Vacsora az eperfánál és egyéb bagatellek

A szokásos indulókép.

Egy számunkra új helyen, fiatalos erdőben folytatjuk. Egy-két öregebb hagyásfa, gyenge 400-as kettős tölgy.

A lomblyukban feltűnik egy öreg rétisas.

Gyorsan próbálok rázoomolni, kevés sikerrel.

A hatalmas bükk-völgyi löszkanyon másik oldalán járunk.

Egy nap vége.

Bársonyos kakukkszegfű az alkonyban.

Sok van itt belőle.

A Gurovica-erdő alkonyi fényben.

Egy másik napon kilátás a Tolnai-hegyhát felé.

Az óriás-hegyi erdő tarvágásokkal.

Időnként váratlanul feltűnnek női lovasok. Férfit nagyon ritkán látni. 

A Kerék-hegy a Batikereszt-kilátóval.

Távolban a szedresi templom.

Tiszta levegő.

Az esők által összehordott löszös hordalék.

Kisebb árhullám vonult le a Dunán. A keselyűsi Holt-Sió partján is látszik.

A nyári békalencsés bevonatban.

A Keselyűsi-Duna most sem telt fel vízzel. Lassan az egész meder kizöldül és bebozótosodik.

A töltésen bandukolunk egy kicsit. Egy fiatalokból álló konda kivált az erdőből és a töltés alján egy eperfa felé surran.

Ő a vezér.

Az eperfa alatt vacsoráznak.

Együtt a csapat.

Az első gyanús tekintet. Aztán tovább lakmároznak.

Itt már némi rémültség is kiült az arcára.

Fürge gyík szemből.

Oldalról.

Aszfaltbetyárok.

A Füvészkertben, némileg dendromán szemmel

Amikor 13:15-kor szakadó esőben elindultam Szekszárdról, még nem is sejtettem, hogy 16.00-kor már a Fűvészkertben nézelődök abban a rövid időintervallumban, amikor éppen sütött a nap. Persze nem volt nálam fényképezőgép, centiről nem is beszélve. Az alábbi képek mobillal készültek. 

Azt gyorsan megnéztem mobilneten, van-e listás fa a kertben,  de se Dendromania.hu-n, se a tzarbor.hu-n nem találtam. Ezek után meglepett, hogy néhány nagy fát is láttam. Nyilván nem listásak, hiszen nem tudom elképzelni, hogy ezen a frekventált helyen ne figyelt volna fel valaki ezekre. Ez a ginkgo mindenesetre szép példány. Frissités:  1801-ben ültették őket, Magyarország legöregebb ginkói közé tartozik, mint megtudtam Szél Győzőtől. Kerülete 325 cm. A növényneveket, pontosításokat  köszönöm neki.

Sajmeggy is szép öreg példány. Erősen odvasodik is.  327 cm-es kerületével messze a legnagyobb ilyen jellegű fánk. 

Hatalmas magyar kőris.

A magyar kőris törzse. Kerülete 325cm. Csak jó magasan ágazik ketté. Háttérben a 1864-65-ben épült Pálmaház.Felette a SOTE kollégiuma, eléggé tolakodóan. (Legalább lányom szobája szép helyre néz.)

A Fűvészkert előzménye a Pollack tervezte, 1802-ben épült Festetics-vadászkastély volt. Ezt a szép nagy parkkal rendelkező ingatlant vette meg az egyetem az új Fűvészkert céljaira.

 

A japánkert.

Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály emlékműve az 1870-es évekből. 

Az ELTE Ásványtani Tanszékén készült ez a különös, olvasztott kőből öntött Kitaibel mellszobor.

Az 1893-ban átadott Viktória-ház amazonaszi vízmedencéjébe került nemrégiben Nemecsek Ernő szobra. Az eredeti tó már rég nincs meg. A 20. század elején a klinikák bővítése során a Fűvészkert elvesztette területének 2/3-át. Ekkor tűnt el a tó is.

Szép virág a Viktória-házból. (Vízijácint)

A kelet-ázsiai húsevő kancsóka a Viktória-házban.

A régi üvegházak helyén 1984-ben épült új üvegház szubtrópusi együttese.

Számtalan szép virág egyike: Bugakosbor. Nagyon más, mint a hazai kosborok.

A kaktuszok üvegháza 1.

A kaktuszok üvegháza2.

Jurányi Lajos emlékműve 1916-ból.

Az egyik legújabb fa a 2006-ban ausztrál adományként kapott  sárkányfenyő. A 90 millió éve kihaltnak gondolt faj mintegy száz példányát 1994-ben találta meg egy természetvédelmi őr a Wollemi Nemzeti Park egy  eldugott szurdokvölgyében. Szerencsére jól szaporítható, ezért ma már a hazai növénykereskedelemben is fel-fel tűnik egy-két példány.

Az Elblinger-lányok a Pálmaházban.

A Pálmaházban 1.

A Pálmaházban 2.

A Pálmaházban 3. 

A Pálmaházban 4.: Thunbergia erecta (a nemzetség neve feketeszem vagy kolostorharang) Linné talán legjelentősebb tanítványáról, Thunbergről kapta nevét. 

Bonzaiok a Festetics-vadászkastély előtt-.