Séták a Baranya-völgyből

A Baranya-völgy 4-5 km-re van házunktól. Innen alapvetően két irányba térünk ki. Észak felé, ha a kilátóba megyünk, és dél felé, ha az Óriás-hegy felé indulunk.

Völgységi táj  a kilátóból.

Nyilván aki ismeri a felhőtípusokat, az most tudja, mit lát. 

Szép vörös alkony.

Amikor déli irányba megyünk, akkor egy kilátópont felé vesszük az irányt. Ezt csináltuk 26-án is, mielőtt mindent lezárnak a vadászati érdekek miatt. 

Imádkozó sáska.

Tipikus.

Őszapó.

Felszállás.

Dám tehén felbukkanása 3 képben. 1.

2.

3. 

 

Fertőrákos

Fertőrákos leghíresebb látnivalója a kőfejtő. 

Gabriela von Habsburg (Habsburg Ottó lányának) Szögesdrót című szobra. 1996-ban állították fel. Ügyes szobor, mert távolról keresztnek nézhető, így még összetettebb szimbolikája. De hol van már a rendszerváltás eufórikus szabadságélménye? 

A kőfejtő felett vezető tanösvény mellől szép kilátás van a Fertő-tóra. 

Ez a kép azért került ide, mert az egyik kondenzcsíknak érdekes sötét folyatása van, ami számomra szokatlan. 

A kevésbé látványos északi oldal. 

A tó partján a régi cölöpházakat elbontották, az új, sok vitát kiváltó nagyszabású fejlesztéseket pedig leállították. 

Úgyhogy eddig  Fertőrákos (és mi is)  csak vesztettünk. A tóhoz most magyar oldalon nem lehet lemenni, nem járnak magyar hajók, a tó magyar oldalán semmi élet. Az osztrák strandosok és hajósok  örülhetnek, semmi magyar konkurencia nincs. 

Örömük nekik sem lehet teljes, mert ha így folytatódik, -és miért lenne ez másként?- akkor néhány éven belül az egész tó kiszárad,  és a Velencei-tó sorsára jut. Az osztrák idegenforgalomi szakemberek szeretnének a magyar Mosoni-Dunából  vizet szivattyúzni ide, amiről a környezetvédők hallani sem akarnak, mert a tó vize egészen más jellegű, mint a Dunáé, és teljesen felborítaná az itteni ökoszisztémát, mondják. 

A tikkasztó 40 fokos hőségben tett sziklatúra után jól esik a hűs bánya mélye felé közelíteni. 

Nemrégiben a bányát Eu-s támogatással remekül kiépítették.  

A bánya mélyén kiállítás a miocén Pannon-tenger világából, amikor az itteni mészkő képződött. 

Kövületek. 

Impozáns méretek. 

A rómaiak is bányászták már az  itteni a lajtamészkövet. 

Ebből a kőből épült a lébényi bencések temploma is. 

A barokk időkben Sopron és a környék többi települése is használta a Győri Püspökség birtokához tartozó bánya kövét. 

Az igazán nagyszabású kitermelés azonban csak a 19. század közepén indult, amikor egy bécsi cég vette bérbe a bányát, és nagy mennyiségben szállították innen a bécsi építkezésekhez a követ. 

A II. világháború alatt is folyt itt még termelés, zsidó munkaszolgálatosok is dolgoztak még itt, de azt követően hamarosan leállt a termelés. 

Amikor Győrt  1597-ben elfoglalta török, akkor a győri püspök több mint egy évszázadra ide helyezte át székhelyét, és innen próbálta visszatéríteni a soproni protestánsokat. Később nyaralókastélynak építették át a megerősített várkastélyt. Én még a rendszerváltás előtt jártam a csodás barokk termeiben. Most már jóideje zárva, sorsának jobbra fordulását várja.  Érdemes egy pillantást vetni a párkányok alatti sötét csíkokra is, mert...

...ezek fecskefészkek.  Fertőrákoson még rengeteg molnárfecske költ. 

AZ egykori püspöki malomban lévő kiállítás is rég bezárt. Fertőrákos két fontos műemléke nem követte a kőbánya megújulását. 

 

Soproni tájak, fák

Sopron majdnem összes tornya a Koronázó-dombról. 

A Schneeberg az amfiteátrumtól.

Az egykori amfiteátrum területe kisebb régészeti parkkal, alkonyatkor.

A Károly-kilátó kikandikál az erdőből.

Amikor lebukik a Nap, varjak nagy csapata kezd el keringeni a város felett. 

A Szent Mihály templom és a temető közti fal mentén hatalmas magas kőris, még nincs rajta a listán. 

Egy varródobozos centivel rámérek, 403 cm, de ebben  a mérésben nyilván van egy kis bizonytalanság. 

Soproni erdő a Károly-kilátó környékén. Itt őshonos a lucfenyő, fel is tűnik elegyfaként. 

Egy különösen jól sikerült erdészportré, Hédl Andrásé. Alkotója Markolt György.

A Károly-kilátónak az erdész Romwalter Károly a névadója. A mostani, 23 m magas torony az 1930-as években készült. Belépődíjas. (500 Ft)

Így látszik a kilátóból a  Soproni-hegység. A Várhegy-kilátó is kikandikál. 

Régebben még építettek Magyarországon is szélerőművet. De hol vannak a soproni szőlők? -tettem fel magamnak a kérdést, amire persze nem tudtam választ adni. A szekszárdi vagy a villányi kilátóból nem tud úgy szétnézni az ember, hogy ne szőlőket látna, itt meg hiába kerestem őket. Pedig a soproni bor is híres.  

A Taródi-várat régen még Bolondvárnak is nevezték. Ma már úgy beszélnek róla, mint a vizionális építészet egyik hazai képviselőjéről. 

Sopron. Érdemes észre venni a Hotel Sopron épületét, mint tájsebet.  Ugyan azt írta az átadás után a Magyarország 1984/2-es száma, hogy "az alpesi stílusú épület a kritikus szemű soproniak szerint is jól illeszkedik a környezetbe, hagyja érvényesülni a közeli Szent Mihály templom szép, gótikus épületét", de nekem más a véleményem. Mindenesetre az 1980-as években kezdődött a város  idegenforgalmának virágkora, ami az 1990-es években folytatódott, és az utóbbi időkben számottevően gyengült. Ezt nem csak a személyes tapasztalatom támasztja alá, (amit főként a sok, tartósan bezárt vendéglátóhely látványa generált), hanem tudós tanulmányok is igazolják.

A Fertő-tó.

A TV torony 1970-79 közt épült. Fontos politikai kérdés is volt felépülése, mert a város terültén jobban lehetett venni az osztrák TV adását, mint a hazait. 

A Schneeberg csak halványan látszik. 

A Soproni-hegységben is virágzik a ciklámen. 

A brennbergbányai temető bányászemlékműve az 1945-ös és 1946-os szerencsétlenség áldozatainak sírjaival. Nem sokkal ezután, 1951-ben a bányákat be is zárták.  A mai napig nem eldöntött, hogy ez gazdasági vagy politikai lépés volt.  Mindenesetre még az is felmerült ötletként, hogy Brennbergbánya teljes területét eladják Ausztriának. 

Ez a szép luc a temető egyik ékessége. Főként Tormáék és Szél Győző a hegység eldugodtabb részén ennél jelentősebb fenyők sorát találta, de nekem be kellett érnem most ezzel.

A temető másik ékessége ez a kocsánytalan tölgy.
Érdekes civilizációs válaszfal is végighúzódik Magyarországon a temetői kannák mentén. A soproni temetők a "nyugati civilizációjához" tartoznak a rendes műanyag temetői kannáikkal. Hazánk nagy részén (de pl. Erdélyben is) azonban az "újrahasznosított" mosószeres és öblítős műanyag tartályok vannak használatban. Az etno-ollalologiánál is érdekesebb kutatási tevékenység lenne ennek a válaszfalnak a feltérképezése. 

Temetői részlet. 

Szép fa.

Brennbergbánya ifjúkoromban- amikor Sopron a Nyugatot jelentette- megközelíthetetlen volt. Éppen ezért határoztam el, hogy most felkeresem.  A Szent Borbála templom az 1930-as években épült egy régebbi iskolaépület átépítésével. Ez magyarázza, hogy van egy alsó szintje is.  Alsó szintjén akkor még nem volt kocsma. Az 1960-as években az addig raktárként használt, nem egyházi tulajdonban lévő helyiségben  megnyílt a Bányász-pince nevű vendéglátóhely, ami országos hírnevet hozott a településnek, persze csak a rendszerváltás után. 

A templom körül is nagy lucfenyők állnak. 

Ma a templom előtti téren áll  Szent Borbálának,  a bányászok védőszentjének szobra. 1859-ben állították a szénbánya megnyitásának századik évfordulóján.  

Szép és öreg szobrok Sopronban számos más helyen is vannak, de sehol akkora töménységben, mint a sopronbánfalvai pálos lépcsőn. 

A Lenck-villa élményekben gazdag kiállításokkal csábít. Parkjában Szél Győző több listás fát talált, A kép jobb oldalán mindjárt egy csodás hegyi juhar. 

Némileg meglepődtem, hogy ez a szép ginkgo még nincs rajta a listán. 

Pedig számomra a legizgalmasabb fa volt a kicsiny, de hangulatos parkban. 

A villa kerítésének falába elhelyezték az egykori evangélikus temető régi, díszes síremlékeit. 

A villa belülről is nagyon szép.

A listás japánakác az egykor a balfi út mentén állt lámpás kereszttel és egy barokk Szt. Anna-oszloppal. 

A listán két tiszafa is szerepel, de ezeket nehezen tudtam értelmezni, itt az egyik római szarkofággal. 

A villa oldalánál egy hatalmas kőris csonkja. 

Csak remélni tudom, hogy a listán szereplő kőris a kép bal szélén álló fa, és nem a kivágott. 

Szökőkút a hegyi juharral. 

A ginkgo egy bükkel. 

Ez már az Erzsébet-kert, Sopron legnagyobb, legrégibb közparkja. 

Itt már feltűnik a park dísze, a mammutfenyő. 

A fa tövét becsövezték, rendszeresen locsolják, ami ebben a kánikulai aszályban életmentő lehet. 

A fa északi oldalán friss hajtások mutatják, hogy a fa meghálálja a gondoskodást. 

A déli oldal azonban már szomorúbb képet mutat, sok száradó ágvéggel, sérült kéreggel. 

A fáról pontosan tudjuk, hogy 1873-ban ültették ide a 10 éves facsemetét, 2018-ban 567 cm-es kerületnél tartott. Kérdés, hogy viseli el a csaknem 40 fokos nyarakat.  

Különböző fenyők, nagy számban. 

Szép gyertyán is akad errefelé.

Ismét egy kilátópont, ahonnan a város még a Károly-kilátónál is jobban látszik. Ez a Sörházdombi-kilátó. Ez ingyenes. Háttérben már osztrák területen áll a hatalmas szélerőműpark. 

A Schneeberg. 

A Guttensteini-Alpok a Taródi-várral. 

Somfalva (Schattendorf)

Soproni nyaralásunk hőségnapjait nagyrészt a csodálatos Tómalomnál vészeltük át. A hét elején még nem voltak itt sokan, de aztán lassan változott a helyzet a hét vége felé közelítve. Hiányzik nagyon az, hogy a Fertő-tóhoz a magyar oldalon is le lehessen menni. 

A Tómalom is kínált dendromán élményt. Mindjárt a parton egy kettős törzsű, némileg már betonnal is kipótolt hatalmas vadkörte.  

A bejáratnál meg listagyanús  nyárfa.