A kosborozó emberek nem szoktak nyilvános publikációban pontos helyeket megadni. Például Lukács Róbert csak fajneveket ír, Seres Milán legalább a hegységet megadja. Nyilván élőhelyvédelmi elvekre hivatkozik ez a magatartás. Én azt hiszem más lélektani oka is van ennek a titkolózásnak, nem is nagyon szimpatizálok vele, de többé-kevésbé betartom én is. (Azért "keselyűsi kosborokat" szoktam mondani, és nem "gemenciekről" beszélek.) Bogyiszló esetén meg teljesen értelmetlennek is tartom a titkolózást. Egyrészt nagyon közismert, másrészt itt az élőhely pusztulása nem attól a néhány ügyetlen természetjárótól fog bekövetkezni, aki eltapos esetleg egy tövet, de talán nem is attól a ritka kreténtől, aki anyáknapra vagy ballagásra kosborcsokrot akar átnyújtani, vagy kertjében megtelepíteni. (Ami nem is fog sikerülni, mert speciális talajlakó gombafélékkel élnek szimbiózisban.)
A fentiekkel kapcsolatban Seres Milán a következő észrevételt küldte (Ehhez hasonló eseteket én még szerencsére nem tapasztaltam a környékünkön). Ezt elborzasztásul ideírom:
"Tavalyi sápadt kosbor kiásások miatt kerülöm a pontos hely leírást. De idén még rosszabbak a tapasztalataim! A ...-nál már a leánykökörcsineket is ássák! Szerencsére idén jó évük volt és rengeteg volt belőlük! Kedden pedig két tő levágott gérbicset láttam a ... felett (nem is a turistaút mentén) és a ...-ban is 4-5 késsel levágott majomkosbort. Az rossz az egészben, hogy azok is eldugott helyen voltak! Az egyik egy hatalmas hófehér példány volt. Már azon gondolkodom, hogy nem posztolok a virágokról a blogra! Bár az sem megoldás! De helyeket - ha tehetem- továbbra sem fogok kiírni. Mérhetetlenül szomorú és dühös vagyok az emberek ostobaságán!"
Elöljáróban nem győzőm mégegyszer hangsúlyozni, hogy ez nem egy kezelt, turistáknak kiépített erdő, hanem az erdők egyik legundorítóbbja. Az olyan idealizált leírásokat, amit az interneten látunk, felejtsük el! Nincs odavezető út, a szántás szélén, rosszabb esetben azon keresztül érjük el az erdő szélét. Az erdő széle mindig dzsuvás, ami állhat aranyvesszőből, gyalogakácból, csalánból, szederindákból és egyéb szúrós vacakból. Fontos arra is gondolni, hogy nincs a környéken olyan erdő, ami ennyire kullancsos lenne, és életem legnagyobb szúnyogtámadásai is itt értek.
Jöjjön akkor tehát egy térképes ismertető. A területen három olyan tisztás található, ahol érdemes kosborokat keresni. Az 1. területen kisebb egyedszámban vannak kosborok. Főként itt is vitézek. Itt van a legtöbb madársisak, mindkét fajból. Nagyobb számban fordul elő itt a mocsári nőszőfű. Az 1.-en tavaly találtam két tő tojásdad békakontyot is, itt az idén nem jártam. A 3.-on szétnéztem most is. A műholdképe ennek a terültnek a legbiztatóbb. Itt meglehetősen ritka a vitéz kosbor, nagyobb számú a későbbi hússzínű ujjaskosbor. A legszebb terület a 2. számú. Ehhez úgy találhatunk, hogy a gemenci vadkerítés külső oldala mentén vezető úton elmegyünk a 46,36512 18,82111 pontig. Itt két mezőgazdasági tábla közt térhetünk be az erdőbe az általam feketével jelzett utakat követve. A 2-es területen közepén is egy valamiféle út halad, vadászok ösvénye. Itt nincs nagy dzsuva sem az erdő szélén. Ez az erdő legértékesebb része, ami megérdemelne valamiféle kitáblázást, és kezelést is. Ezen a mocsaras területig haladhatunk vitézkosborok tucatjai közt, elvétve madársisak is akad. A tó másik oldala- ide csak szenvedve tudunk átvergődni- a mocsári nőszőfű fő területe. 2019-ben a 3.as területig elvezető erdei utat is találtam itt, ezt pirossal jelöltem.
|
