A mi kis majálisunk: pókbangók, fák, kastélyok, római kövek.

Indításnak a tengelici pókbangós rét. 

A rét karbantartói. 

A rét látványa bennem  az alföldi puszták színjátékát idézi fel.

Itt persze kicsit hullámosabb a táj, és több a fa.

Tavaly jártam itt először, most viszont már fényképezőgépet is hoztam. 

Egy óriás. 

Elképesztő mennyiségben van itt ebből a fokozottan védett orchideafajból. 

Tipikus.

Aztán egy ugrás a középhídvégi kastélyparkba. 

A park egyik elhagyatott sarkában áll egy oszlopos kocsányos tölgy (Quercus robur Fastigiata).

Azt már régóta méricskélem, hogy mikor nő bele végre a listába, de kevés hajlandóságot mutat erre, és 490 cm-es kerület felett szinte megállt a növekedésben. Csak a borostyánok lesznek egyre erőteljesebbek rajta. 

A mellette lévő platán sincs jó állapotban. Ennek pár centi kell még a 6m-es kerülethez. Régen öt ága volt, ebből már csak kettő él. 

A park gondozott felének egyik érdekessége a csüngő japán akác. 

Ez a vérbükk elég jól tartja magát itt, az alapvetően homokos mezőföldi pusztában. 

Két szép törökmogyoró is van  a parkban. A nagyobb elérte a 300cm-es kerületet. 

A park egyik eldugott sarkában harangláb, harang nélkül. Harangkondulás helyett gyönyörű madárdal. 

A kert másik érdekessége a mammutfenyő.  Eredeti élettere a hűvös klímájú, csapadékos, hegyvidéki Kalifornia. Sejthető, hogy a mezőfőldi homokpuszták közt nem érzi magát túl jól. A változó  klíma miatt nagy pusztulásban vannak a hazai példányok. Ennek is száradnak ágvégei. 

A mammutfenyő kerülete éppen 4m-es, már nem nagyon gyarapszik. A mögötte álló listás korai juhar viszont 9 év alatt 14 cm-et növekedett, és most már 360cm kerületű.

Gyors vágta keresztbe.

Kis pihenő a fa tövénél. 

Ez már a szomszédos puszta, Katalin. Pillantás az épületbe a kastélykápolna tört ablakán keresztül. 

Igényes részletek. 

Volt jobb korszaka is. 

Itt igazán nagy fáról nincs tudomásom.

Báró Schell József és felesége Sigray Katalin, erről az erkélyről csodálhatta a kastélyparkot. (A névadó Jeszenszky Katalin idején ez a szárny nem volt még meg.) Ez Tolna egyik legnagyobb pusztuló kastélya.

A hétvégén ismét jártunk Várdombon, megint  vendégségben.

Panoráma marhakoponyával.

Távoli eső. 

A római követ lassan benővi a fű. 

 

Téblábolások a környéken

Dámtehén borjával az Óriás-hegyen

A Csörge-tónál percekig néztünk egy tollászkodó hattyút. 

Kis halak a tóban.

Csak egy pillanatra vesztette el nyugalmát, amikor elúszott mellette egy vízi sikló. Ez a "zavar" azonban kölcsönös volt. 

Egy pillanat múlva azonban helyreállt a rend.

A Gemencbe is kinéztem. A Holt-Sió töltésen túli vége felé nézelődve akadtam erre az új találatra. Kettős törzsű, kb. 150 cm-nél szétváló csaknem 600-as fehér nyár. Mivel a fehér nyarak listahatára már régóta 500 cm, érdemes a megörökítésre.  

A közelben alapos munkát végeztek egykor a hódok. 

Fények és árnyak. 

A parton egy sor telepített nemes nyarat szépen körberágtak a hódok. Most már mindegyik nyárfa kiszáradt. Erre mondhatják, hogy erdészeti károkozás. 

A Hátfői-kobolya. 

Tollászkodó szürke gém. 

Szürke gém és kárókatona. 

Kárókatona a Sároson. 

Szürke gém a Sároson. 

Ez a mamutfenyő már a középhidvégi kastélyparkban dacol a száradó-melegedő klímával. 

Ággubancok.

Kellemes, kastélyparkos hangulat. 

Enyészet. 

 

A park listás korai juhara köszöni szépen, jól van. 

Jó kis fázás Tengelicen

Ma az ECTF ügyek gemenci intézése után Pósfai Györggyel kis fázásra mentünk.  Tengelic környékére mentünk. A Középhídvégi kastélyban megfosztottuk listaelsőségétől a csörgőfát, amit korábban rosszul határoztam meg, majd megmértünk két másikat, köztük ezt az igen érdekes tölgyet, ami még el van maradva a listától.

Hivatalosan is elfoglalta listás helyét  hazánk második legnagyobb ostorfája Alsótengelicen.

György egy másik, igen előkelő helyen álló ostorfát mér Alsótengelicen.

Középtengelic, Csapó-kastély parkja. Néhány centi kell még a képen látható tölgynek.

Évről évre kihajt a tó közepén álló mocsári ciprus.

Ez a tavak melletti sűrűben álló tölgy is éppen lecsúszott a listáról.

Ez a nyárfa  Felsőtengelicen, a Gindly-Benyovszky kastély parkjában áll. Ma a Hotel Orchidea gondozza a park ezen részét . Ez a fa  éppen odaért a lista aljára. A képen nem is látszik, milyen hihetetlen magas, György 40 m-esre becsülte.

A Gindly-Benyovszky kastély

Kónya sárma

A kastélypark nagy meglepetéseket hozott. Kellemetlen meglepetésként ért, hogy  én erősen túlbecsültem az itteni ostorfákat, pl. ilyen képek alapján. Kellemes meglepetés volt viszont néhány új fa, amiket György dendromán sasszeme szúrt ki a bozótosból. Ezen a képen a kőrisre felfutó hatalmas borostyán  az érdekes. Több mint 60 cm a kerülete, nem fog már árválkodni a kőszegi várfalra felfutó borostyán a listán. 

Az igazi nagy meglepetés mégiscsak ez a zöld juhar. Jelenleg nem ismerünk ennél nagyobbat az országban.

Nem csak széles, magas is. Aki pedig egy kicsit fanyalog, hogy mégiscsak invazív fafaj ez, az
olvassa el pl. ezt. 

Azok a bizonyos kalábriai feketefenyők a kápolna körül.

Végül két listás ostorfát azért csak találtunk. György itt éppen elhelyezi a fa tövénél a hátizsákját, mint  dendrománok körében ismert méretetalont.