2011. szeptember 24., szombat

A tolnai holtág füzesében

Tegnap Krizák István, kiváló tolnai természetfotós mutatott egy remek
ősfüzes területet. A hely nehezen megközelíthető, és soha nem lesz látogatott.
Az egykori, mára feltöltődött Duna meder telepített nyárfásainak közepén,
magas nádas közt találjuk a fákat, amelyek az év nagy részében
térdig érő vízből emelkednek ki. Szerencsére mostanában nagy a szárazság.
Hely műholdképe itt van.
Nagy öröm számomra, ha a természetet ilyen kiválóan ismerő, nagy tudású
ember mellé szegődhetek.

Az első nagy fa, 625cm-es kerülettel

Ez lehetett a környék legnagyobb fája. 820cm. Négy nagy ágából a kettő
legvastagabb már letört. István a fa odvában áll.

Tapló

Gévagomba.  Istvántól kaptam egy adagot (persze nem ilyen öreg, fásat),
amit útmutatásai alapján kirántottam.
Hozzá görögös paradicsomsalátát csináltam, és Vesztergombi József -féle,
Remete-boros 2007-es kékfrankost ittunk. Hát, ugye nem kell mondanom...

Egy többtörzsű, 130cm-en szétágazó, 699cm-es példány

Az egyik legszebb, legegészségesebb fa, de "csak" 610cm.

Bizarr formák

A végére egy 660 cm-es. Ez is jóval nagyobb lehetett, de az egyik nagy ága
letört, és a törzs egy részét magával vitte.

Búcsúzóul egy kettéhasadt fa, amelynek nagyobbik része kidőlt, pedig ez is
hatalmas lehetett.
Az 1858-as katonai felmérés térképén ezen a területen még a Duna meder
húzódik.