Tulajdonképpen már régóta készültem ide, mert ez egy híres hely. A nemzeti park egyik tanösvénye is itt vezet, ami nem fukarkodik a látnivalók beígérésévél. Abban biztos voltam, hogy ürgét nem fogok látni. De titkon bíztam benne, hogy még lesz nőszirom és talán már valami kosbor is. A még -már pár helyett a se-se jött be. Az agárkosborokban meg egészen biztos voltam. Első ránézésre olyan volt, mint a nagydorogi Szenes-legelő. |
Fürtős pacsirtafű az volt |
Meg rengeteg báránypirosító... |
...és árvalányhaj |
A legmagasabb homokbuckáról ilyen a mező. Abban azért markánsan különbözik a Szenes-legelőtől, hogy sokkal buckásabb itt a terep. |
Ebnyelvfű |
Fára nem nagyon számította, de egy tisztes eper azért az utamba akadt. |
Agárkosborból ennyi, egy koszlott, lenyílt példány. |
Megjöttek viszont a gyurgyalagok és itt laknak is. |
A legnagyobb fogás, farkasalma lepke |
Megint árvalányhaj |
Ez a lepke komoly fejtörést okozott |
Aztán rájöttem, hogy mind két fecskefarka csonka, és a jellegzetes piros folt is megvan, csak kicsit összezárja szárnyait. |
A terület északi része átmegy szánalmas akácosba, fenyvesbe. Az itten legszürreálisabb látnivaló egy gondozott Krisztus-szobor a semmi közepén. |
Az Ürgemező északi részén a Cseresnyési-láprétek vannak. Ez se nyűgözött le. |