Szombaton, többnyire szemerkélő esőben, enyhén átlag feletti vízállásnál, 22km-es kenutúrát tettünk. Pósfai György, Béres István unokabátyám, Nagy László kollégám és jómagam alkottuk a csapatot. (Fenti felsorolás egyben vízi jártassági sorrendnek is tekinthető.) Az érsekcsanádi kompkikötőből indultunk, majd átkelve a Dunán a Rezéti-Duna és a Vén-Duna érintésével értünk vissza Baja-Duna-fürdőre, ahonnét a kenut béreltük. Utunkat a Veránka-szigeten, a Bárkarakodó-rétnél, a rezéti rétnél (ebéd) és két nagy nyárfánál törtük meg, ahol jelentős szenvedésekkel sikerült csak a partra kiküzdenünk magunkat, amelynek következtében igen sárosak lettünk.
Nagy meglepetés volt számunkra az, hogy a Rezéti-Dunán lényegileg annyi réti sast láttunk, mint pl. vadkacsát. (Ezt úgy kell érteni, hogy alig volt madár, pozitív olvasatban viszont azt jelenti, hogy volt olyan pillanat is, amikor három rétisas körözött felettünk. )
Két listás fával gazdagodott a nyárfák listája, mindkettő túl a 8 méteren.
Nagy meglepetés volt számunkra az, hogy a Rezéti-Dunán lényegileg annyi réti sast láttunk, mint pl. vadkacsát. (Ezt úgy kell érteni, hogy alig volt madár, pozitív olvasatban viszont azt jelenti, hogy volt olyan pillanat is, amikor három rétisas körözött felettünk. )
Két listás fával gazdagodott a nyárfák listája, mindkettő túl a 8 méteren.
Szemben a Rezéti-Dunával
György visszatekint a veránkai 4m-es tölgyre
Gyökérgubanc a Rajtman-fok partján
Bölcsészek tartanak a bárkarakodói nagy tölgy felé
A dedrománia mint extrém sport. ( A fa végül nem bizonyult listásnak)
A Rezéti-Dunán
Szürke gém a szürkeségben 
A kisebbik 8m-es fa gyökerei
György a csaknem 9m-es nyárfánál
Bölcsészek a kenuban
Sirályok a Dunán
Újra a parton
