A Nagyszéksós-tónál

Szegedről jövet kb. negyed órát megálltam a tónál.

Itt mindenből több van, mint pl. Sároson. Madárból is, emberből is, fotósból is.

A nyári ludak a földeken falatoznak.

Kabasólyom húz el.

Így röpül a kabasólyom

Barázdabillegetők

A nyári ludak behúztak a tóra.

Most húznak be, de a képeket rossz sorrendbe töltötte fel a blogspot.

Most már csak az izgágák mocorognak.

Két gólyatöcs.

Ez egy gólyatöcs vonulásának első képe.

A gólyatöcs mint két hullámforrás.

Merengő.

Hullámok szép interferenciája.

Mondhatnám, hogy így akartam.

Két réti cankó

 

Téblábolások a környéken

Dámtehén borjával az Óriás-hegyen

A Csörge-tónál percekig néztünk egy tollászkodó hattyút. 

Kis halak a tóban.

Csak egy pillanatra vesztette el nyugalmát, amikor elúszott mellette egy vízi sikló. Ez a "zavar" azonban kölcsönös volt. 

Egy pillanat múlva azonban helyreállt a rend.

A Gemencbe is kinéztem. A Holt-Sió töltésen túli vége felé nézelődve akadtam erre az új találatra. Kettős törzsű, kb. 150 cm-nél szétváló csaknem 600-as fehér nyár. Mivel a fehér nyarak listahatára már régóta 500 cm, érdemes a megörökítésre.  

A közelben alapos munkát végeztek egykor a hódok. 

Fények és árnyak. 

A parton egy sor telepített nemes nyarat szépen körberágtak a hódok. Most már mindegyik nyárfa kiszáradt. Erre mondhatják, hogy erdészeti károkozás. 

A Hátfői-kobolya. 

Tollászkodó szürke gém. 

Szürke gém és kárókatona. 

Kárókatona a Sároson. 

Szürke gém a Sároson. 

Ez a mamutfenyő már a középhidvégi kastélyparkban dacol a száradó-melegedő klímával. 

Ággubancok.

Kellemes, kastélyparkos hangulat. 

Enyészet. 

 

A park listás korai juhara köszöni szépen, jól van. 

Égi színjáték

Alkonyi séta a Bati-kereszti kilátóhoz. Kilátás nyugat felé, nagyjából Dombóvár környékén volt zivatar, és Sásd felé haladt.

A Mecsek felett nem esett.

Kis idő múlva a Nap is előtűnt. 

Egy villámot is sikerült megörökítenem.

Az egész jelenség panorámaképe.

A Nap lassan letűnik a horizont alatt.

A Nap eltűnése után a bal oldali felhőből egy oszlop nő nagyra.

Az alkony utáni oszlop.

 

A Vajas-fokon újra

Rizner Józsi barátom jóvoltából ismét a Vajason tettünk egy kisebb túrát, szinte napra pontosan egy évvel a tavalyi utunk után.

A Duna volt eredeti tervünk, de az most erősen árad. A Sió és a Sárvíz is szóba jött, de az teljesen bealgásodott, és úgy néz ki, mint egy híg spenótfőzelék. Maradt a Vajas.

Akkor Dusnoktól délre indultunk a Gemenc felé, most északnak Miske felé.

Technikai problémáink adódtak, így nem jutottunk el Miskéig.

A Dusnok zsilip mellett még elvonszoltuk a csónakot, a miskei mellett erre már nem lett volna esélyünk.

Ez a dusnoki híd is kihívás volt, éppen csak elfért a csónakunk alatta.

Tündérfátyol.

Az északi rész nem kecsegtetett olyan látnivalókkal, mint a déli rész, ami a Gemenc felé visz.

Azért ez is nagyon szép volt.

Tőkés récéből van bőven.

Bakcsó is akad.

Tipikus.

Sok barna rétihéja.

Egy kedves stégtulajdonos meginvitált nyaralójába is. Így pillantottuk meg a Feketi-kápolnát.

Réti füzény színezi a partot.

Nagyjából itt fordultunk meg, 8,2 km után.

A szerény gépemmel kivételesen jól sikerült felvétel egy fiatal egerészölyvről. 

Feltűnően sok volt a vörös gém.

A tündérfátyolos partszegélyek a Vajas legszebb részei.

Végzetül egy vízityúk.