2018. december 23., vasárnap

Év végi visszatekintés

Először felidézem az év legemlékezetesebb eseményeit.

Az év jól kezdődött. Januárban Pósfai György, Szél Győző és Lukács Robert társaságában egy napos nagyszerű fázáson vehettem részt a Duna mentén és Bédán.

Januárban váratlanul sikeres lett egy gemenci bejegyzésem, amit megpróbáltam humoros formába önteni, hogy elkerüljem az ismétlődésekből származó unalmakat. A "Közmondások útja" népszerűségét annak köszönhette, hogy több megosztást kapott, sőt  Csontos Péter  feltette még a Gemenc Zrt. honlapjára is. Jeges fürdőjéről számomra is  tanulságos lett ez a túrám. Egyébként az év egészére jellemző volt az, hogy a rendkívülien "önismétlődő"   bejegyzéseim unalmát "nyelvileg" igyekeztem feldobni, kevés sikerrel.


Februárban a mecseki télies túrám lett a legemlékezetesebb, még úgy is, hogy a Köszeg-forrás környéki erdőrezervátum maga nagy csalódás volt. 


Március legemlékezetesebb eseménye ismét egy mecseki későtéli túra volt, amit nagyon feldobott az, hogy a leánykökörcsinek iránti keresőszenvedélyem révén Lukács Robival is összeakadtam.

Április nagy eseménye a Pósfai Gyuri által szervezett Ágneslaki Dendromán Találkozó volt, ami többek közt az ország legmagasabb fájához is elvezetett. (A hírek szerint újabban a Zemplénből támadt kihívója.) Március végén még hó volt a Mecsekben, itt az előrelátók (és bátrabbak) már fürödtek a gyékényesi tavaknál.Összesen öt részben számoltam be a találkozóról.

Április, és egyben az egész év egyik legolvasottabb bejegyzése, a választásokon elhangzó gemenci turisztikai ígéretek áttekintéséről szólt.  Ugyanígy,  egy nyár közepi szokásos bejegyzésem is nagyot ment a netten, talán a turisztikai kínálatbővítés gemenci lehetőségeit firtató "elszólásai" miatt.

Május  maga volt a mélypont. Korábban a kosborszezon által felpörgetett hónap most csak  csalódást hozott. Nem is idézek ebből a hónapból semmit. Júniusban régi barátokkal egy hétvégét töltöttünk Püspökszentlászlón. A Hidasi-völgy olyan részére is eljutottam, ahol még nem is jártam. 

Június legvégén a Bükkben voltunk feleségemmel. Szokatlan, hogy olyan hűvös volt, hogy kabátban ülünk a Tar-kövön. Szép út volt, de nem sikerült tökéletesen. Öt részben számoltam be róla.
A júliust a Torma Zoli által szervezett veránkai két nap aranyozta be, a maga hatalmas fáival.
Egynapos szegedi kirándulásunkon is emlékezetes lett a mórahalmi Nagyszéksós-tó madárgazdagsága.

Augusztus a családi utak hónapja volt. A tisza-tavi motorcsónakos kirándulás felejthetetlen élmény volt.
A nyaralás második felét Szlovákiában töltöttük. Generációmnak általában már fiatal éveiben megadatott a Tátra, a Szlovák-paradicsom, és a Dunajec-áttörés élménye. Én most  igyekeztem ebből valamit pótolni, illetve a családomnak átadni.
Az idén Szálkán szeptember végéig tartott számunkra a fürdési szezon. Ritka élmény a jégmadaras, szarvasbőgéses úszkálás.
Szeptember volt a geresdi (erdősmcskei) bányató újrafelfedezésének a hónapja. Mostanában aggasztó hírek érkeznek a volt bányáról.Szerencsére ezeknek semmi alapja.

A szeptemberi jó idő októberben is folytatódott, de ekkor már egyre nyomasztóbb lett a júliusban kezdődő aszály.  Többször is megdőlt az évszázados alacsony víz rekord a Dunán. Ehhez kapcsolódott a legnagyobb bejegyzés-sikerem is. A Gerjeni-zátonyról írt beszámolóm néhány nap alatt több mint tízezres látogatottsággal  az év sikere lett. Ehhez persze nem volt az elég, hogy jól sikerüljenek a képek. A nézettsége azért lett óriási, mert Szávoszt-Vass Dániel megosztotta blogjában, a Dunai-Szigeteken és Facebookján. Érdekes, hogy a hasonló másik bejegyzésemre viszont már a kutya sem volt kíváncsi.
Október egy nem túl jól sikerült, de azért szép őrségi túráról is emlékezetes maradt. 
Novemberben újabb könyvre került fel a nevem, ezúttal mellékszereplőként, szövegíróként egy fotóalbumra.
Ebben a hónapban újabb mini találkozóra invitált Pósfai György, ezúttal ismét Bédára mentünk.Nagy nap volt ez is.
Decemberben eddig a vadmacskás bejegyzésemet nézték meg sokan, amit megint a Dunai Szigetek népszerűsített.
Összességében az idei év is gazdag volt, én így éltem meg.  A látogatottság rekordot döntött, eddig 67 ezer volt, ami több mint 10 ezerrel múlja felül a tavalyit. Ugyanakkor a bejegyzések száma egy kevéssel a tavalyi alatt marad majd. Sok tervem nem valósult meg, máshol jobban alakultak a dolgok, de összességében a tavalyi évet sikeresebbnek érzem, nem csak a teljesen váratlan Podmaniczky-díj miatt.  A jövő év eleje beláthatóan szörnyű lesz, és hogy mit hoz a második félév, az még teljességgel kiszámíthatatlan. Nagy siker lenne, ha legalább a tavalyi szinten maradna ez a blog, tavalyi szinten maradna az életem.Tavaly is azzal fejeztem be, az idén sem tudok mást: Adja a Gondviselő, hogy a következő év is ilyen jó év legyen!