Krakkó környékén

Krakkó környékén sűrűsödnek a látnivalók, így egyre több minden hull ki a rostán is. 

Krakkó környékén akad jó pár, még ma is működő kolostor. A Tynieci Bencés Apátság Lengyelország legrégebbi működő kolostora.  Valószínűleg 1044-ben I. Kázmér  alapította . A 15. században  Lengyelország leggazdagabb konventje volt, száz faluval és öt várossal. Aztán többször kifosztották, felgyújtották,  majd 1816-ban a Habsburg időkben hosszú időre felszámolták.  1939-ben, néhány héttel a világháború kitörése előtt Belgiumból érkező  szerzetesek  révén tért ide vissza az élet. Ma ismét nagy létszámú, kb. 40 fős közösség él itt. 

A Visztula fölé emelkedő sziklára épült kolostornak fontos volt, hogy legyen egy mély kútja. 

A kolostor alatt csordogáló Visztula.

A Szent Péterről és Pálról elnevezett templom főhomlokzata.

Ez néhány méter a kb. 300 km-nyi wielickai járatból. Ma a sóbánya Lengyelország második számú idegenforgalmi látnivalója. (Auschwitz az első.) A látogatók száma  a Covid-évek óta 1,5 millió körül ingadozik, és azon helyek közé tartozik, ahol a külföldiek aránya nagyobb (kb. 60%), mint a belföldieké.. A Monarchia korszaka óta egyre nőtt az idegenforgalma, 1996 óta már csak így hasznosítják, nem számítva azokat a bányaművelés következtében keletkezett dolinákat, ahová 1974 óta Krakkó szemetét szállítják. 

A bánya ma földalatti kápolnáiról és kamráiról híres. A legkorábbi a 17. század végén keletkezett Szent Antal-kápolna. 

A Janowice-kamra Szt. Kinga legendájának jelenetével. A Monarchia időszakától, a bányászat hanyatlásától egyre gyakoribb jelenség lett, hogy egy-két bányász sószobrásszá képezte át magát. A  szobrászok java része az 1960-70-es években alkotott, ekkor készült a Szt. Kinga-legenda ábrázolása is.  
 

Só egy tárna falán.
Wieliczka ma a Szt. Kinga (Kunigunda)-kultusz egyik legfőbb helyének számít. Annyi történelmi tény, hogy IV. Béla lánya idején a gyümölcsöző lengyel-magyar kapcsoltok keretében IV. Béla professzionális bányászokat küldött Wielickába.. A só szállítására használt kordét a bányában "pies wegierski"-nek, " magyar kutyának" nevezték, ezt 17. századi magyar bányászok honosították meg itt, tehát a Felvidékről folyamatosan áramlottak ide bányászok.  .

Az esztétikai mélypontot számomra az effajta "életképek" jelentették. Szerintem három rétege van az itteni látnivalóknak szépészeti szempontból: 1. A fentihez hasonló életképek 2. Bányász-szobrászok alkotásai 3. Gigantikus, "természetes", évszázados bányászat révén keletkezett terek. Számomra ez utóbbiak jelentették a legélvezetesebb látnivalót.

Sokat vonulgatnak a csoportok a tárnákban. A vezetés mintegy 2,5-3 órát tart. Lefelé sok lépcsőzés, fölfelé "heringezés"  egy eredeti bányaliftben, némi sorbaállás után.  

Számos 17-18. századi bányagépészeti elemet mutatnak be. 

Nagyjából egy MOL-toronynak megfelelő szintet kell lefelé menni, szerencsére nem egyhuzamban. Ez a kilenc szintből a harmadik. 

A 19. századi Szent Kereszt-kápolna. 

A Szt.Kinga-kápolna helyén  a művelést 1896-ban fejezték be. Ezt követően kb. hetven éven keresztül dolgoztak itt bányász-szobrászok a dekoráción és a berendezésen. 

A gyermek Jézus-prédikál a templomban. 

A főoltár.

Az 1970-es évektől robbanásszerűen növekvő turistaforgalma révén megnőtt a levegő páratartalma, ami miatt oldódni kezdtek a sószobrok, Ezért az UNESCO az 1978-ban védetté vált bányát 1989-ben veszélyeztetett kategóriába sorolta át. Ezt követően kiépítették az egész belső tér klimatizálását. Így 1998-ban megszüntethették a veszélyeztetettséget. 

Hatalmas földalatti sós tó. 

Gigantikus ácsolatok révén tették látogathatóvá a bányát a Monarchia idején. 

Mindent fehérre festettek, hogy a lámpák fénye jól hasznosuljon. 

A vízzel elöntött tárnákban korábban csónakázni is lehetett, de a balesetek miatt ezt már jó régen megszüntették. 

Gigantikus méretek. 

A felkapottságnak megfelelően a jegyárak is magasak itt, időszaktól függően és a vezetés nyelvétől függően változnak, de kb. 10-15 ezer Ft környékén mozognak.  Messze itt voltak a legdrágább jegyárak Lengyelországban. 

Az Ojcowski Nemzeti Park Krakkó házi kertje, egyben a legkisebb nemzeti park Lengyelországban. Kb. akkora területen fekszik, mint a Gemenc, és nem az "ősvadoni" típusba tartozik, hanem inkább "ami maradt, védjük meg a turistáktól" típusba. 

Kényelmes túrát tettünk itt, hétköznap délelőtt, amikor nincs nagy tömeg.

Annak ellenére, hogy csak olyan magasságokat érnek el a hegyek itt, mint a Vértesben, elég látványos sziklák alakultak ki itt. 

Ez a Krakkói-kapu nevén ismert sziklaalakzat. 

Két nagyobb, vezetett túrával látogatható barlang mellett több kisebb is akad itt. 

Itt is invazív faj a nebáncsvirág.

Zöldellő rét, csobogó patak. A lengyel aszály nem mérhető a hazaihoz. A 2-3 méter magas, zöldellő kukoricásokat nem is fényképeztem le. 

A nemezti park lényegében egy hosszan elhúzódó karsztvölgy,  turisztikai létesítményekkel nyaralókkal. A völgy mélyén csak kerékpárosok és gyalogosok haladhatnak az úton. 

Bagatell. 

Egy kitáblázott dendromán érték. Olyan 550cm körüli vénic szil. 

Magas, sudár, gyönyörű fa. 

Ojcow várának magyar vonatkozása, hogy a Nagy Lajos közös királyunk idején építették ki mai formájába. 

Ma nagy része rom. 

Kilátás a várból a völgyre.

Várrom sziklákkal. 

Egy 19. századi népies Nepomuki Szt. János szobor. 

Rétek, fenyők. 

A patak partján egy-két termetesebb többtörzsű éger is akad. 

Tipikus. 

Ojcow vára egy kilátópontról.

A nemzeti park legnagyobb monolit sziklája a Herkules bunkója. 

Pieskowa Skala (magyarul: kiskutya sziklája) vára a nemzeti park egyik ékessége. Középkori eredetű, de "waweli stílusban" reneszánsz átépítésű, az ott is dolgozó Niccolò Castiglion és a krakkói Gabriel Słoński révén

A reneszánsz díszkert.

A díszudvar. 

A várkápolna kívülről. 

Örök nyugalom.
Stanisław Szafraniec (kb. 1525–1598) a vár átépíttetőjének síremléke.  Eredetileg nem itt a kápolnában "heverészett", de később ide szállították át síremlékét egy közeli templomból.  

Torzfejek a vádudvaron. 

Bástya és sziklák. 

A vár főkapuja előtt egy hatalmas magas kőris áll. 

Jerzy Kędziora kortárs szobrászművész „Balansz a kastélydombon” című alkotásai már a Wolski-erdőben, Krakkó külvárosában tekinthetők meg. 

Mindez a ma Pregorzaly városészben, egy kastély előtt található. Ma a kastély ötcsillagos szálloda, de múltja elég nyomasztó. Krakkó náci parancsnoka építtette magának 1941-43 közt, majd elvezénylése után SS-szanatórium lett belőle. A háború után kezdetben a Jagello Egyetem egy tanszéke működött itt.

Óriási bükkök is akadnak a Wolski-erdőben.

Mint budapestieknek a budai erdők, olyan a krakkóiaknak ez az erdő.

Az erdőben álló szálláshelyünk-  ami az 1970-es években botrányosan lassan épült a kor brutalista stílusában - az egyetem  kollégiuma volt egykoron, közel a Pregorzaly-kastélyhoz. 

Krakkót a percre pontos, jól szervezett, és a budapestinél olcsóbb tömegközlekedéssel közelítettük meg. Az utolsó pár száz métert esténként az erdőben gyalogoltuk végig, ahol rendszeresen megjelent egy vaddisznócsalád.

Az anyuka egyáltalán nem volt barátságos.