2016. május 8., vasárnap

Paks: Ürgemező

Tulajdonképpen már régóta készültem ide, mert ez egy híres hely. A nemzeti park egyik tanösvénye is itt vezet, ami nem fukarkodik a látnivalók beígérésévél. Abban biztos voltam, hogy ürgét nem fogok látni. De titkon bíztam benne, hogy még lesz nőszirom és talán már valami kosbor is. A még -már pár helyett a se-se jött be. Az agárkosborokban meg egészen biztos voltam. Első ránézésre olyan volt, mint a nagydorogi Szenes-legelő.

Fürtős pacsirtafű az volt

Meg rengeteg báránypirosító...

...és árvalányhaj

A legmagasabb homokbuckáról ilyen a mező. Abban azért markánsan különbözik a Szenes-legelőtől, hogy sokkal buckásabb itt a terep.

Ebnyelvfű

Fára nem nagyon számította, de egy tisztes eper azért az utamba akadt.

Agárkosborból ennyi, egy koszlott, lenyílt példány.

Megjöttek viszont a gyurgyalagok és itt laknak is.

A legnagyobb fogás, farkasalma lepke

Megint árvalányhaj

Ez a lepke komoly fejtörést okozott

Aztán rájöttem, hogy mind két fecskefarka csonka, és a jellegzetes piros folt is megvan, csak kicsit összezárja szárnyait.

A terület északi része átmegy szánalmas akácosba, fenyvesbe. Az itten legszürreálisabb látnivaló egy gondozott Krisztus-szobor a semmi közepén.

Az Ürgemező északi részén a Cseresnyési-láprétek vannak. Ez se nyűgözött le.

Aztán többé-kevésbé pusztuló fekete fenyvesek. Összességében az Ürgemező csalódás volt nekem. Nem mondom, ha paksi lennék, lehet hogy kétnaponta kijárnék ide. De mivel Paks eleve az "akciórádiuszom" szélén fekszik, könnyen elképzelhető, hogy utoljára voltam itt, mert ha homokpusztára vágyom -ami azért ritka dolog-, akkor inkább a Szenes-legelő lenne az.