Egészen valószerűtlenül rossz idő volt ma. Az eső az idei karintiai emlékeimet idézte fel, bár az elején néhány percig még esőszünet volt. |
Mindenütt víz |
A parkerdő már ismert listás mezei juhara |
Több szép társa is akad ezen a réten |
Bal oldalon például egy szép vadkörte |
Az egyik új találat is mezei juhar. Gyönyörű példány, 332 cm-rel. Egészen triviális helyen van, közvetlenül a betonozott út mellet. Nem is értem, hogy kerülhette el eddig a centit. |
A listás bükk eddig vagy hét centimétereket nőtt évente, most én csak 4 cm-nyi gyarapodást mértem, így most 490 cm. Egy pár év alatt így is meg lehet a bűvös 5m, mert még életerősnek tűnik. |
A Váraljai-patak |
Egy eldugott oldalvölgyben akadok a másik listás fára. Némileg meglepő,de ez nyárfa, egy hegyi patak mellett. Alapvetően fekete nyárnak tűnik, de a leveli alapján nem zárható ki némi hibridizáció. |
Szinte bizarr, hogy egy hegyi patak mellett akadok ilyen gemenci hangulatra. A fa megmérése a patak miatt nem volt egyszerű, végül 606 cm jött ki. Itt már ömlött az eső. |
A vízhatlanként megvett új esőkabátom itt már szivacsként szívta a vizet, úgyhogy gyors menekülés lett a vége. |