 |
| Uralja a tájat a dobokai Nagyfa. Itt Görcsönydobokán a Nagyfa nem egy jelzős szerkezet, hanem tulajdonnév. Sőt a Nagyfa felé a Nagyfa utcán kell mennünk. |
 |
| A Schwäbische Türkei magterületén járunk. 1944-ben egyesült Görcsöny (Ketschinge) és Doboka (Tuwoke) |
 |
| Kerülővel megyek a Nagyfához, ismerkedem a szelíd baranyai tájjal. |
 |
| A dobokai szőlőhegyen már csak egy szőlő van. A szépen gondozott kert sarkában műanyagszék. A munkák után jól eshet innen szétnézni. |
 |
| Somberek és Görcsönydoboka közt a baljós nevű Csele-patak felduzzasztásával több halastavat hoztak létre. |
 |
| A kócsagok és gémek a tó körüli földeken lebzselnek. |
 |
| Poros út Somberekről. |
 |
| A Nagyfa |
 |
| A Nagyfáról Túrós László leírását ismertem. Tudtam, hogy valójában nem egy nagy cserről van szó. Pontosabban nagysága nem a törzskerületben nyilvánul meg. |
 |
| A Nagyfától belátni a környéket. A távolban Geresd, mögötte a Zengő. |
 |
| Szebény és az M6-os egyik viaduktja. Hála az M6-nak, fél óra sem kell, hogy ideérjek. |
 |
| Dobokai magányos kút. |
 |
| Őszi bagatell. |
 |
| Ha már Doboka körül sétáltam egyet, felkeresem a középkori Doboka templomának maradványait, néhány kilométerrel arrébb. Ezt ma sombereki templomromnak nevezik. |
 |
| Egy későgótikus templom szentélyének és rövid falszakaszának megmaradt és megbecsült részletei. |
 |
| A rom közeléből szépen rálátni a Mecsekre. Előtérben csipkebogyó telepítés. Egész utam minden egyes percét élveztem, igaz nem is volt túl hosszú, két óra az egész. A falu is nagyon kulturált volt, és nem azzal szomorú elesettséggel találkoztam, mint oly sok zsákfaluban. A falu (pontosabban két falu) svábos értékeiről talán a másik blogomban lesz szó. |
