2016. május 24., kedd

Mostanában mifelénk

Az elmúlt napokban számomra kétségtelenül az ibolyás gérbics megtalálása volt a legnagyobb esemény. De ne szaladjunk annyira előre.

Ürgét is láttam, de eléggé mesterséges környezetben, a napokban megnyílt Pécsi Állatkertben. Ide rövid családi látogatás keretében ugrottunk ki. Én magam nem túlzottan kedvelem az állatkerteket, Pécs is az akciórádiuszomon kívül fekszik sajnos, de néha elvetődik ide az ember, de ilyenkor sem biztos, hogy a Mecsekben tud kosborokat keresni.

A Mecsekben most szinte a gyomokat megszégyenítő mennyiségben nyílik a nagy ezerjófű, lényegileg mindenfelé. A mecseki utak padkáján éppen úgy megtalálható, mint az állatkert kerítése mentén. Bezzeg a Szekszárdi-dombságban tavaly összesen csak kettő tövet láttam. Az idén még egyet sem. 
Valami cincérféle (gyászcincér)  az állatkert járdáján.

Vasárnap a kéktúra egy rövid szakaszát jártuk végig Szálka határában. Sokat bosszankodtunk, először ezen a hatalmas tarvágáson, ahol elvesztek a kéktúra jelzései. A tó tájképi megjelenése is sokat romlott.

Aztán a kéktúra itteni állapotán. Dzsuva, susnyás, majd többször keresztezhetjük az elektromos kerítéseket. Szerencse, hogy ezek alatt könnyű átbújni, de azért jelzésértékű , hogy mennyire veszik komolyan a kéktúrázókat. 

Ez a legkomolyabb virág, ami utunkba került. (Nehézszagú gólyaorr)

A végére következzék egy kis élménydús kosborozás a Szekszárdi-dombságból, hétfőn munka után. Azt persze tudni kell, hogy a szekszárdi dombság nem számít a kosborozás Mekkájának.  A  Magyarország orchideáinak atlasza is csak egy egészen pici pöttyel jelzi az itteni fajok számát, konkrétan az 5-9 faj kategóriába tartozik, miközben a Keleti-Mecsekben 38 faj ismert.  Ezt a kétlevelű sarkvirág tövet már néhány hete figyelem. Még kellene egy kis idő ahhoz, hogy kinyíljon. Az életkilátásai nagyon rosszak. Egy kerékpárosok által is használt nagy forgalmú úton nőtt. Nagy szerencse, hogy eddig nem taposták el. Kíváncsi vagyok meddig bírja. 

Eztán abba az erdőtagba tértem be, ahol a bíboros kosborok is tenyésznek. Sajnos itt fakitermelés zajlik, szerencsére szálaló jellegű, de az útszéleken hagyott farönkök még elszállításra várnak. Rengeteg madárfészek békakontyot láttam a bíboros kosboroktól néhány száz méterre,  nagy részük már aszott formában. Az idén rengeteg van belőlük, szinte bármelyik irányba indulok el a Sötét-völgy környékén találok egy-kettőt, vagy akár többet is. Ez azért meglepő, mert a korábbi években egyáltalán nem találtam ezt az egyébként eléggé közönséges és nem is túl szép fajt errefelé. 

Még beljebb menve az erdőbe újabb példányokra akadtam,  annyi egyedre, hogy pillanatok alatt érdektelenné váltak. A biztató kezdett fellelkesített és még mélyebbre mentem az erdőben

Így találtam rá az ibolyás gérbics egy tövére. Életemben először láttam  kinyílt példányát. Eddig csak  teljesen bimbós példányhoz volt szerencsém, de arra is úgy akadtam,   hogy megkaptam a pontos helyét a Mecsekben. Mennyivel nagyobb öröm, hogyha az ember maga akad rá, ráadásul egy viszonylag szép példányra. Persze akad olyan is, aminek 20 virága van, ennek csak kilenc, de még csak négy nyílt ki.

Talán a legszebb orchideánk, ami feltűnően hasonlít trópusi társaihoz is. 

Végül egy barázdabillegető, a Sötét-völgyben egyre csak gyarapodó szabadidős park egyik hintáján