Gemenc, Gerjen: Porördög, száradó nyárfák, új tölgykirály, rekordhosszú zátony.

A tilalmas időszak előtt és a nyári szabadság végén, nagyobb utat tettem a Gemencben, több részletben.

Első utam a Bóni-fok felé tart.
A Sió  zsilip alatti szakaszának , az ún. alvíznek ez a látványa mostanában.  Lényegében csak annyi vizet  engednek most az alvizi mederbe, hogy az teljesen ki ne száradjon. 

A Sió zsilip tartós lezárásával elérik, hogy a felvíz stabilan magas, ami jó az erdőnek. Az állóvízzé alakult Sióban helyenként tömegesen elszaporodott az idén is az invazív moszatpáfrány. 

A régről ismert fákat újramértem. Ez a Bóni-fok előtt álló tölgy csaknem elérte a listás méretet.

Bóni-fok egyik öble. Két stég be sem ér a vízbe. 

Nagy reményt fűztem ehhez a kettős szürkenyárhoz, de csak 618 cm-nek adódott.

Bóni-fok környékén normál vízállásnál két sziget van. Az ezeket létrehozó Duna-ágak most teljesen szárazak.  

Az egyik nagy öbölben még van víz. 

A korában árnyas utak most csak félárnyékosak. A talajon száraz, lehullt levelek. 

A Szt. László-híd felé tartva nagy fekete nyár mutatkozik. Korábban már ismertem, de még nem mértem.

A folyó felől embermagasság felett négy ágra bomlik. A vártánál is nagyobb, 886 cm a kerülete. Megviselte az aszály.

A híd alatt. 

Keselyűsben a helyzet változatlan.

A Sároson a sulyom szép lassan terjed. A Sió-Sáros rendszer a duzzasztás miatt teljesen tószerű lett, az állóvíz pedig kedvez a sulyom megtelepedésének. 

A több mint két éve bezárt sárosi toronyról semmi hír. Lassan hozzászoktatom magam ahhoz, hogy a volt marhaitatónál ücsörgök egy többnyire hangyás törzsön. Messze nem olyan jó, mint a régi torony.

Barna kánya.

Sok röpködő "bizbasz", nem túl szakszerűen. 

Jobb híján "impresszionista látomásokat" fotózok.

Nincs jó nyaruk a gombászoknak sem. 

Időnként kimegyek a Forgó-tóig, megnézni, hogy miként küzd a Gemenc "legigazibb  tava" a klímaváltozással. . Utam elején "erdész álma" kőris. 

Egy percekig, változó intenzitással kavargó porördög egy tarvágás szélén. Idáig jutottunk, porördög "Európa legnagyobb ártéri erdejében." 

A Forgó-nyiladékon haladok. A listás -egykor 644 cm-es nyárfa- teljesen kiszáradt. 

Mögötte a feltörekvő utánpótlás, de ennek még kell néhány cm. 

Ez az egykor listavárományos fekete nyár már soha, semmilyen listára nem kerül fel. 

Kiérek a tóhoz. A végében még van víz. 

Bika sétál nyugodtan a parton. Lassan eltűnve, sűrűből bőg is néhányat, 35 fokban, nappal, augusztus 14-én.

Mindenfelé útra dőlt fák. Milliárdos nagyságrendekben mérhető az aszály miatti fapusztulási kár is, ami itt a Gemencben is jelentős. 

A 2013-ben adták át a Forgó- tavi tanösvényt, amikor még a vonat és a hajó is kijárt a Dunapart- állomásra. Ennek része volt a Forgó-tavi madármegfigyelő, ahonnan ez a kép készült. 2019-óta nem jár már ide semmi, terület idegenforgalma megszűnt.  Közben a tó is kiment a madármegfigyelő alól.  

Maximális zoommal még látni innen is a vizet.  Ez egy olyan mélyületben van, aminek szintje jóval az átlagos Duna-vízszint alatt van.

2023-2024-ben a tartós magas víz itt is csaknem rekonstruálta a 2010 körüli  állapotokat.  Ennek eredményeként az egykori tómederben már erőteljesen cseperedő füzes-nyaras eltűnt.  Most, hogy újra a kiszáradás tért vissza, csalán és féregűző varádics az uralkodó gyom. 

Majd leesett az állam, amikor körbeért a centi a Dunapart kettős törzsű tölgyén. 674 cm-rel átvette vezetést a szuláki (címer-foki) és a bárkarakodói tölgy előtt. Már Pósfai György két mérése is elképesztő,  6cm/éves növekedést regisztrált. Ez az ütem nem  lassult. 2015-ben 600 cm volt még, 11 év alatt tehát 74 cm-t nőtt.  

A növekedés azonban aggasztó. Mindkét oldalán, a kettős törzs összenövése mentén erőteljes hosszanti repedés alakult ki. A fa elkezdett szétnyílni. Ebből is származhat néhány cm többlet, egyben pusztulásának forgatókönyvét is felvázolja. 

Ezek után már nem csodálkoztam, hogy a másik tölgy is elérte a 600 cm-t. 2015-ben még csak 550-nél tartott. Szerintem egyébként ez az egyik legszebb tölgyünk. Akkora koronája van, hogy a tarvágás kerítéséig hátrálva sem tudom nagylátószöggel befogni.  

A gemenci idegenforgalom szebb korszakában itt kötöttek ki a turistahajók.  A 2008-ban vásárolt  hajót 2021-ben eladta a Gemenc Zrt.. 

Mindig elcsodálkozom azon, hogy ez az erőteljes vízszintes ág még bírja.

A környéket még valamennyire gondozzák. A füvet nyírják. A rötyiket már lebontották. 

Nincs hajóforgalom. Tökéletes alkalom kenutúrákhoz. 

A vadászház melletti listás tiszafában alig van élet. Viharos gyorsasággal, 90 év alatt listás méretűvé nőtt, majd ennél is nagyobb hevességgel, néhány év alatt leépült, miközben a mellette lévő társával semmi érdekes nem történt, csak nőtt és gyarapodott.

A Szabó-kereszt. 

Bezerédi-sík: fű kiégve, galagonyabokrok vörösre pörkölődve, tölgyek száraz ágakkal. Ez egy homokos, magasabban fekvő terület, amit különösen megviselt az aszály.

Ennek a tölgynek is még kell egy -két év, hogy listás legyen, de nem olyan mint az idei.

A Bátai-Holt-Duna menti erdők sűrűjében folytatom. Felkeresem azt a kilátót, amit  kb. 20 éve  ennek a partján adott át a nemzeti park.

A kilátó -bár nincs túl jó állapotban-, még használható. 

2012-ben vette itt listára Pósfai György néhány találatom, azóta talán nem is jártam itt. Pusztalás és belenövés egyaránt lehetett azóta, de most nem volt kedvem a sűrűben rövidnadrágban kutakodni. .  

Jelenleg itt a torony előtt apad el a holtág, ami ideális falatozóhelynek tűnik a  malacoknak. 

Jó néhány perc után tűnik csak fel a vezérkoca a sűrűből. 

Rutinosan egyből kiszúr a toronyban. 

Aztán úgy ítéli meg, hogy nem vagyok veszélyes, és ő is beáll falatozni. 

Kissé közelebb sodródva hozzám, ismét felmér. 

Egyetlen rövid röffentéssel  jelez...

...és a konda eltűnik a sűrűben. A vaddisznóéknál még nem ismeretlen foglom a szófogadás. 

 A távolban, ahol van még némi víz, egy másik konda és számos gém.

Baja felé kiugrok a Nyéki-Holt-Dunához. Egykori híd nyoma a Nyéki-Holt-Duna egyik oldalága felett. Rég volt víz ebben az oldalágban. A Nyéki-Holt-Duna tanösvényt már a minap elsirattam. Arra voltam kíváncsi, hogy mi lett  a tanösvény melletti egykori hatalmas kilátóból.

A nem létező ösvény és a rég összedőlt híd már utalt arra, hogy ezt a kilátót már évek óta nem használják. A fák is túlnőtték. A tornyot masszívan  megcsinálták annak idején, de egyes deszkái már elkorhadtak, és az egész kissé ingatag. Ha ellenőrizné még valaki, le is záratná. 

Egyetlen egy irányba lehet ellátni a toronyból.  A holtág teljesen kiszáradt.  Erre ugyan voltak már több évszázados történelme alatt példák (ezt a holtágat már a legrégebbről ismert térképek is ábrázolják), de azért meglehetősen ritka jelenség. 

A Vén-Duna Bajánál nincs most szoros összeköttetésben a Dunával. 

Feljebb még van benne víz. A Vén-Dunáról nemrégiben Szávoszt-Vass Dániel írt egy fontos cikket a dunaszigetek.hu blogba, feltárva egy érdekes hidrológiai paradoxont is, lényegi megállapításokat téve a Gemenc állapotáról. 

A Vén-Duna partján álló listás fekete nyarat is nagyon megviselte az idei aszály. 

A Cserta-Dunát is lassan el lehet felejteni. 

Még egy kép a Vén-Duna és Duna furcsa találkozásáról.

Az alkonyi fényben rázoomolok a cikázó apró rovarokra. 

A bajaiak most a nagy Dunában kénytelenek fürdőzni. A stégről nem lehet most fejeseket ugrani. 

         Kétszer már jártam és fürödtem kisvizes időszakban (amik akkoriban októberben voltak) a Gerjeni-zátonynál.  A zátonyt  két sziget után érjük el, keresztgátakon haladva. Az első sziget oldalágaiban semmi víz.

A másik sziget  ágában mutatóban még van valami.

Kiérek a nagy zátonyhoz. 

Quadnyomok és egy Lada Niva. A kavargó forró levegő életlenné teszi a zoommal készült képeket.

A zátony nem teljesen  sík. Legmagasabb pontján, egy hordalékkúpon egy uszadékfa kötött ki.  

Sivatagi táj.     

Foktő környékén élénk víziélet van. 

A zátony északi vége. A déli vég innen most 3,5 km-re van.

A zátonyt sokhelyütt összefüggő kagylószőnyeg borítja.

Most a parton csak sirályokat látok nagy számban. 

Sárgalábúak. 

Dolmányos varjak is csatlakoznak. 

Dolce vita!

A Lada Nivával érkező fürdőzők hosszan keresgélnek alkalmas helyet. A víz kellemesen meleg, de meglepően nagy a sodrása.

Uszadékfa. A víztől jó messze van az E-21-es hajózási jelzőtábla, ami a folyó felett átívelő távvezetékre figyelmeztet. 

Az alföldi part viszont közel.

Sirályok ringatóznak  egy motorcsónak keltette hullámokon.

Lelet.

Övék az egész beach. 

Mintázatok. 

Újabb nézelődők. 

Furcsa emberi alkotás.

Barna kánya

Sárgalábú (?) sirály. 

Függelék: Már utaltam  Szávoszt-Vass Dániel Vén-Dunáról nemrégiben írt cikkére. Ezzel kapcsolatban a szerző megkért a cikk átolvasására, amit én nagy csúszással tettem csak meg. Ennek ellenére Dániel hasznos gondoltokat  fedezett fel a cikkére tett észrevételeim közt, javasolta  írásom közzétételét, amit most megteszek.

1. A Sió-Sárvíz rendszer helyreállításáról:
A Sió-Sárvíz rendszer helyreállítása  szerintem már késő. Mindkettő most éppen  halott folyó. Víz azért van bennük, mert a Sió-zsilipet hónapok óta lényegében lezárják, minimális átszivárgó víz van rajta. A Sió az utóbbi időben már lényegében egy tó, ami „spenótosodik” is rendesen. A rendszer egyik motorja a Balaton, tartósan vízgondokkal küszködik. A másik motorja a Sárrét, lényegében már csak történelmi tájnév. Nincs itt már annyi víz, hogy átöblögesse az egész Sárközt. Így is a Sió az egyetlen, amely a megemelt szintjével most valamelyest pótolni tudja a Gemenc északi részén a talajvízszint süllyedését, gondolom egy keskenyebb sávban. 

2. A fajszi gátról

A fajszi gát a paksi erőműnek jelenthet megoldást, Gemencnek nem, mert a Gemenc Fajsz alatt terül el. Fajsz fellett a gát megépítése után viszont kialakulhatna a hűtővíz segítségével egy „termáltó”, egzotikus növényekkel, állatokkal, ami azért nemkívánatos lenne.  Ha Szekcsőnél vagy Mohácsnál épülne egy gát, az magasabban tarthatná elvileg a Duna szintjét, de hogy ez hogy hatna a Gemencre, az még vizsgálódásokat igényelne. De hogy nagyon drága lenne, az biztos. 

3. Jogos a kérdés, hogy mit kell a Gemencen megmenteni? Erre a válaszaim a következők:
a) Magát a tényt, hogy itt még van egy széles galériaerdő. A Nyugat-Európai gyakorlattal szemben, ahol a folyók nagy része rendezett kanális, nálunk még van egy - helyenként csak vékonyka- „rendezetlenség” a galériaerdők formájában, ami a 19. sz. végi szabályozások után maradt, vagy azóta termelődött ki.  
 b)A Gemenc igazi „őserdő” jelleget tényleg lámpással kell keresni. Útjaink során ilyent a Veránka-szíget déli végén találtunk leginkább. Apróbb mozaikos "ősfoltok" azonban bárhol lehetnek még, akár tarvágások mellett is.

4. Hogyan kellene védeni?

 a) Nem vagyok természetvédelmi szakember, de egy-két cikk alapján úgy látom hogy a német nyelvterületen korábban széles körben elfogadott „Prozessschutz”, azaz „bízzuk a természeti folyamatokra a dolgot” elv viták kereszttüzébe került, mert ez nem tud mit kezdeni az invazív fajok, a klímaváltozás, a tömeges fapusztulás (pl. lucosok) problémájával. Mi viszont soha nem álltunk a  „Prozessschutz” talaján, hanem a kezdetektől ahol volt erdő,  a nemzeti parkok kezelését főként erdészetekre bíztuk.

 b) Az viszont szerintem egyértelmű, hogy egy igazi nemzeti park kezelését nem lehet egy elsősorban gazdasági érdekek által vezérelt erdő- és/vagy vadgazdálkodó szervezetre bízni.  Egy nemzeti parktól nem tudom mennyire várható el, hogy „hasznot hozzon” . Nyilván egy Plitvice, egy Krka  „idegenforgalmi pénzgyár”. Nem tudom, hogy nálunk van-e egyáltalán ilyen "pénzgyártásra" alkalmas nemzeti park, valószínűleg nincs. Magyarán államunknak áldozni kell arra, ha komoly nemzeti parkokat akar. (Szerintem egyébként elgondolkodtató a területek széttagoltsága, és a természeti adottságainkhoz képesti magas számuk is.)  A nemzeti parkok szétválasztott tulajdonosi, kezelői és a hatósági jogkörét egy kézben, a nemzeti parkok kezében kell egyesíteni, ha a természetvédelmi érdeket akarjuk első helyre tenni. Ezeket a kérdéseket azonban legfelső szinten kell hogy újragondolják. a hazai természetvédelem helyzetét.