Piran / Pirano

Blogom törzsolvasói megszokhatták, hogy néha "egy sör a balkonom" tematikájú képpel fejezem ki sorsommal való elégedettségemet. Pirani szálláshelyünkön egy lakótoronyszerű belvárosi ingatlan  tetőteraszán sörözgetve tekinthettünk végig a történelmi belvároson.

Innen a sárgalábú sirályok titkos élete is feltárulkozik. Ez például hangosan rikácsol...

...mire társai is megjelennek a szomszéd háztetőn. 

Ezek meg valami furcsa táncba kezdenek. 

Fogy a sör, szép lassan alkonyodik. 

A város fölött emelkedő szikla tetején a Szent György templom, harangtornya és keresztelőkápolnája  esti kivilágításban. 

A 14. század "misztikus realizmusának" stílusában készült feszület  a templom legkiemelkedőbb művészettörténeti értéke. 

A templombelső.

Egy 17. századi kandeláber részlete. A templom többi érdekességéről talán a másik blogomban fogok egyszer beszámolni. 

A földrengésben erősen megsérült középkori templom helyére épült az új Szent György templom. Az 1600-as évek elején felhúzott tornyának előképe a velencei harangtorony. Nem véletlenül, hiszen a 18. század végéig Pirano a Velencei Köztársasághoz tartozott. Aztán a Habsburg-birodalom, majd az Osztrák-Magyar Monarchia következett. Annak szétesése után Olaszországhoz került a teljes Isztria-félszigettel együtt.  Mivel a II. világháborúban Olaszország a vesztes tengelyhatalmak közé került, ezért Jugoszlávia egyre jobb pozíciókat tudat kiharcolni a területen. Így Tito elérte, hogy 1945-től Trieszt és környéke (Piranot is beleértve) semleges, nemzetközi  igazgatású területté vált. A gyakorlatban Trieszt környékén az olaszok, az Isztrián a jugoszlávok voltak az urak. Ezt  1954-ben ratifikálták először,  egy nagy olasz exodust elindítva. 1945-ig Pirano lakosságának 90%-a olasz volt, az Isztrián is ők voltak erős túlsúlyban.   Végleges megállapodást Olaszország és Jugoszlávia a terület felosztásáról csak 1975-ben kötött a területi vitákat rendezve. Piran 1991 óta a független Szlovénia városa, de még néhány éve is komoly területi viták voltak a horvátokkal, főleg a  a Piran körüli tengeri vizek felségterületét és a halászati jogokat illetően. A schengeni és az euróövezeti kritériumok miatt a horvátok ugyan látszatra belenyugodtak a számukra kedvezőtlen hágai bírósági döntésekbe, de a hamu alatt izzó parázs bármikor ismét fellobbanhat. 

Külváros a sziklák alatt. 

Sirályportré.

Következzék most néhány kép a festői városból annak reményében, hogy a másik blogomban talán a város művészettörténeti értékeiről lesz egy összeszedettebb bejegyzés.  A képen egy belvárosi ház kapuja. 

A várost három oldalról a tenger védte. A szárazföld felé erős falakat emeltek. 

Velencei gótika. 

A város főtere a harangtoronyból. Ezt csak a 19. században töltötték fel, addig itt a kikötő volt. 

A város  legősibb része.  

A ferencesek temploma mellett van a kis Havas Boldogasszony-kápolna benne a város legértékesebb középkori freskóival. 

 A Szent György templom sziklaszírtjéről szép kilátás van a tengerre. A kép jobb szélén látható ereszkedő úton mentünk le a tengerre fürdőzni. 

A másik irányba. Az egész város egy nagy strand.

A tenger, hegyek, sziklák. Kilátás  kedvenc strandunkról.

Kedvenc strandunknál hatalmas homokkősziklák hevertek a parton.

Strunjani sziklák.

A tengerpart réteges szerkezetű homokkősziklái. 

Valami érdekes hal a sekély vízben. Kár hogy nincs víz alatti kamerám. 

Egy jó internetes értékelést kapó étteremben tengeri finomságokat kóstoltunk. Ez az adagom nagyjából 3-4 balatoni tejfölös lángos árába került. A képen nincs rajta a külön szervírozott köret (mangoldos krumpli+ olívás pirítós) 

Egyik nap egy gyorsan átvonuló front után nagyon kitisztult a légkör. A kép közepén az innen 23 km távolságba lévő híres Miramare-kastély magasodik a tenger fölé. a háttérben a Karvankák vonulata már 120 km-re van. 

A Triglav is tisztán látszik, még hófoltok is kivehetők. 

Még fantasztikusabb, hogy a 150km-re lévő olasz Dolomitok csúcsai is kirajzolódnak. Hogy milyen építmény lehet az a nagy kereszt alakú valami, azt nem sikerült kiderítenem. 

Búcsú Pirantól.