egész tállal a vadászok kapnak (igaz jól meg is fizetik), a bennfentes természetfotósoknak  a rágósabb szélekből jut. Vannak persze a konyhába besurranó tolvajok is, az illegális természetfotósok,  akik szerencsésebb esetben a márványos wagyuszelettel surranhatnak ki, de van hogy csak a mosléknak szánt maradékból kapirgálhatnak valamit sietve, és van, amikor el is kapják őket. És vagyunk mi, jámbor természetjárók, akik az éjszakai lakomák földre hullott morzsái közt kaparászhatunk, illetve nem sajnálva 6900 Ft-ot (vagy még többet) beleszagolhatunk - leoltott lámpák mellett- a vacsoraillatba, ha időben reagálunk. 

Ez egy közönséges szitakötő. Nagyobb állatot nem igen fotóztam. A gemenci Big Five tagjaiból (gímszarvas, vaddisznó, fekete gólya, réti sas, vörös kánya) egyetlen egy sem került most terítékre. 
Két éve én magam is részt vettem egy szarvasbőgéstúrán, nem is volt rossz. Igaz, akkor még a mostani ár 72%-át kellett csak fizetni. 

Gombák garmadája. 

A Hátfői-kobolyánál kezdtem. 

Majd bevetettem magam az erőbe, tíz óra körül.

A sűrű itt-ott megzörrent, eleinte főként csak vaddisznók surrantak tova. Ezeket nem sikerült lefényképeznem, csak egy nagy gyöngyházlepkét. 

Aztán erős bőgések törték meg a csendet, és a sűrűben egy nagy agancs is feltűnt egy pillanatra, de semmi több. Lefényképezni csak egy fehérsávos lepkét sikerült. 

Megint csak gombák. 

A sűrűben nagy örömmel fedeztem fel egy új nyárfát. Csak itthon veszem észre, hogy már 10 éve a listán van. Hiába,  rég jártam már a Hátfői-erdőben, egész pontosan 2019 telén, több mint négy éve. 

A Holt-Sió északi ága mentén haladtam. 

Ingoványos, vad vízi világ ez. 

Az erdőgazdálkodás nem érinti ezt a part menti sávot, így némi érintetlen természeti hangulatra akadhatunk. 

A holtágon most nem nagyon sikerült vízimadarakat fotóznom. 

A holtágból lefűződött,  nem túl szép nevű Dög-tó felé tartok. 

A tavon sem túl sikeres a vízimadár fotózásom. 

A Dög-tó.

A Sió.

Ismét visszatértem a Holt-Sióhoz. Itt is összefüggő szőnyeget alkot a moszatpáfrány.

Mindenütt vizek. 

A Sáros foka

Mindenütt vizek. 2.

A Sió-Duna-hajózás allegóriája. Amikor Szekszárdra költöztünk, a Bárány-foktól még sétahajók indultak, aztán néhány évvel, Bárányfok "privatizációja" után, Keselyűsből indult egy kirándulóhajó, le a Dunára, aztán vissza. Ez is megszűnt. Aztán a Gemenc Zrt. próbálkozott, néhány éve azonban már eladási hirdetésben láttam sétahajójukat.  Minden megszűnt. Legközelebb Mohácson, Baján  próbálkozhatunk hajókázással. 

Hazafelé betérek a Holt-Sió töltésen túli szakaszához, látok olyant, amit már láttam.