Adriai tengernek syrenaia 4. : A távolabbi partvidék

 San Lorenzo del Pasenatico (Sveti Lovreč Pazenatički) főtere.
 A közvetlen partot elhagyva drámai változásokat érzékelhetünk. San Lorenzonak 1931-ben még 2200 lakosa volt, az olaszok elűzése és demográfiai egyéb változások után  ma  tizedannyian élnek itt.  Az idegenforgalom pezsgése  néhány km-re a parttól már semmivé lesz. Hiába van tele a városka nívós műemlékekkel, romantikus szegletekkel, lakatlan, gyakran romos házak segélyezik San Lorenzo főterét is. 

Van egy-két dolog, ami még a parttól 10 km-re is tömegeket mozgat meg. Ilyen a Baredine-barlang ami első ránézésre nem tűnik annak, ami. A neve  is ezzel kapcsolatos, kopár mezőt jelent. A Krk-szigeten azonban már tapasztalhattuk, hogy  egészen komolytalan helyen, nevetséges paraméterekkel rendelkező barlang is lehet érdekes látvány. 

Ez a barlang azonban sokkal komolyabb aknabarlang, mint krk-i társa.  -132m -es mélységével még az Aggteleki-karszt zsombolyai közt is előkelő helyen lenne. A -132 m-ből pedig -60m-ig bejárható, mintegy 300 m hosszan, egy lejtős aknán, öt nagy termen keresztülhaladva. 

Már az ősember is ismerte, és nagy aszályok idején lejártak mélyére az emberek vízért.  

Egy magas kürtő felfelé.
1996-ban nyitották meg, és azóta 100 ezer felettivé nőtt az éves látogatóinak a száma, amivel már befogta a mi Baradla-barlangunkat is. (Ami persze már messze van az 1978-as  270 ezres csúcsától.)

Persze a Tapolcai-tavasbarlang az évi 150-170 ezerrel még jelentősen előtte jár.

Engem kicsit az idén évekre bezáró, hozzá paraméterekben hasonlító esztramarosi Rákóczi-barlangra emlékeztet, aminek  Covid előtti csúcskorszakában volt évi 3300 látogatója, annyi mint ennek egy nyári hétvégén.

Itt láthatunk le a 132 m mély akna még lefelé tartó 70 méteres mélyégébe.

A bejárható legalsó ponton van a tó. 

Jól elhelyezett világítás. 

A tó. 

A  tóban a Balkán érdekes endemikus faja, az   emberhal.  A Postojnai-barlangban is mutogatnak egy-kettőt, de itt sokkal kényelmesebben megtekinthetőek. 

Kifelé az aknabarlangból. 

"Ahol egy van, van ott több is" elv alapján kisebb zsombolyokkal, barlangocskákkal találkozhatunk a közelben is.  

Az egyi kisebb barlangból  kiállítást csináltak, ahol áruházi próbabábukból csináltak ősembert. 

Nem csak a fenti gagyiság van itt, hanem érdekes anyagot is összehoztak. Pl. itt vannak a legfontosabb őskori Vénusz-szobrok élethű másolatai, több tárlóban.

Duacastelli (Dvigrad) városát az egymást követő pestisjárványok és a tartós malária miatt 1630-ban elhagyták lakosai. Azóta pusztul, látványos romváros. Ez a Szent Zsófia templom romja. 

A környező táj. 

Az isztriai autópálya viaduktjáról is rálátni a város romjaira. 

A város egykori utcái. 

Volt egy vára is. 

Egyetlen épen maradt épülete a várostól kissé távolabb álló temetőkápolna, amelyben köépkori freskótöredékek is vannak. 

San Michele di Leme (Klostar)  a kora középkorban már  létezett bencés kolostorként. 1000 körül Szt. Romuald ezt is megreformálta és a kamalduli renddé lett, akik hol elhagyták, hol visszatértek ide. 1652-ben aztán végleg lemondtak róla, és egy gazdag olasz család birtokközpontja lett, míg aztán a 19. század végén erdészeti hivatalként közelített a létezésének mélypontja felé, ami a 20. század második felében el is érte.  

Néhány évtízeddel ezelőtt az ősi templomot felújították, és tervbe vették az egész komplexum rendberakását. Ez megrekedt, az együttes azóta lezárt rom. 

Az ősi kolostor közvetlenül a Leme-csatorna, ismertebb horvát neve alapján a Lim-csatorna mentén fekszik.  

Panorámakép a csatornáról.

Néha fjordnak is nevezik a 11,5 km hosszú csatornát,  ami valójában még csatornának sem csatorna. Valójában ez egy folyótorkolat, ami geológiai okokból lesüllyedt és hosszan felhatolt bele tengervíz. A folyó sincs már meg évezredek óta. 

A kolostor egy olyan ponton áll, ahonnét egy 150m-es szintkülönbségű, helyenként meredek ereszkedéssel elérhetjük a partot.  

Ezt az ösvény azóta is szerzetesek útjának nevezik. 

A csatorna vége.

Seregély repülőiskola.

Rálátás a "fjordra." 

A Horoszkóp nevű sziklák a sziklamászók által is kedveltek. 

A nyitó képnél már emlegetett San Lorenzo del Pasenatico (Sveti Lovreč Pazenatički) román kori templomának tornyát belefoglalták a városka falaiba... 

...amik még hosszan állnak. 

A templom szentélye még karoling korú. 

A városka főterének részlete a pellengér oszloppal. 

A reneszánsz loggiát a templomoz illesztették. A templom falába római és korakeresztény faragványokat építettek be.  

Kilátás a főtérre. 

A templom előtti téren április közepén nehezen akar zöldelni az öreg eperfa.   

Faragványok a városkapun. A velencei oroszlán csukott könyvvel, ami rosszat jelent: a kapu háborús időkben épült. Mellettük a Contarini és Zulian családok címerei, valamint egy kicsit mókásra sikerült alak.

A városkapun kilépve elhagyjuk a várost, és a félsziget belseje felé folytatjuk utunkat.