Folytatódik. Megfordulni késő, itt maradni kár.

A Gurovica erdőben...

...ilyenkor az a szép, hogy dominálnak a szúrós csodabogyók. 

Régebben már novemberben megjelentek a hunyorok, most novemberben nem néztem. Most január utolsó napjaiban  tömegesek. 

Bagatell.

Az Almási-völgy. Régebben itt állt egy szelídgesztenye. 2010 körül még szedtem terméséből. Aztán kiszáradt, most már a helyét is benőtte a dzsuva. 

Strázsa-hegy. 

A kistermelők egyre inkább felhagynak, 

A nagyobb termelők viszont még mindig telepítenek. Őszintén a villányiak beszélnek. 

Visszatérés az erdőbe. 

Gemenc. Keselyús.

Most már szinte fél éve folyamatosan áll a víz a Keselyűsi-Dunában a Duna alacsony vízállása ellenére. 

Alkonyodik mire kiérek. 

Hóvirág-kezdemény. Tavaly is ilyenkor kb. ekkorák voltak. 

A Keselyűsi-Duna.

A nyiladékutakon a hatalmas sár miatt nem lehet közlekedni. 

Élvezem a szabad bóklászását. Mifelénk nincsenek ennél szebb erdők. 

Szinte ősvadoni hangulat. 

A Keselyűsi-Duna budzsáki nagy kannyarjánál. 

Egy tarvágásos-kerítéses részen egyre reménytelenebb helyzetbe navigálom maga. 

Ilyen terepen kell továbbvergődnőm. 

A vergődés után a budzsáki részre is benézek. 

Ez a Keselyűsi-Duna patkó alakú kanyarja által körbezárt rész. Szép erdőrészlet ez. 

Bagatell. 

A nap vége. 

 

Szekszárdi-dombság: Fehér, barna és kevés zöld

Tegnap egész nap szállíngózott a hó, időnként havas eső. A városban nem sok maradt meg ebből, de kis dombságunk mégis 1-2cm-es lepelbe takarózott.  

Indulás a gurovicai erdészháztól. Nem volt fagy, hatalmas a sár.

Látványhó. Ez talán meteorológiai szakkifejezés, az Időképen többször olvasom.

A sok zöld szúrós csodabogyó fehér lepelben. 

Íme.

A hunyorok is hósapkát kaptak. 

Egyre magasabbra érve, kicsit több a hó.

Az Almási-völgy.

A völgy vége felé zoomolva. 

Olvasom, hogy Kékestető megint bedugult, a parkolók megteltek.  Dobogókő hasonlóan. Az emberek vágynak a hóra. Én - mint szokás - senkivel nem találkoztam.

Visszafelé haladva már kissé megkopott a tél pompája. 

Egyre több lesz a zöld, ahogy visszaérek a gurovicai erdészházhoz.

Továbbra is messze elkerülik a madarak az etetőmet. Néha egy balkáni gerle pár, és egy kis csapat őszapó. 

 

Még mindig van újdonság kis dombságunkban

Tavaszi erdő.

Az Almási-völgy

Tavaszi bagatell.

Epergyöngyike

A mostani sztárok, bogláros szellőrózsa.

Kilátás az Óriás-hegyről. Érdemes összehasonlítani a március 22-én készült képpel. Nem sokat zöldült a táj azóta, ami érthető, hiszen közben volt egy kis tél. A távolban egy fa kivirágzott.  Ennyi változás. Ami viszont érdekes azonosság, hogy ugyanott egy távolról ugyanolyan szürke autó áll.

Letérünk egy eddig általunk soha nem járt kis úton. Sűrű galagonyásban vezet az út.

Ez biztos van 1m, azaz listásnak tűnik.

Út a galagonyásban, a vadak tapossák keményre.

Váratlanul vad erdő.

Hatalmas löszszurdok, kár hogy nem érzékelhetők a méretek.

Ez a Bükkös-völgy felső vége.

Keltikés virágpompa.

Tavaszi csokor.

Egy Elblinger-lány elindul a zöld réten (valójában lucernásban.)

Vitathatatlan kedvencük lett ez a kolostor. Nyitva a kert, lemegyünk a kútházba, élvezzük ezt a szakrális atmoszférát. Sehol senki.

Szép szál jegenye.

Kő és fa küzdelme a szerb temetőben.

Egy bagatell a végére.