2016. május 12., csütörtök

Kakasd felett

A hét elején, még ragyogó napfényes időben tettem egy kb. 10 km-es utat Kakasd környékén. Ez a kis, szinte jelentéktelen Szekszárdi-dombság, a maga mindössze 150 km2-es területével,  több mint kétszáz, itteni  séta és túra után még mindig tud meglepően új élményeket nyújtani. Ezek vártak engem a Belaci-völgyben

Még nem is a túrához kapcsolódóan, jöjjön  egy-két kép a Sötét-völgy bejárata közeli vizenyős rétekről. Megritkultak a fehér gólyák, mindig öröm eggyel találkozni.

Közönséges tűzlepke

Kis tűzlepke

A május virágos rétek szépségével nehéz vetélkedni.

Közönséges tarkalepke

Ugyanebből több.

A Sötét-völgyből indítottam túrámat, de már az elején elhatároztam, hogy a rendelkezésemre álló kb. két órában pillanatnyi benyomásaimnak engedve fogok csapongani. Első utam a Kakasd feletti- sokszor felkeresett - kilátópontra vezetett, ahonnan a Mecsek felé tárul fel a táj. A képen a Belaci-völgy elejét látjuk, legelésző marhákkal

A Belaci-völgy, háttérben a Mecsek. A völgy elején itt régen szőlők, gyümölcsösök voltak. Ennek nyomai még ma is látszanak a tájban. A felső vége azonban legelő volt régóta. Itt kaptam ihletett, hogy az erdőn keresztül el kéne mennem a völgy felső végéhez.

Aztán 3-4 km-t gyalogoltam az akácosban. Ezt végigszenvedve a völgy felső végénél megkezdetem a leereszkedést. Ennek a völgynek a nevét az Első Katonai Felmérés így említi:  "Belatzer grund" .Én is Belaci-völgynek fogom nevezni,mert ez sokkal kifejezőbb, mint a Telekhegyi-dűlő, ahogy néhány térkép említi. 

A völgy közepén egy fasor húzódik egy ideiglenes vízfolyás mentén. Mindenféle fák vannak itt, amihez a legelésző állatok gyakran dörgölőznek. Ez éppen egy fűz.

A sorban a legmarkánsabb fák  az eperfák.

Ez az eperfa is listás is lehetne, de olyan öreg és korhadt már, hogy a törzse kettényílt.

A völgy felső végén a tehénlepények szolgáltak annak bizonyítékául, hogy erre is eljár nagy ritkán a gulya, de ez  a rész azért inkább már a vadászok birodalma.


A völgy után irány az erdő. Ez a nap sem telik el kosborok nélkül, de csak egy madárfészek kosbor kerül elém. De ez legalább fajának szép példánya. 

Aztán a Fekete-kút völgyén ereszkedem tovább, nagy sárban és elvirágzott medvehagymák még mindig erős illatától kísérve.

 A Fekete-kút környékén visszatérek a már sokszor járt szakaszaimhoz.