Még nem is a túrához kapcsolódóan, jöjjön egy-két kép a Sötét-völgy bejárata közeli vizenyős rétekről. Megritkultak a fehér gólyák, mindig öröm eggyel találkozni. |
Közönséges tűzlepke |
Kis tűzlepke |
A május virágos rétek szépségével nehéz vetélkedni. |
Közönséges tarkalepke |
Ugyanebből több. |
A völgy közepén egy fasor húzódik egy ideiglenes vízfolyás mentén. Mindenféle fák vannak itt, amihez a legelésző állatok gyakran dörgölőznek. Ez éppen egy fűz. |
A sorban a legmarkánsabb fák az eperfák. |
Ez az eperfa is listás is lehetne, de olyan öreg és korhadt már, hogy a törzse kettényílt. |
A völgy felső végén a tehénlepények szolgáltak annak bizonyítékául, hogy erre is eljár nagy ritkán a gulya, de ez a rész azért inkább már a vadászok birodalma. |
A völgy után irány az erdő. Ez a nap sem telik el kosborok nélkül, de csak egy madárfészek kosbor kerül elém. De ez legalább fajának szép példánya. |
Aztán a Fekete-kút völgyén ereszkedem tovább, nagy sárban és elvirágzott medvehagymák még mindig erős illatától kísérve. |
A Fekete-kút környékén visszatérek a már sokszor járt szakaszaimhoz. |