2022. február 26., szombat

Kis tervek, kis sikerek, de legalább béke van

Valakik húznak haza(?) délről északnak, de vajon kik ők? Hát kormoránok, mint megtudtam,Öllös Csabától a madárhatározós FB csoportból. Hát ezt jól benéztem, pedig már több százszor láttam kormoránokat. 

Legutóbb szeptemberben tettem egy utat Cikó körül. Most jövetelemnek egyetlen egy célja volt. A kálvária becserkészése. 

Barnásszürke dombhátak.

A falu felőli feljáró útról fogalmam sem volt. Gondoltam az erdő felől is megközelíthető. Nehéz terep volt. 

Végül csak elértem. Kellemes meglepetés, hogy a kálvária meg van tisztítva. 

A három kereszt közül a bal oldali lator nemrég ledőlt. Én még legalább a földön heverő arcot láthatom. Néhány év múlva ez is az enyészetté lesz. 

Krisztus még áll. 

Messzi távol a szemközti domboldalon három szarvas húz el. 

A meredek lefelé vezető úton végigmenve egy magánház kertjénél érek ki. Régen a sváboknál az természetes volt, hogy másnak a telkén átjárnak az emberek. Nálunk a nádasdi háznál az udvarunkon keresztül mentek fel a temetőbe. Mivel Cikó nagy részét kitelepítették, ezért valószínűsítem, hogy ez a szokás már nem nagyon élhet, úgyhogy nem verem fel egy idegen udvar békéjét.  Megfordulok, a sűrű akácosokon keresztül térek vissza. 

Egy réti sas húz el egy széles dombhát felett. 

Még egy pillantást vetek a közeli Mőcsény templomára, aminek kálváriáját nemrég szintén sikeresen becserkésztem.