2018. január 1., hétfő

Még tíz jó hely Szekszárd közelében

Definícióm szerint Szekszárd-közeli helynek az számít, amelyiknek a kiindulópontja nincs távolabb kb. fél óra autózásnál.

1. A bogyiszlói tölgyfás legelő, a Kaszó

Hazánk kevés olyan tölgyfás legelőjének egyike, ahol többé-kevésbé még legeltetnek is. Én  azóta számítom magam dendrománnak, amióta 2008. novemberében itt jártam, akkor ez a legelő az óriási fáival nagyon megfogott. Azóta is évente egy-kétszer kinézek ide. Aki több sorozatot akar róla megnézni, ide kattintson.
Itt található.

2. A bogyiszlói orchideás erdő

Ezt az erdőt elsősorban a természetkedvelők egy külön alfajának tekinthető orchideásoknak lehet ajánlani.  Egy barokkos túlzásoktól sem mentes leírást találunk a wikipedián, de számos más helyen is visszatérnek az itt olvasottak.  A "Magyarországi orchideák atlasza" szerint a következő  orchideákat találjuk itt (Aláhúzással jeleztem az általam is fellelteket, ebből a gyakoriságra is következtethetünk): kardos és fehér madársisak, békakonty, mocsári és széleslevelű nőszőfű, vitézkosbor, hússzínű ujjaskosbor,  zöldes sarkvirág. A nyolc védett orchidea mellett négy további védett növény található a területen, így az itt leírt védett fajok száma mindenképpen figyelemreméltó a terület kicsinységéhez képest. (36 hektár) (A négy faj: a kígyónyelv, tarka zsurló, tőzegpáfrány és a gyíkpohár, ezek közül még egyiket sem láttam. Külön címkém mutat útjaimra. A terület korábban a töltésépítéshez használt föld- és homokbánya volt. Az orchideák megjelenése itt kifejezetten pionír jellegüknek volt köszönhető. Ezeken az élőhelyeken a természetes szukcesszió előrehaladása révén az állományszám előbb-utóbb lecsökken, majd az állomány eltűnik. Ez a folyamat már itt is érezhető, bár az általam megfigyelt rövid időszakban a vitéz kosborok egyedszáma - a katasztrofális 2010-es évet nem számítva- inkább állandónak tűnik.
A  természet után mélyebben nem érdeklődők inkább kerüljék, mert csak csalódás lesz nekik. A terület nincs turisztikailag kiépítve, se jelezve, még egy "Természetvédelmi terület" táblát sem látunk itt. Ha rossz helyen térünk be, elveszünk a susnyásban. Helyenként júniusra nyakig ér az aranyvessző, millió a szúnyog és a kullancs.Csak szántóföldön keresztül közelíthető meg, és  a földbirtokos biztos nem örül, ha összejárjuk a vetést. Ebben a bejegyzésben írtam le, mit hol találunk és persze vegyük figyelembe az egyes kosborok nyílási időszakát is.

3. Tengelici rétek és kastélyparkok

A tengelici környéki földek  egyik értéke az, hogy néhány helyen megmaradt a szántóföldek közé beékelődve egy-két kiváló állapotú gyep, amelyek most a Dél-Mezőföldi Tájvédelmi Körzet részei.   Találhatunk kisebb vizes-nádasos foltokat is, ahol számos védett és fokozottan védett növény és madár él. A terület nagyközönség számára is vonzóbb látnivalója lehet a kastélyparkok sokasága. Nézzük a parkok közül a legérdekesebbeket: 1. Felső-Tengelic (ostorfák, ország legnagyobb zöld juharja, szépen helyreállított Benyovszky-kápolna) 2.Közép-Tengelic (Hatalmas tölgyek és egy vérbükk, szép tavak.)3. Középhídvég (Talán a legszebb park, gondozott település, a parkban mamutfenyő, listás juhar, vérbükk, oszlopos tölgy stb.)   4. Alsóhídvég  ( Országos első juharban.)

4. A Dunaszentgyörgyi-láperdő, a Brinyó

Több mint 300 hektáros országos védettségű természetvédelmi terület lett nemrégiben. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyből elkényeztetik a turistákat, és ez a  jövőben sem lesz másként.  Alapvetően három oldalról közelíthetjük meg. Csámpa és Dunaszentgyörgy felől viszonylag kényelemesen tudunk haladni, de ha a 6-os út mellől akarjuk elérni, akkor még nyáron is szükség lehet a gumicsizmára. Szóval vad vidék, de ez adja szépségét. Képek itt.


5. Domboriba kerékpárral a töltésen

 Keselyűs akár a kerékpáros turizmus Mekkája is lehetne, mert innen jó aszfaltúton mehetünk délnek a Gemencbe, keletre a Duna másik partja felé, és már északra is Domboriba.  Útközben megállhatunk a kenderáztató tavaknál, a bogyiszlói tölgyfás legelőnél, (lásd fenn), a doromlási részen, a Tolnai-Holt-Duna északi végén, és persze a nagy Dunánál is. Bosszankodásra csak az adhat okot, hogy a töltés útjának utolsó métereit a vízügyesek kerítései lezárják, és kellemetlen kerülőre kényszerítik az embert. Beszámoló az egész útról itt.


6. Szedres látnivalói: A Tarkasáfrányos-rét és az Ös-Sárvíz

Az 56-os út melletti tarka sáfrányos réten érdemes kezdeni szedresi túráinkat. Február végétől március elejéig virágzik itt általában ez a szép védett növény, aztán második generációnak jönnek a héricsek. (Lásd a képen) Ezzel nagyjából vége is az elsődleges látnivalóknak, bár a természetvédelmi tábla ismertetője még sok mindent összeírogat erről az 56 hektáros területről, de nagy valószínűséggel azokat már nem fogjuk látni. Viszont jó rálátás van innen Medinára és a tolnai szelíd dombokra.
Szedres másik érdekes látnivalója a Holt-Sárvíz a medinai úton. Ide is főként horgászok járnak, de mi lehetünk az egyetlen turista, ha kilátogatunk ide. Útba ejthetjük a  hidjai kastélyparkot Tolna megye első neogót -ma már  romos- kápolnájával. (Az egykori Bezerédj-kastély nem látogatható, egy nagyon szigorú rehabilitációs intézet működik benne. részletek itt.) A területen több útba igazító táblát is látunk, és meglepően nagy területet bebarangolhatunk szinte ősvadoni hangulatban, olyan helyeken, ahol csak a vadászok járnak. Részletek innen.


7. A gerjeni zátony

Alacsony vízszint idején a Duna egyik legizgalmasabb látnivalója ez a zátony. Talán az egész magyarországi Duna-szakasz legnagyobb zátonya. Ha fürdeni jövünk ide, akkor a déli végét érdemes választani, itt homokos, az északi vége sóderes. Madarak is rendszeresen látogatják. Egyszer nyári, extrém alacsony vízállás során jártam végig, egyszer téli idején. Mindkét esetben nagy élmény volt. Mikor érdemes jönni? Mindenképpen legyen a Dombori mérce 50 cm alatt.
Itt található.


 8. A Donát-patak völgye Hőgyésznél

Hőgyész előtt, a Kalaznói elágazással csaknem szemben találjuk a letérőt a völgybe. A Tolnai-hegyhát lábainál járunk.  A patak felduzzasztásával két horgásztavat alakítottak itt ki.   A másodikat elérve érdemes felkapaszkodni a domboldalba az erdőkig, és onnan szétnézni. Beszámoló a túráról itt.
Itt található.
9. A Nagydorogi Szenes-legelő

Ez a meglepően nagy és változatos legelő elsősorban arra hivatott, hogy eloszlassa az alföldi homokpusztákról kialakított negatív előítéleteket, ha hagy magának időt az ember ahhoz, hogy jó részét bebarangolja. Legjobb, ha Duna-Dráva Nemzeti Park vezető füzetére bízza magát. A sok növényritkaság mellett a régi, ma már nem tenyésztett háziállatok is érdekes látnivalók. Ezek sorából is kiemelkedik a cikta juh. Ezt a fajta birkát hozták be magukkal a német telepesek a 18.században. Eredeti hazájában a 19.század végére teljesen eltűnt. Magyarországon sikerült mintegy 100 egyedét még az 1960-as években összegyűjteni. Németországba is visszatelepítették, egy-két bemutató nyáj erejéig. A világállománya ma is csak mintegy 800  egyed, hazai állománya 600 körül van, ennek fele itt Nagydorogon él. Továbbra is veszélyeztetett fajtaként van nyilvántartva.
10. A paksi Ürgemező

https://3.bp.blogspot.com/-ZO8wQ9SqPpg/Vy4wvMraDAI/AAAAAAAAbwI/4NvOlbxmiPwjlytQOWMfSBRX7H0LHb6QQCLcB/s640/urgemezo04.jpg
Aki megkedvelte a mezőföldi homokpusztákat annak érdemes a paksi Ürge-mezőre is kilátogatnia. Itt is a legjobb, ha rábízzuk magunkat a Duna-Dráva Nemzeti Park túravezetőjére. 
Itt található.