2024. június 1., szombat

Bárányfok és Borrév közt

Az új kerékpárút meghozta a Bárányfok iránti kedvemet is. 

Ekkor még reménykedtem, hogy lesz ennél izgalmasabb madárfotó is. Nem lett.

A tanösvény fok mentén haladó fele (ami része a Kék Körnek is)  gondozott. A pihenő padok mellett a fű levágva. Nem tudom ki gondozza, a nemzeti park, Gemenc Zrt., természetjáró szövetség? Az erdőn keresztül vezető részét viszont ilyenkor nem járja senki. Ott elszabadult a vegetáció. 

Itt soha nem nyüzsögtek  a vízimadarak. 

A Borrév-fok (egykori Dunameder maradvány) tele vízzel.

Itt át lehet kelni egy izgalmas rét felé, de nem most.

A Sió halívás miatti visszaduzzasztása itt is komolyan érződik még. 

Ezt a farakást azért fényképeztem le, hogy emlékezzek arra, hogy milyen szívfájdító, de ugyanakkor horrorisztikus madárfióka rikácsolás jött a belsejéből.  Forrását nem találtam meg, mert amint megálltam keresgélni,  elképesztő mennyiségű szúnyog lepett el. 

Tipikus. 

Hol a manóba lehettek eddig a sarkvirágok?  Vagy én szenvedtem eddig farkasvakságban?  14 év alatt eddig egyetlen egy tövet sem láttam az idei évig. Ráadásul ez, Lukács Róbert pontos meghatározása szerint, ez a jóval ritkább zöldes sarkvirág. 

Most meg ezen a pár kilométeres úton 14 tövet találok, és akkor nem is beszéltem még Keselyűsről. Idő nincs a fényképezésre, megesznek a szúnyogok. 

A szúnyoginvázió meghozza a fecskék vadászó kedvét is. 

Még több fecske. 

Közönséges lepke csüng a zsályán, legyen a a neve közönséges csüngőlepke.