Adriai tengernek syrenaia 3. Tengerparti városok

Orsera (Vrsar)
Az Isztria nyugati partjának városait nézzük végig. Ezeken főként a 13.-18. század során a terület gazdájának számító Velence hatása érződik, ezért is elsőként az olasz nevet fogom megadni, zárójelben tüntetem fel a mai horvátot, még akkor is, ha ez ma ismertebb. Maga Dante is polai látogatása során "Itália végének" nevezte az Isztriát és a Kvarner-öblöt.  Ezekben a városokban a lakosság - az olvasztótégely jellegű Pulát leszámítva- az első világháborúig 90%-nál is nagyobb mértékben olasz volt. Az itteni városokban ma már újra gyakori a kényelvű tábla, még 10% körül van az olaszok aránya, azaz maradt néhány olasz, akit Tito partizánjai nem űztek el.  Kevés természeti, inkább művészeti, történeti  emlékekben gazdag bejegyzés következik.   

Cittanova  (Novigrád) csak az ókorban volt új város.  Főként jó állapotban megmaradt 13. századi falairól híres.  Soha nem volt a vidék jelentős városa, még leginkább a korai középkorban számított annak.

Cittanova évszázadokon keresztül a Rigo család uralma alatt állt, barokk palotájuk a velencei korszak végén épült.  

A város főtere a városházával. 

Parenzo (Poreč) legrégibb fennmaradt háza a 13. századból. 

Parenzo a 2. világháború során néhány súlyos bombatalálatot kapott. Ez szabadította ki a fenti a románkori házat is a környező épületek fogságából, máshol meg kis buja zöld park megnyitását tette lehetővé.  

Szerencsére a világörökségi helyszínként is elhíresült Euphrasius-bazilikát nem érte jelentős találat, így ma 16. századi harangtornyával együtt látogatható.  Parenzo a római korban is jelentős település volt, ez a jelentősége a bizánci korszakban (6-9. sz.)  tovább növekedett. Középkorban püspöksége révén bírt jelentőséggel, közepes méretű városka volt. Magyar vonatkozása, hogy a Zsigmond király egy velencei konfliktus során sikertelenül ostromolta. 

Az 1447-ben épül ötszögű torony a velencei címerrel.

Velence címere, amelyen a könyv felirata:  "PAX TIBI MARCE EVANGELISTA MEVS"(Békesség neked, Márk, én evangélistám.)

A ferencesek templomának egykori tornya. A ferencesek templomát már a 19. század legelején deszakralizálták és az isztriai tartományi gyűlések helyszíne lett. 

 Euphrasius-bazilika, bizánci művészet egyedülálló emléke, világörökségi helyszín. 

A város a 18. századi Angyalok Boldogasszonya templommal.

 Euphrasius-bazilika. Jelentőségének megfelelően majd külön bejegyzés lesz róla a másik blogomban. 

Euphrasius-bazilika együttese a tengerparton. 

Városfalak.

Hangulatos terecske az óvárosban. 

Meredek út Orseraban.

Hangulatos terecske hatalmas keleti ostorfával. 

A városi loggia fontos kelléke az itteni városoknak. 

Az előző kettő egyben. 

A városban ma  Casanova kultusz érződik. A híres kalandor ifjú korában kétszer járt a városban, először mint papnövendék, majd mint katonatiszt. Második alkalommal már egy cselédlány élményével lett gazdagabb emlékiratai szerint, amelyben a 4000 oldalból még egy teljes oldalt sem tesz ki az orserai kaland említése.         

A 13. századi várfalak. A mellette lévő hatalmas épület a porenzoi püspök nyári palotája. Orsera jelentőségét a középkor során ez a nyári rezidencia jelleg adta, mindig kisebb település volt. 

Szép keleti ostorfa a templom mögött.

Orsera számos pontjáról szép kilátás nyílik. 

2.

Ezt a kilátópontot Casanováról nevezték el.

A tengerparti sétányon egy régi villa (aminek szinte utolsó példányát látjuk), mellette  egy szép atlaszcédrus. 

Igazi dendromán élmény. 

Cédrusok a tengerparti sétányon.

Orsera a kikötő felől. 

Nálunk ritka, itt a leggyakoribb fajok közé tartozik a sövénysármány. 

Rovigno (Rovinj) a tenger felől. A középkor során, egészen a 19. század közepéig, a nyugati isztriai partvidék legnagyobb városa volt, de nem volt olyan egyházi központ, mint Parenzo vagy Pola. 

A kikötő felől, a domb tetején magasodó Szent Eufémia templommal.

Kilátás a templom tornyából. 1.

2.

A Szent Katalin-sziget a magasból.

A kikötő és a város.

A Balbi-diadalív egy polgármesterről kapta a nevét, aki 1679-ben Isten és maga dicsőségére átépített egy középkori városkaput. Az ív zárókővén egy turbános fej utal arra, hogy a vidék állandóan az Oszmán birodalom fenyegetettségének árnyékában élt, de Velence hatalma megvédte ezt a vidéket  Dalmáciához hasonlóan. 

Pola (Pula) legjelentősebb emlékei a római korból maradtak fenn. A kb. 23 ezres amfiteátrum a birodalom 5. legnagyobb ilyen épülete úgy, hogy a városnak csak kb. 30 ezres lakossága volt, aminél még pl. Solina (Split mellett) és Aquincum is kétszer nagyobb volt, de így is az Isztria messze legnagyobb városa volt az ókorban. A város teljes neve kifejező: "Colonia Pietas Iulia Pola Pollentia Herculanea", ami körülbelül annyit jelent, mint  "A Julia-családnak (ez Julius Caesar családja volt)  szentelt, kegyes, virágzó és Herkules által oltalmazott Pola kolónia". (A római hivatalos településnevei általában ilyen hosszú, kifejező nevek voltak.)   A  város történelmének külön érdekessége, hogy az ókori lakkosságszámot csak több mint 1800 év múlva érte el ismét. 

Alagsorában amforák tömkelege és más érdekességek. 

Szerencsére a középkori város csak árnyéka volt az ókorinak, így nem kellett az egészet elhordani kőbányának. Mikor 1859 után viharos fejlődésnek indult a város, már volt annyi jóérzés az építtetőkben, hogy nem innen bányászták a követ. 

Az Ikerkapu (Porta Gemina) a római városfal legszebb kapuja. 

Két színháza is volt a római időkben, az egyik ma is látható. 

A 17. században a város legmagasabb pontján a velenceiek erődöt építettek. Amikor Habsburgok 1859-ban elhatározták, hogy Pola városa lesz a birodalom hadikikötője, akkor ezt az erődöt is korszerűsítették, és Pola határában még 19 másikat is építettek. Öt évtized alatt a város lakossága 16-szorosára nőtt, és elérte a 60 ezret, amit csak 1991-ben ért el ismét egy rövid időre. A város olasz jellege is megszűnt, a Monarchia minden részéből érkeztek a hivatalnokok és a katonák. Mint közismert, itt élt hosszabb ideig Horthy Miklós és családja is.  

A város és az amfiteátrum az erődből. 

A római falakat a bizánci időkben és a középkorban is használták, aztán a 19. század végén nagy részüket a robbanásszerűen fejlődő város eltüntette. 

A Sergiusok diadalíve. A Segrius család egy nagyhatalmú család volt.

Mestermű ez a javából. 

Santa Maria Formosa kápolna egy jóval nagyobb 6. századi bizánci épületkomplexum része volt, amiből csak ennyi maradt fenn. 

Egy második világháborús bombatalálat után tárult fel az a római mozaik, ami ma sincs idilli környezetben. Dirke, a görög mitológia nem túl ismert alakjának bűnhődését ábrázolja. Akit érdekelnek a mitológiai részletek, az kattintson ide. 

Egy tökéletes Red Bull reklám. A nagyméretű mozaikegyüttes ma egy parkoló mellett, jellegtelen házak közt található, vastag és magas rácsokkal védett, szabadon megtekinthető. 

Az egykori Fórum területén csaknem tökéletes épségben áll (de 2.vh. alatt bombatalálat miatt alapjaiból újjáépített)  Augustus temploma.

A városháza a 13. század óta ezen a helyen áll, ma a 16-17. századi átépítés a meghatározó az épületen. 

A ferencesek temploma a város legjelentősebb középkori temploma, Szt. Ferenc fiainak első Itálián kívüli kolostorai közé tartozik, és még a rend előírásainak megfelelő "hodály" stílusban épült, bár a 14. század elején fejezték csak be. A ferencesek korai megtelepedése is utal arra, hogy Pola megőrzött még valamit antik hírnevéből, jóllehet csak huszadannyi lakosa volt mint ókori fénykorában. 

A kolostor belső udvara. A kerengőt a17. században építették. 

A kolostorudvar népszerű látnivalói a görög teknősök. 

A káptalanterem ablakai. 

A kolostorban kisebb kőtár is van, benne nívós románkori palmettás faragványok. 

A belsőben érezni igazán a "hodály stílust. 

Petrus Coiapo felirat és 1522 és 1528-as évszám ezen a lovagot ábrázoló faragványon. De hogy ki az a Petrus Coiapo és mi a két évszám, az nem sikerült kiderítenem. 

Ez a dombormű a Mária mennybevétele székesegyház déli falába van beépítve. Felirata alapján Handegis püspök (857–862) idején  nyitottak itt egy kaput. Ez a kő az Isztria frank időszakából származik, amikor Nagy Károly időszakától kb. a 10.sz.-ig a Frank birodalom romjain létrejövő többé-kevésbé önálló grófságok lassan átvezették a félszigetet a Német-Római Birodalom égisze alá. A felirat két oldalán két pávát látni. A kora keresztény művészetben a páva a halhatatlanság és a feltámadás jelképe volt (úgy hitték, a húsa nem rohad el), ezért gyakran díszítettek velük templomokat.  A katedrális egyébként egy igazi történelmi "puzzle": az oltár alatt például egy római szarkofág található, amelyben a legenda szerint Salamon magyar király csontjait is őrzik. 

A székesegyház a 6. században,  I. Justinianus bizánci császár alatt épült és egy valóságos történelmi puzzle, a 18. századig szinte minden század hozzátett valamit. 

Szerencsére a nagy barokk átépítése is elmaradt, csupán a homlokzat kapott új megjelenést. A 18. században gyors pestisjárványok valamint a malária terjedése miatt, amihez belharcok párosultak, a város hihetetlen mélypont ért el volt hogy már csak pár százan éltek az ősi alak közt. 

A székesegyház magyar vonatkozása, hogy valószínűleg itt van a méltatlanul elfeledett Salamon királyunk sírja.