2016. október 15., szombat

Bogyiszló: A kaszói tölgyfás legelő

Hajnalban kimentem az utóbbi időkben elhíresült legelőre. Szép ködös-napfényes-giccses hangulatban reménykedtem, de nem volt semmi köd, és mire kiértem a Nap is magasan, a felhők közt járt.

A területen májusban néztem körbe, akkor sokkal rosszabb állapotban volt a gyep, amit szemmel láthatóan a nyáron szépen végiglegeltettek/ végignyírtak. A kép előterében a listás vadkörte. Még mindig tartja magát, de már nem nő.

Az elején felhős volt.

A terület legszebb fája 2007-ben 508 cm-rel került fel a listára. Most 515 cm-nek mértem, ez még jó állapotban van, de nem nagy a gyarapodás.
Van benne anyag, ahogy mondani szokás

Egy panorámakép

Ez a fa is már régóta ledobta a kérgét, de a fele még él

Cincér rágta törzs

Egy ívesen meghajló körte. Itt már sütött a Nap

A legnagyobb tölgy két éve 559 cm volt, most 564-nek mértem, ránézésre is még jó erőben van

Az északi vég ligete. Itt vannak a legnagyobb fák. Az itteni másik listás fa tovább száradt.

Tipikus

Az északi vég egy itatót is kapott

Hatalmas karok, egy fa a délkeleti végből

A délkeleti vég listás fája is erősen kéreghiányos már

Még él ez is

A délkeleti vég

A terület határában szántottak, amelynek hatására nagy csapatokban húztak át a sirályok a Duna felől a földekre és vissza.

A délkeleti vég sűrűjében egy eperfára akadok. Nagy örömmel rohanok a rét másik végében hagyott centimért, hogy megmérhessem. Így legalább nagyobb lett a csalódásom, csak 370 cm.

Az ember becsülje meg az októberi virágokat. Tövises iglice.

Ez az itató is  szocigrafikus mélységeket villant fel a mai gulyások életéből
 
Az északi vég fái napfényben fürdőzve

Az éhes disznó ezzel álmodik

A délkeleti vég fái

Egy körbeszántott

A délkeleti vég fái számontartottak. 85-ig tartott a számozás, ha jól emlékszem, de a kiszáradtak és a galagonyák is kaptak számot.

Nappali pávaszemből sok volt, főként a bogáncson