 |
| Bátaapáti is rajta van a fás legelők listáján. A mai napon az itteni a fás legelőt szemléltem meg. Itt valóban legelnek birkák, egy-két fa is van, még inkább elvadult bozótos. Nekem az volt az első benyomásom, hogy ez egy a svábok kitelepítése után, vagy még később felhagyott szőlős lehetett. A fák ennek megfelelően csenevészek és fajtáikat nézve vegyesek. Itthon átnézve régi térképeket, a gyanúm beigazolódott, itt régen szőlők voltak. |
 |
| A kilátás szépsége újabb kilátópontok felderítésére sarkalt. Egy rét szélén hatalmas ezüsthárs lombsátor tűnt fel, és az emberben ilyenkor feltör a dendromán ösztön. A lombsátor azonban nem egy óriástól eredt, hanem ahogy az általában lenni szokott, tucatnyi vékony sarj dobta össze a távolról egységesnek ható koronát. |
 |
| Csalódásomat enyhítette viszont az, hogy a lombsátor rengeteg fehér madársisak tövet rejtett. |
 |
| Nagy részük bebarnult, ronda. Kevés volt közülük, ami az orchideák szépségét idézte meg. |
 |
| Én ennyi tövet ilyen kis helyen még nem láttam. Legalább 30-50 tő volt a facsoport árnyékában. Így az idei évben sem maradnak el a madársisakok. |
 |
| A rét egyik fűszálán vízi pásztor, nőstény egyed. |
 |
| Kilátópont is összejött, hála egy Zsibrik feletti tarvágásnak. Azt hiszem ez a legszebb kilátópont az "akciórádiuszomban." |
 |
| Utána irány Üveghuta. Az új telepítés belecsúfít az üveghutai rét meghittségébe. Lásd a rét régi képét! |
 |
| A régi temetőben már csak négy sírkő áll |
 |
| Zöld küllő |
 |
| Tarvágás. Azon gondolkodtam, tulajdonképpen miért szeretem én ezt a vidéket azon kívül, hogy valami minimális szépség sem vitatható el tőle? Mert itt tökéletes magányban túrázhat az ember. |
 |
| Baracklevelű harangvirág |
