Két lösz-szurdik tanösvény került kialakításra, amelyek össze is kapcsolhatók. Az első névadója, a Benedek-szurdik látható ezen a felvételen. A szurdik sajátos szekszárdi szó, és a löszmélyutat, a löszszakadékot, a löszszurdokot nevezték így. A tanösvény tájékoztató füzete letölthető a zoldtars.hu-ról. Érdemes végigolvasni, sok mindent megtudunk erről az érdekes vidékről. |
A Szűcsényi-szurdik egykori barlanglakásai. A 20.század elején még több száz ember élt ilyen lakásokban, de még 1993-ban is volt egynek lakója. Ma pinceként működnek. |
A Szűcsényi-szurdik löszfala. |
Kilátás a Remete-kápolna felé |
Szekszárd egyik sajátossága az, hogy a mély löszszakadékok a város lakott területeihez közel húzódnak. Ez a nagyon mély szakadék a Bocskai utcából vezet fel a Borzsák utcáig. |
A 6,1km hosszú tanösvény egyik leglátványosabb része a Benedek-szurdik |
A Benedek-szurdik a Cserhát tetőre vezet fel. Innen, a Szekszárdi- dombság egyik legmagasabb csúcsáról, szép kilátás van szinte minden irányba. |
Még a Cserhát-tetői geológiai mérőtoronyba is felmehettünk. |
Végül a Grünfelder és Czéh pince várt minket borkóstolóra. Boraik közül számomra különösen a 2007-es kékfrankos lett felejthetetlen. Az alig 1hektáron gazdálkodó családi vállalkozás nyilván nem vetekedhet hírnévben a nagynevű szekszárdi borászokkal. A pince sem kínál neoromán földalatti katedrálist, "csak" egy-két kiváló, hagyományosan fahordókban érlelt bort. A szekszárdi bor erejét éppen ezek a kis, de nagy számban fellelhető pincészetek biztosítják. A Grünfelder és Czéh nagy előnye viszont az, hogy a tanösvény közelében van. A kis túrát érdemes itt, vagy a közelben lévő Frankos Borházban bevégezni, természetesen egyeztetés után. A másik tanösvényről készített beszámolóm itt tekinthető meg. A tanösvény téli képei pedig itt vannak. |