2016. május 5., csütörtök

A bogyiszlói orchideás erdőben

Lassan olyan lesz ez az erdő, mint gyermekkorom menzai mákos tésztája. Arról kapja a nevét, aminek feltűnő a hiánya. Mint már többször utaltam rá, a leírásokban szereplő "milliós állományt" felejtsük el, jó ha pár száz tövet összetudunk számolni az idén. A bogyiszlói orchideás erdő semmilyen módon nem kezelt, sorsára hagyott, pusztuló természeti értéke hazánknak. Itt a múltkor említett hamis és félrevezető táblákon kívül semmit nem találunk, ami utalna arra, hogy természetvédelmi területen járunk. A pusztuló természeti értékhez kell egy kis magyarázat is. A kosborfajok pionír jellegűek. Megjelenésüket követően pár évtizeden belül a táj jellegének változása miatt amúgy is lecsökken az egyedszám. Itt ezt a folyamatot most az özönnövények megjelenése sietteti. 
A fenti "művészieskedő" helyett jöjjön egy realista kép. Az évről évre terjedő aranyvessző mind nagyobb területet foglal el, és egy-két évtizeden belül az állomány teljes megszűnését eredményezheti, Itt egy kifejezetten sűrű állományfolt közelében is láthatjuk ezt az agresszív gyomot. Ez az általam 2-esnek nevezett terület tipikus képe. Az állomány hosszútávú megőrzése csak kezeléssel lenne lehetséges

Az erdő egészének ez a tipikus képe. Összességében nem ismerek undorítóbb és visszataszítóbb erdőt a környéken, (Természetesen az ültetvényeket erdőnek sem tekintem.) Mint trágyadombban a csillogó gyémántok, úgy kerülnek itt elő itt kosborok három kisebb területen. 

Az általam 3-asnak jelölt területen a fürtös pacsirtafű is megtalálható.

A 3-as terület is egyre jobban becserjésesedik. Az idén csak vitéz kosborokat láttam, május elején.

Egy letört fejű. Éppen egy őzek által járt csapás közepén nőtt.

A 3-as terület tipikus képe. Ez a legnagyobb területű nyílt rész itt, de meglepően kevés itt a kosbor május elején, a hónap második felében jönnek majd az ujjaskosborok.


A kosborozó emberek nem szoktak nyilvános publikációban pontos helyeket megadni. Például Lukács Róbert csak fajneveket ír, Seres Milán legalább a hegységet megadja. Nyilván élőhelyvédelmi elvekre hivatkozik ez a magatartás. Én azt hiszem más lélektani oka is van ennek a titkolózásnak, nem is nagyon szimpatizálok vele, de többé-kevésbé betartom én is. (Azért "keselyűsi kosborokat" szoktam mondani, és nem "gemenciekről" beszélek.) Bogyiszló esetén meg teljesen értelmetlennek is tartom a titkolózást. Egyrészt nagyon közismert, másrészt itt az élőhely pusztulása nem attól a néhány ügyetlen természetjárótól fog bekövetkezni, aki eltapos esetleg egy tövet, de talán nem is attól a ritka kreténtől, aki anyáknapra vagy ballagásra kosborcsokrot akar átnyújtani, vagy kertjében megtelepíteni. (Ami nem is fog sikerülni, mert speciális talajlakó gombafélékkel élnek szimbiózisban.) 

A fentiekkel kapcsolatban Seres Milán a következő észrevételt küldte (Ehhez hasonló eseteket én még szerencsére nem tapasztaltam a környékünkön). Ezt elborzasztásul ideírom:
"Tavalyi sápadt kosbor kiásások miatt kerülöm a pontos hely leírást. De idén még rosszabbak a tapasztalataim! A ...-nál már a leánykökörcsineket is ássák! Szerencsére idén jó évük volt és rengeteg volt belőlük! Kedden pedig két tő levágott gérbicset láttam a ... felett (nem is a turistaút mentén) és a ...-ban is 4-5 késsel levágott majomkosbort. Az rossz az egészben, hogy azok is eldugott helyen voltak! Az egyik egy hatalmas hófehér példány volt. Már azon gondolkodom, hogy nem posztolok a virágokról a blogra! Bár az sem megoldás! De helyeket - ha tehetem- továbbra sem fogok kiírni. Mérhetetlenül szomorú és dühös vagyok az emberek ostobaságán!"

Elöljáróban nem győzőm mégegyszer hangsúlyozni, hogy ez nem egy kezelt, turistáknak kiépített erdő, hanem az erdők egyik legundorítóbbja. Az olyan idealizált leírásokat, mint pl. ez, felejtsük el! Nincs odavezető út, a szántás szélén, rosszabb esetben azon keresztül érjük el az erdő szélét. Az erdő széle mindig  dzsuvás, ami állhat aranyvesszőből, gyalogakácból, csalánból, szederindákból és egyéb szúrós vacakból. Fontos arra is gondolni, hogy nincs a környéken olyan erdő, ami ennyire kullancsos lenne, és életem legnagyobb szúnyogtámadásai is itt értek.

Jöjjön akkor tehát egy térképes ismertető. A területen három olyan tisztás található, ahol érdemes kosborokat keresni. Az 1. területen kisebb egyedszámban vannak kosborok. Főként itt is vitézek. Itt van a legtöbb madársisak, mindkét fajból.  Nagyobb számban fordul elő itt a mocsári nőszőfű. Az 1.-en tavaly találtam két tő tojásdad békakontyot is, itt az idén nem jártam. A 3.-on szétnéztem most is. A műholdképe ennek a terültnek a legbiztatóbb. Itt meglehetősen ritka a vitéz kosbor, nagyobb számú a későbbi hússzínű ujjaskosbor.  A legszebb terület a 2. számú. Ehhez úgy találhatunk, hogy a gemenci vadkerítés külső oldala mentén vezető úton elmegyünk a 46,36512 18,82111 pontig. Itt két mezőgazdasági tábla közt térhetünk be az erdőbe az általam feketével jelzett utakat követve. A 2-es területen közepén is egy valamiféle út halad, vadászok ösvénye. Itt nincs nagy dzsuva sem az erdő szélén.  Ez az erdő legértékesebb része, ami megérdemelne valamiféle kitáblázást, és kezelést is.  Ezen a mocsaras területig haladhatunk vitézkosborok tucatjai közt, elvétve madársisak is akad.  A tó másik oldala- ide csak szenvedve tudunk átvergődni- a mocsári nőszőfű fő területe.
Érdekes gomba a szántóföld közt.

Kiugrottam a tölgyfás legelőhöz is. Itt annyi változás van, hogy a terület melletti kis telepített erdőt tarra vágták.

A legnagyobb fa jól van, bár kérge el kezdetthullani.

Virágpompa. Szemmel látható, hogy egyre kevesebbet legeltetnek itt is, konkrétan semmit.