A Fiumei Úti Sírkert

 

Egy romos, elhagyott falsírbolt a temető korai idejéből. 
 Nem biztos, hogy itt lenne  a helye ennek a bejegyzésnek, de én most a Fiumei utcai (régi nevén Kerepesi) temetőre mint parkra próbálok tekinteni.  Ez persze nem jelent azt, hogy sajátos történelmi kitekintésekbe ne szaladhatnánk be. Ezeket dőlt betűvel írom, hogy akit nem érdekel, hamar kikerülhesse ezeket a szubjektív történelmi meglátásokat. 

Az idő vasfoga egy másik falsírbolton.
A korai időkben a legjobb helyeknek ezek a fal melletti falsírboltok számítottak. Számos híresség temetkezett ide. (Részletek innen.)  Természetesen az óriási temető egy részé járjuk csak be. ) 

A Vörösmarty-sír és környéke.
Kezdjük is mindjárt egy ilyen történeti kitekintéssel. A Kerepesi-temető egyszerű köztemetőként kezdte még a szabadságharc után. Akkoriban a főként német és kisebb részt magyar  polgárság elitje temetkezett a temetői kerítés melletti legjobb helyekre. A  kor egy-két magyar  hírességének a temetése növelte a temető rangját: Egressy Bénié 1851-ben, Garay Jánosé 1853-ban, és különösen Vörösmartyé 1855-ben, aki már itt,  a fal mellett kapott helyet. 
Feltűnt, hogy Vörösmarty az egyetlen magyar nevű ezen a korai temetői szakaszon. Rövid történeti kutakodást is végeztem kik a nagy költő szomszédjai. Kezdjük: Bal oldalon a Mukits család kriptája van. Mukits Simon Szabadkán tevékenykedett ügyvédként, majd a város vezetője és  évtizedekig parlamenti képviselő lett - mindvégig 48-as alapon- , majd hétszemélynökként (ez a mai legfelsőbb bírósági tagnak felel meg)  a fővárosba került. Hamar, a reformkor elején  asszimilálódott szerb családról van tehát szó. Kései leszármazottjai a nevet megtartották, a ts-t viszont cs-vel írták már.  
Mellette Josef Maier-Kapferer sírja van, aki egy nürnbergi gázgyár magyarországi képviselője volt, és a pesti gázgyár megalapítását irányította. Pesten érte a halál, mindvégig német maradt. Mellettük szinte már olvashatatlanul a Pietsch-Ludwig-Seefehlner család kriptája következik. Ők is pénztárnokként,  papír- és írószerkereskedőként  családi és céges összefonódásokban vettek részt Pest-Buda gazdasági életében. A nevüket megtartották, de a 19. század második felében már magyaros neveket adtak leszármazottaiknak, mint pl. a Rezsőt vagy  Bélát. Vörösmarty Mihál (így ly nélkül!) élete utolsó egy-két napját töltötte csak Pesten, de így megvalósulhatott pesti temetése.  Tőle  jobbra egy borostyánnal benőtt sír feliratait  nem tudtam elolvasni, majd egy csonka következik, végül Stockinger család sírboltja zárja a képet. A Stockinger család őse orvosként alapozta meg hírnevét még a reformkorban. A leszármazottak már Tőkeyként (Stock= tőke) tevékenykedtek értelmiségi pályákon. Ez a 20m-es szakasz tehát sokat elmond a szabadságharc utáni Pest-Buda történetéből, ahol az elit alapvetően még német volt (Az összlakosságban is 56%-os arányt képviseltek a 36%-os magyarral szemben), de az abszolutizmus évei alatt is érvényesültek a magyarosodási tendenciák, amiben fontos szerepet játszottak olyan elemek is, hogy  Vörösmartyhoz hasonló magyar géniuszok a városba költöztek. Vörösmarty 1855-ös temetése hatalmas néma demonstráció lett. Temetésén a város tizede, de a magyarság negyede -20 ezer ember- vett részt állítólag, (Ha jól becsülték a kortársak a tömeg nagyságát, ami nem egyszerű feladat. ) 

Az I. világháborús emlékmű.
A nemrég felavatott I. világháborús emlékmű meglehetősen absztraktnak hat városaink és falvaink ismert stílusú hasonló alkotásaihoz képest. Pedig kiképzésében nagyon is megidézi az 1914-ben felavatott ideiglenes emlékművet. Akkor még talán úgy gondolták, hogy hamarosan vége a háborúnak. Nem úgy lett.  

A Munkásmozgalmi Panteon.
A kommunista - túlzásoktól sem mentes- halottkultusznak jegyében a Rákosi-korszakban először az egész temető felszámolásán gondolkodtak, majd a Kádár-korszakban - hirtelen váltással- Nemezti Panteonná Nyilvánították, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy kisajátították a munkásmozgalom halottjainak. Az értelmiség inkább a Farkasréti-temetőbe - vagy ha származása úgy kívánta- , a Kozma utcai izraelita temetőbe temetkezett.  A Munkásmozgalmi Panteon 1957-ben indult építkezése  letarolta a korábbi  közsírok jelentős részét.  Az építménnyel  kapcsolatos mai ellentmondásos viszonyt  jól jelképezi az utóbbi időkben felrepedező és mérsékelten felgazosodó díszút. A bejáratnál elvehető ingyenes információs térkép is mostohán bánik a baloldali politikusokkal, azon pl. sem Horn Gyula,  sem Kádár János, sem Lukács György neve nincs feltüntetve, jóllehet az előbb említett kettő ma is leglátogatottabb sírhelyek közt van főként az idősebb korosztálynál. Lukács Györgyöt  állítólag a külföldiek keresik főként. (A wikipedián ma is 56 nyelven olvashatunk róla, de csak magyarul Faludy György tömör, nekiszóló értékelését: "...szalonképessé tetted az alávalóságot." .) Mi sem foglalkoztunk különösebben most a Panteonnal, pedig megérne ez is egy elmélyülést.

A klasszicizmus halálképe kicsit más volt mint a kommunistáké. Jól példázza ezt Josef Eggenberg síremléke az alvó nőalakkal 1850-ből.
Magyarország első könyvkiadóját és kereskedését Johann Georg Weingrand alapította még 1768-ban Pesten, de néhány latin nyelvű könyvön kívül nem sok nyoma maradt a magyarországi kultúrában. A céget Josef Eggenberg felvásárolta a 18. század végén, és jól menő vállalkozássá szervezte, amelynek neve többszöri tulajdonosváltás ellenére 1948-ig fennmaradt. 

Arany János 1882-es sírját végakaratának megfelelően margitszigeti tölgyekkel ültették körbe: 
"A tölgyek alatt/Vágynám lenyugodni,/Ha csontjaimat/Meg kelletik adni;/De, akárhol vár/A pihenő hely rám:/Egyszerüen, bár/Tölgy lenne a fejfám."  A tölgyek közül csak három maradt meg. Figyelemre méltó, hogy ezek a kocsányos tölgyek az elmúlt több mint száz év alatt milyen kis satnyák maradtak. A Dendrománián nem egyszer olvashattunk arról, hogy kedvező helyen, egy jó genetikai adottságú kocsányos tölgy ennyi idő alatt akár 5m feletti kerülettel a listás méretet is elérheti. Itt ennek ötöde sem jött össze. Találtam forrást arra, hogy a sírásók itt  olcsóbban dolgoztak a homokos, lazább  talaj miatt, mint például a Farkasréti temető köves, kötött talaján. Valószínű hogy ez a talajadottság a szerény növekedés magyarázata. 

A Kauzer család obeliszkjén lévő 2. világháborús belövési nyom finoman utal arra is, hogy milyen viharos lehetett ennek a nyugodtan tűnő temető történelme.

A család Josef Kauzer kőfaragó révén került a temetőbe. Gyermekei már építőmesterként, építészként vettek részt a viharosan fejlődő város építkezésein. A kép bal oldali szélén álló angyal a Jálics család sírboltjáról integet csonka kezével. A délvidéki eredetű család őse Ládics Mátyás a 18. század végén mészárosként telepedett  le Budán,  és alapította meg kezdetben elnémetesedő, majd elmagyarosodó családját. Leszármazottjai közt a város legnagyobb borkereskedőjét (András Ferenc, ő alapítja a sírboltot korán elhunyt feleségének)  ugyanúgy megtaláljuk, mint városi tisztviselőket. 

Vadgesztenye fasor.
A temető hangsúlyos elemei a fasorok. Ültetésükre nem találtam adatot, de a nagy mauzóleumokhoz való kapcsolódásuk révén a 19-20. sz. fordulója körül telepíthették ezeket. 

A Deák-mauzóleum felé tartó platánsor. 

Tipikus részlet a 11-es parcella felé fényképezve.

Batthyány-mauzóleum a kiegyezés utáni nagy reprezentatív politikus emlékművek első képviselője volt. 

Az oszlopcsarnok kupolái közt szerintem a legművészibb  Körösfői Kriesch Aladár Feltámadás jelenete. 

Stein János Lotz-epigonként már kevesebb eredetiséget vitt a Feltámadás jelenetébe. 

Az oszlopcsarnok külseje, az elején Antony István kőfaragó mester síremléke van. 

Az oszlopcsarnok belseje a Gundel-család síremlékével indít. 

Ady Endre 1930-as években állított emlékműve, háttérben az oszlopcsarnok. A képen nem látszik, hogy Ady elé egy nagyméretű ismertető táblát tettek Jókai síremlékéről, ami szerintem eléggé zavaró, és "lealázza" Adyt. 

Vaclav Malosik a távoli Morvaországból 18 évesen, a kiegyezés előtt három évvel, szegény fiatalként költözött Budapestre. Borkereskedőként hamar meggazdagodott. 1906-ban megrendelte a Kerepesi temető egyik legnagyobb mauzóleumát, ahová másfél évtized múlva- már Malosik Antalként-  maga is került. Volt ez néhány  évtizede csövestanya is, de ma ez szépen helyreállítva a temetőkert egyetlen szabadon látogatható mauzóleuma. 

Blaha Lujza sírjának részlete az oszlopcsarnokkal.

Jókai Mór síremléke a Malosik-mauzóleum kupolájával. 

Egy juhar fasor Antall József síremléke felé mutat. Antall József volt az első olyan állami méltóság, akivel megszakadt  a Munkásmozgalmi Panteonba, vagy annak vonzáskörzetébe (Kádár János) való temetkezés 1957 óta meglévő szokása. 

A Makovecz-Melocco páros által megkomponált emlékmű a Deák Mauzóleum közelében áll.
 Fiatal éveimben rajongtam Makoveczért és Meloccoért, majd elkezdtem fenntartással figyelni munkásságukat. Ma már úgy vélem, kései életművük a korábbinak egyfajta paródiája lett. Vagy ők változtak meg, vagy én, vagy mindketten. 

Egy újabb szép platánsor. 

A 34-es parcella, jobb szélén Táncsics Mihály síremlékével.
1848. március 15-én Pest-Budán ő volt az egyetlen politikai fogoly, így ő dicsőülhetett meg. Radikális szocialista nézeteit azonban maga Kossuth sem tűrte, így a magyar sajtószabadság atyja tilttatta be Táncsics Munkások Újságát,  és igyekezett őt politikailag is ellehetetleníteni. Pedig Táncsics egyetlen fiát is Lajoskának (így!!)  kereszteltette Kossuth iránti rajongásból.  

Tipikus. (Ezt a képaláírást  akkor szoktam alkalmazni, amikor semmi fontos nincs a képen, vagy nem tudom pontosan, hol készült.) 

Egy rövidebb platánsor a művészparcellák környékén.

Egy beerdősült rész a temető északi feléből, a 33-as parcella környékén. Egyetlen egy olyan fát nem láttam a terjedelmes parkban, ami dendromán szempontból érdekes lett volna. 

Egy természetközeli fasor ugyaninnen. 

A Vécsey család mauzóleuma már azon a periférián van, ahonnét a Taurus gumiipari vállalat nagy részt kihasított a temetőből. A Taurus gyárra ma már csak egy buszmegálló neve utal.  Ez egy elhanyagoltságában is megkapó környék. 

Tipikus. 

Platánok 1. 

Platánok 2. 

Amikor még akác díszfasorokat ültettek. 

Vajon a kutya is ide van temetve? 

Egy újabb vadgesztenye fasor. 

Szerényen álldogál gimnáziumunk névadójának sírja. A maga korában nagy "sztár" volt, de rosszul "öregedett" emléke. Ha legközelebb megyek és nem felejtem el, viszek egy babékkoszorút a sírra.   

A Kossuth-mauzóleum elsőrangú kilátópont, ahonnét a városi fejlődés diszharmóniái és jól tanulmányozhatók . 

A Kossuth Mauzóleum arra jól példa, hogy a százedelő nem minden monumentális épülete jól sikerült alkotás. (Ezt a Budai Várnegyed helyreállításai során is figyelembe lehetett volna venni.)
Zsiray-Rummer Zoltán következőképpen mutatja be két tanulmány alapján az épület: "A Kossuth-síremléknél két, meglehetősen vad párduc szobra fogadja a látogatót: Papp felidézi, hogy a források szerint Stróbl a fővárosi állatkertben felhergelt nagymacskákat tanulmányozott ezek megalkotásához. A kripta bejárata fölött a búskomor Hungária allegorikus nőalakja őrzi a holtakat, és bánkódik a veszteség miatt, mindezek felett, a dór csarnokot idéző baldachin tetején pedig bronzból kiöntve áll egy ordító oroszlán és a Géniusz szárnyas alakja. Papp közlése szerint Stróbl előbbit a nemzet allegóriájának szánta, amelyet láncaitól a Géniusz szabadít meg – ahogy erről maga a szobrász mesélt a műtermébe látogató Fülep Lajos művészettörténész-művészetfilozófusnak. A nagymacskák jellegzetes síremlékőrzők az ókortól kezdve, ám E. Csorba Csilla szerint itt, a Kossuth-mauzóleumnál az allegória jelentésváltozáson megy át: támaszkodva Stróbl kijelentéseire inkább az erő, a hatalom és 1848 jelképei, hiszen „ugrásra készek”.

A mauzóleum már a maga korában is megosztó volt, a pályáztatása sem volt mentes a botrányoktól. Túlfűtött pátosza és bonyolult, ma már idegenül ható szimbolikája szerintem rosszul öregszik. 

A Ganz Mauzóleum Ybl harmonikus  alkotása. 

Az 1963-ban újratemett Károlyi Mihály mauzóleumát modernista túlzásnak éreztem, és meglehetős szemrehányással tekintettem a tervező Skoda Lajosra, míg azt nem olvastam, hogy az özvegy határozott kérése volt ez a forma. 

Még egy fasora végére. 

A sírkertben jelenleg a dolmányos varjak a domináns állatok. Itt egyikük Czimermann  György cserkészkapitány emlékművén teregeti ki zsákmányát, az almahéjat. 

A végére még két fakopáncs kívánkozik: a közép....

....és a nagy egyazon fán. Rövid civódásukat nem sikerült megörökítenem.