2020. január 25., szombat

Ködös séta a szőlőhegyen

Tegnap 20km-re mentem, hogy havat lássak, pedig elég lett volna csak felsétálni a fölöttünk lévő szőlőhegyre a Kis-Csacska-szurdikon.
Ez egy jó hosszú szurdik.

Ez a felső vége.

Fenn a hegyen.

Elhagyott szőlő.

A céh kereszt.

A Kis-Bődő-szurdikán akartunk lejönni, de ez olyan volt, mint egy bobpálya, úgyhogy visszafordultunk.

2020. január 24., péntek

Végig a Hosszú-völgyön

A minap annyira megfogott a befagyott hegyi patak látványa Károlytáró mellett, hogy elhatároztam, hogy valami hasonlót nézek ma is, abban a kb. 2 órásban, ami rendelkezésemre áll. Így döntöttem a közeli Hosszú-völgy mellett, ami Bátaapáti közelében van, és fél órán belül elérhető.

A Hosszú-völgy bejáratánál megállok két gránitkibúvásnál. Ez az első.

Ez a második.
Az itt csörgedező Hutai-patak némi hegyvidéki jelleget mutat. És íme, valóban,  be is van fagyva.

Újabb hódolat a jég formagazdagságának.

Nemcsak némi gránitos sziklák adnak hegyvidéki jelleget a pataknak, hanem az is, hogy partján tisztességes égerek nőnek.

A kép előterében álló  összenőtt égerek 4m kerületűek, csak sajnos alacsonyan, nagyjából köldök magasságban szétágaznak, így aztán nem is keltenek  "egybefa" jelleget.

Ez az érdekes törzsű mezei juhar is megért egy próbát, de csak 260 cm körüli.

Fény és pára.

Tovább haladtam a völgyben, újabb sziklakibúvások közt.

Vastag moha takarja a gránitsziklákat.

Helyenként annyira befagyott, hogy simán lehetett menni a jégen is.

Némi jóindulattal akár szurdoknak is nevezhetnénk.

A legnagyobb gránitfal.

Erre a kimúlás határán álló bükkre is rámérek, de csak 380 cm.

Gránitfal.

Megyek tovább, olyan részhez érek, ahol még nem jártam soha.

Ilyen sem volt még! Már január 24. van, és az idei téli szezonban először látok havat, az is csak ilyen kis semmiség. Visszanéztem a blogomban, az elmúlt 10 évben még nem volt olyan, hogy január végéig ne lett volna legalább mutatóba egy kis hó. 

Gumicsizmában a mederben gyalogolok tovább.

Sziklák ellenfényben.

Csodás az idő.

Januári napfény. Csönd és magány, a Geresdi-dombság alapélménye.

Néhány perc napozás, merengés ezen a szép helyen, aztán rohanás vissza.

2020. január 19., vasárnap

A zúzmarás Gurovica-erdő

Rövid séta a hozzánk legközelebb eső normális erdőben.

Különösebb kommentár nélkül következzen néhány hangulatos kép.








2020. január 18., szombat

A zúzmarás Keselyű

A keselyűsi út zúzmarás ködben

A keselyűsi nyárfakirályt még nem fényképeztem zúzmarásan

Még egy kép az útról.

A Holt-Sió befagyott

Földnyelv

Bagatell

A Sáros nem fagyott be teljesen.

Kilátás a toronyból

A nagy téli halpusztítók.

Elhúz egy rétisas.

A karácsonyi madarászgyűlésen hallottam, hogy nem véletlenül látom a környéken őket majdnem annyiszor, mint a z egerészölyveket. Egyedszámban is feljöttek vidékünkön a második helyre, télen pedig külországi erősítést is kapnak.

Szürke gémmel.

Szürke gém egyensúlyoz.

Szürke gém kukucskál.

Másik bagatell.

Téli hangulat.

A bagatell egyesítése téli hangulattal.

A sárosi jég megtekintése.

Nagyon aktivizálták magukat itt is a hódok. Ha így folytatják, az erdészek hamarosan itt is megutálják őket.

Talán már belenőtt ez a fűz a listába.

Bagatell a végére