2018. október 20., szombat

A gerjeni zátony, ahogy még soha senki nem láthatta

A napokban megdőlt a valaha mért legalacsonyabb dunai vízszint. Nem is akárhogy. Bajánál ma 33 cm-et mértek, ami azt jelenti, hogy az idei augusztus rekordot 15cm-rel múlta alul most, azaz az idei évben összesen 18 cm-rel mértek alacsonyabbat az eddigi negatív rekordnál.   Ma a híres gerjeni zátonyt jártam végig, ahol szintén még soha nem volt ilyen alacsony a víz.
Frissítés: Az apadás  ezzel nem zárult még le. Részletek innen.
Útban a zátony felé.

Az erdőben egy helyi nyugdíjassal szaladtam össze, akitől értékes információkat kaptam.

Érkezés a zátonyhoz.

Sirályok.

A helyi nyugdíjastól tudom, hogy ez a kirándulóhajó már három napja vesztegel Foktőnél, a kalocsai kikötőben. Most vagy Kalocsát akarják alaposan  megismerni, vagy -ami valószínűbb- az alacsony víz miatt nem tudnak továbbmenni.

A víz elképesztően meleg volt az október végi időponthoz képest. Ha kicsit több időm van, még ádámkosztümben is megfürödtem volna. Itthon néztem meg utólag, hogy lejjebb Domborinál  19,1 C-os volt. Bajánál azért már hidegebb. Nyilván a paksi erőmű hűtővizének hatása ez, ami az alacsony vízhozam miatt most sokkal erősebben érezteti hatását. Persze a napközbeni 20 foknál melegebb idő az alap.  No meg műholdképek alapján tudjuk, hogy néha az erőműből érkező víz sokáig a part mentén marad, csak később keveredik el. Itt   az erőmű alatt szerintem 20 foknál melegebb volt a víz.

Olyan régóta nincs víz a zátonyon, hogy nagy része kizöldült.

Három gém.

Nagy totál.
Ősz.

A zátony nagy részét a kiszáradt iszap által összecementált, sóderrel vegyes kagylóhéj borítja.

Ez itt is jól látható.

Felszállás.

Ismét három gém.

Két hattyú.

Egy gém és egy hajó.

A zátonyon van egy kis tó.

A zátony most kb. 2,7km hosszú.

A tó partján némi nedvesség. Kezdődik a színek kavalkádja.

Ez vasas, rozsdás szín.

Ez moszatos zöld.

A tó partján. Nem ennyire extrém kisvíz esetén ez a zátonyt határoló hosszú öböl szokott lenni, nem tó.

A tó maga.

Kiszáradt iszapos mederalj.

Felülről.

Vörös part.

Kagylók ezrei.

Színek.

A déli végen van egy kis homok is.

Színek, formák.

A homokos rész után jön egy rozsdás rész.

Színek.

Rozsdás part 1.(Persze valószínűleg nem a vas-oxidtól ilyen színű, inkább ez is valami moszat lehet,)

Rozsdás part 2.

A tó.

Homok.

A zátony vége.


A zátony nagyjából a Mádi-Kovács-kastélyig nyúlik le. Ha már itt jártam, akkor erős időzavarban beugrottam az elvadult kastélypark nagy fáihoz. Ez a 420-as kerületű vérbükk joggal pályázhat a legnagyobb ártéri bükk címre. Centit persze nem hoztam, így cipőfűzős módszerrel határoztam meg a kerületét. . Régebben jártam itt,de akkor csak  a vadgesztenyét mértem, mert a többi mérése előtt elzavartak, még a közelükbe se kerülhettem.Most nem volt itt senki.
Hülye fejemmel több fára már nem számítottam, így amikor ehhez a fához értem már nem volt lelkierőm meg időm újra cipőfűzőt fűzni, hanem a klasszikus becslést alkalmaztam. Tehát vadgesztenye 430 cm.

Függőleges panorámával.

Császárfa 380 cm.

Hárs 380 cm.