 |
| Tegnap Krizák István, kiváló tolnai természetfotós mutatott egy remek ősfüzes területet. A hely nehezen megközelíthető, és soha nem lesz látogatott. Az egykori, mára feltöltődött Duna meder telepített nyárfásainak közepén, magas nádas közt találjuk a fákat, amelyek az év nagy részében térdig érő vízből emelkednek ki. Szerencsére mostanában nagy a szárazság. Hely műholdképe itt van. Nagy öröm számomra, ha a természetet ilyen kiválóan ismerő, nagy tudású ember mellé szegődhetek. |
 |
| Az első nagy fa, 625cm-es kerülettel |
 |
| Ez lehetett a környék legnagyobb fája. 820cm. Négy nagy ágából a kettő legvastagabb már letört. István a fa odvában áll. |
 |
| Tapló |
 |
| Gévagomba. Istvántól kaptam egy adagot (persze nem ilyen öreg, fásat), amit útmutatásai alapján kirántottam. Hozzá görögös paradicsomsalátát csináltam, és Vesztergombi József -féle, Remete-boros 2007-es kékfrankost ittunk. Hát, ugye nem kell mondanom... |
 |
| Egy többtörzsű, 130cm-en szétágazó, 699cm-es példány |
 |
| Az egyik legszebb, legegészségesebb fa, de "csak" 610cm. |
 |
| Bizarr formák |
 |
| A végére egy 660 cm-es. Ez is jóval nagyobb lehetett, de az egyik nagy ága letört, és a törzs egy részét magával vitte. |
 |
| Búcsúzóul egy kettéhasadt fa, amelynek nagyobbik része kidőlt, pedig ez is hatalmas lehetett. Az 1858-as katonai felmérés térképén ezen a területen még a Duna meder húzódik. |
